Margo / Calum Hood

Negyedik

Miért nem mondod meg neki hogy hagyjon békén?
Hogyha jobban belegondolok, ez egy olyan kérdés, amire nem tudok válaszolni. Csak ültünk egymás mellett Calummal, mind a ketten a földet néztünk, és tudtam, hogy csak a válaszomat várja.
- Mert nem vagyok benne biztos, hogy ezt akarom. - szemeimet lesütve böktem ki a mondatot. - Nekem nincs más ember, akivel tudnék úgy beszélgetni, még akkor is, ha Noah esetében ez az egész csak arra megy ki, hogy bejuthasson az ágyamba. Képtelen vagyok úgy lenni, hogy nincs kivel megbeszélnem, ami a szívemet nyomja, és eddig Ő volt az egyetlen ilyen ember az életemben. - egy kis mosoly szökött az arcomra, ahogyan ezt kimondtam, zavarba hozva saját magamat.
- Eddig? - rámnézett felhúzott szemöldökkel, majd elmosolyodott. A kérdésére csak egy bólintással feleltem.
A telefonom ismét pittyent egyet, ezért sóhaj után elvettem az ágyról, majd megnéztem az értesítéseket.
Noah már több, mint fél órája küldözgette az üzeneteit, amikben leírta, hogy reméli, hogy egyedül vagyok és nem azzal a sráccal, akivel látott ma a boltban, mert Ő látta rajta, hogy nincsenek velem komoly szándékai, aztán írt egy regényt arról, hogy nekem Ő az igazi, és hogy Ő nagyon bánja, ami történt és szeretne visszakapni. Calum összehúzott szemöldökkel olvasta el az üzeneteket, aztán szó nélkül felállt.
Visszadobtam a telefont az ágyra, aztán kérdő tekintettel én is felálltam, és szembe álltam a nemrég megismert fiúval. Kezdtem kissé furán érezni magamat, ahogy ott álltunk egymással szemben, egyikőnk se mondott semmit, csak farkasszemeztünk. Fogalmam sem volt, hogy mi járhat a fejében.
- Figyelj.. - mondta, de nem szakította meg a szemkontaktust. - Párizs lesz az utolsó hely, ahol fellépünk a turnén a srácokkal, szóval utána még itt maradunk Augusztusig. Tudom, hogy ez nem sok idő, hiszen nem sokára Június van, de szeretnék addig minél több időt eltölteni veled, és szeretném, ha én lennék a fejedben az exed helyett. - fejezte be, majd rámvillantotta a tökéletes mosolyát.
- Legyen! - mosolyogtam. - Szóval ez egy nyári kaland lesz? - kérdeztem tőle, de nem volt túl vidám a hangom.
- Ahogy mondod. - mondta, majd visszahuppant az ágyamra. Egy pillanatra elszontyolodtam, de aztán magamra erőltettem egy kis jókedvet, visszakuporodtam az ágyba, és én is néztem tovább a sorozatot. Amikor vége lett az első évadnak, kikapcsoltam a laptopot. Calum kisfiúsan összefonta kezeit a mellkasa előtt, majd felült és durcásan nézett rám, amiért nem nézünk több részt. Reakcióján csak elmosolyodtam, aztán felálltam, kezembe vettem az üres fagyisdobozt és a két kanalat, majd elindultam lefelé a lépcsőn, Calummal a nyomomban.
Fogalmam sem volt, hogy mit csináljunk, soha sem voltam jó a programszervezésben, így csak beharapott szájjal és összehúzott szemekkel megálltam a konyhában és törtem a fejem.
Hallottam, ahogy Calum kuncog előttem, majd közelebb lépett.
- Menjünk el a partra. - nézett rám mosolyogva.
- Most? - szinte kidülledtek a szemeim. - Lassan éjfél lesz! - mondtam hitetlenkedő hanggal, aztán megjegyeztem magamban, hogy semmi spontaneitás nincs bennem, szóval most igazán kimehetnék egy jóképű sztárral a partra. - De menjünk. - mondtam mosolyogva, majd felszaladtam a szobámba, Calum pedig jött utánam.
Leültettem az ágyra, és mondtam, hogy keresse ki a második évadot a sorozatból, mert ha visszajöttünk, akkor folytatjuk, mire Ő csak nevetett egyet, majd bekapcsolta a laptopot. Én átvettem a gatyámat egy cicagatyára és egy hosszúujjú, tapadós felsőre. Calum csak ült az ágyamon, és meg se mozdult, csak engem bámult, de mikor ránéztem, akkor fénysebességgel kezdte el keresni a sorozatot.
Miután kész voltam, és Ő is megtalálta amit keresett, bezártam az ajtót, és elindultunk a partra.
Az út alatt Calum nem sokat beszélt, így én is feleslegesnek tartottam, hogy jártassam a számat. Amikor végre odaértünk kicsit meghökkentem.
Tekintve, hogy szombat este volt, nem kevesen mászkáltak a parton, voltak akik nagyobb csoportokban, és voltak, akik egyedül. Az egyik nagyobb társaságban, mintha Calum barátait fedeztem volna fel, de gondoltam magamban, hogy biztosan csak beképzelem, de mikor Calum feléjük indult el, már felismertem a fiúkat.
Mikor olyan közel kerültünk hozzájuk, hogy halljuk, amit mondanak, akkor Calum nagy vigyorral az arcán lepacsizott mindenkivel, és akkor mind a három fiú rámnézett. Szégyenlős mosoly szökött az arcomra.
- Sziasztok! - mondtam nekik, mire mind a hárman köszöntöttek és bemutatkoztak.
Megtudtam, hogy a piros hajú srácot, aki megkérdezte a nevemet az étteremben, Michael-nek hívják, a göndör, szőke hajú, magas srácot Luke-nak, és az aranyos mosolyú, rövidebb szőkésbarna hajú férfit pedig Ashtonnak. A legjobban talán Ashtonnal tudtam elbeszélgetni, kérdezősködött Calumról, hogy hol találkoztunk, utána pedig a munkámról érdeklődött. Aztán egyszercsak Calum mellém állt, majd kissé csúnyán nézett Ashtonra, aki csak elmosolyodott.
- Szerintem nézzük tovább a sorozatot. - mondta Calum komoly arccal, majd megfogta a karomat, jelezve, hogy most induljunk.
- Oké. Hát, akkor sziasztok! - mondtam a fiúknak.
- Örültem a találkozásnak! - mondta Ashton, majd ment Luke és Michael után.
Calum összehúzott szemöldökkel meredt a távolban lévő Ashtonra, mire belőlem kitört a nevetés. Olyan édesen állt ott, ahogyan a karjait összefonta a mellkasa előtt, szemeivel pedig követte a fiúkat, és szinte az arcára volt írva az összes gondolata.
- Most miért nevetsz? - kérdezte durcás hangon, de láttam, ahogy ott bújkál egy mosoly a szája szélén.
- Csak nagyon aranyos vagy, amikor féltékenykedsz. - mondtam, de mikor megláttam döbbent tekintetét, inkább elindultam hazafelé, mielőtt zavarba jöttem volna. Pár másodperc múlva Calum utolért, majd csendben mentünk tovább az úton percekig, aztán megszólalt
- Nem is féltékenykedtem! - mondta majd egy durcás mosoly jelent meg az arcán. Válasz helyett csak megforgattam a szemeimet, aztán mentem tovább.
Amikor a házunk elé értünk, és sikeresen megtaláltam a kulcsot láttam Calumon, hogy valamin nagyon gondolkozik.
- Min gondolkozol? - kérdeztem mosolyogva, majd elindultam befelé. - Hát végülis nem muszáj beszélgetnünk. - zártam le a témát.
Levettem a cipőmet, aztán bezártam az ajtót és elindultam fölfele és ledobtam magamat az ágyra. Calum nemsokára utolért, eleinte csak az ajtónak támaszkodva nézett, majd megfordult és kulcsra zárta azt, aztán tekintetét megint rám vezette.
Tuljdonképpen a nézése szinte perzselt, és ha eddig tűrtőztettem magamat, akkor még egy ilyen után biztos nem fogom. Lassú léptekkel elindult felém, majd fölémmászott. Mozdulata lesokkolt, és szemeimet nem tudtam levenni azokról a telt ajkakról. Kezdett melegem lenni, és a szám is kiszáradt. Nem szeretném, hogy azt gondolja rólam, hogy ilyen könnyen megkaphat, de nem tudok ellenállni annak a szenvedélyes tekintetnek.
Egyszer a szemembe nézett, aztán Ő is a számat nézte, majd végül megcsókolt, amit viszonoztam.