Bello| BEFEJEZETT |

1.

- Nem hiszem el, hogy újra meg merték ezt veled csinálni. - túrtam bele idegesen a hajamba, és fordultam Donna felé- Talán nem kéne ennyire elveszetten romantikusnak lenned. - De ő is azt mondta, hogy szeret!- bömbölt újult erővel a barátnőm, mire felsóhajtottam. - Donna. A bárban található pasik egy éjszakás kalandokat keresnek. Kutass máshol szerelmet, ne ott! - De csak ott vannak helyes fiúk...- sírt újból. - Na jó, elegem van belőled! Most szépen elmegyünk sétálni, és keresünk neked egy normális fiút, aki képes szeretni, és normálisan megdöngetni! Öltözz fel, nesze, ruha. Donna most már enyhén nevetve vette el a kezemből ruhákat, és kapkodta magára. Már majdnem kiléptem a ajtón, mikor eszembe jutott, hogy én is fehérneműben vagyok, gyorsan felhúztam egy rövid farmerszoknyát, narancssárga, virágos inget, és a papucsomba belebújva indultam kifelé, Donnával a nyomomba.
A konyha felől finom illatok szállingóztak, de mi az utcára tartottunk.
- Nem értem, hogy akarsz itt pasit keresni. Nincs itt senki.
- Ne add fel. Bármikor előbukkanhat valaki.
- De nekem nem valaki kell, hanem az igazi- húzta fel az orrát.
- Egyelőre érjük be egy egyszerű emberrel is.
- Álmodom?
- Nem, ez a valóság.
- Nem, nézz oda- a fejével aprót bökött oldalra.
És valóban én is megkérdőjeleztem a ébrenlétem. A sarkon két férfi kanyarodott be. A jobb oldali majdnem két méteres izomagy, a bal még magasabb, vékonyka csávó. Már a járásukon látszott, hogy ők is nagy nőrajongó gengszterek.
- El- suttogta alig hallhatóan Donna- az a pasi egy angyal.
- Inkább egy dögös démon, hmm?
- Ne már - nevetett, én pedig vele derültem- próbálj okosnak tüntetni.
- Mi a szar- motyogtam, de aztán hangosan elkezdtem- De ha elmész a Harvardra soha többé nem látjuk egymást, ott lesznek barátaid, pasid, életed - szomorú arc- ne áldozd fel az életed a tanulásért.
Donna vágott egy fura fintort.
- Azért ez így elég beteg- susogta, de aztán felkiáltott- De szinte könyörögtek, hogy menjek oda, ez egy óriási lehetőség, hogy ügyvéd lehessek, hallottad, ügyvéd!
- Ne ilyen feltűnően- rimánkodtam, de már túl késő volt.
A két férfi érdeklődve ácsorgott mellettünk, olyan fejjel, hogy nem lepődtem volna meg, ha azonnal hívnák a sürgősségit.
Vörös arcal fordítottam el a fejem, de győzött a kíváncsiság, végig mértem őket.
A magas, vékonyka csávó nem lehetett olasz, a bőre túl fehér, a szeme világoskék.
A mellette lévő kolosszusról már jobban el lehetett hinni, de voltak kétségeim. A szeme sötétebb kékes szürkés... nem is tudom, az biztos, hogy nem barna. A haja hátra nyalva, az se, és a bőre sem olyan sötét mint az enyém, de lehet, hogy csak az egyik szülője olasz, vagy... vagy a gének nem öröklődtek.
- Nagyon feltűnő, lányok - bólogatott a piszkafa.
Tudjuk.
- Mégis mi? - húztam fel a jobb szemöldököm.
- Ez az egész játék.
Ennél nem égehetek már jobban.
- Hogy is gondolhattam volna, hogy nem köttök belénk, mi csak beszélgettünk, vili? - utálom játszani a ribancot.
- Annyira azért nem lehetsz sötét, hogy elhiszed, hogy bevesszük ezt az egészet. - szólalt meg az izomagy, hangjától érthetetlen okokból megborzongtam.
- Mondtál valamit?
- Tudod mi süketít?
- F*szfej.
- Hogy mondod?
- A szopás. - vigyorogtam rá.
Feszülten szorította össze a száját.
- Hey, Alex, lazulj- bökte meg a karját a haverja.
Szóval Alex a neve. Illik hozzá.
- Marcello Bianchi házát keressük, jó felé megyünk?
Össze néztünk Donnával.
- Igen, már látszik is, nézzétek, az a narancssárga ház a sok növénnyel.
- Köszi. Mi megyünk, sziasztok - mosolygott a barátnőmre, és elindult előre.
- Még találkozunk- kacsintott rám Alex, amit csak egy középső ujj felmutatásával tudtam le.
- Láttad? - nyöszörgött Donna.
- Azt a tuskót? Sajnos igen.
- Nem, Carlost.
- Honnan tudod a nevét?
- Elárulta, amíg te veszekedtél a hústoronnyal. És képzeld, rámkacsintott- szinte láttam Donna szemében a szivecskéket- teljesen benedvesedtem.
Elszálltak a szivecskék. Nevetve fujjogtam le a barátnőmet, és folytattuk a sétát, hogy kivesézzük a két fickót.
- Szerinted mit akarnak apával? És miért gyalog jöttek? Annyira látszott, hogy ők a kemény fiúk, hol hagyták akkor a motorukat?
- Hát, ha azzal mentek volna, nem álltak volna meg - olvadozott Donna- De láttam, hogy neked is tetszett Alex. Jó pali, meg kell hagyni.
- Hogy tetszik? Eszednél vagy? Az a pasi egy bunkó seggfej. Leribancozott!
- Rengetegen leribancoztak már, nem volt vele bajod.
- Igen, de azt vagy azért mondták, mert úgy néztem ki, vagy a lányok, akik féltékenyek a Bianchi névre.
- Ne tagadd, hogy jól nézett ki.
- Jogos, tényleg dögös volt, de húsz vagyok Donna! Nem akarok ilyen tuskókkal kavarni a kinézetük miatt.
- Más húsz évesek még örömmel ribanckodnak.
- Mert a te korodban nem?
- Én idősebb vagyok.
- Egyetlen évvel! Én komoly kapcsolatot szeretnék, nem egy szexpartner perverzióit.
- Tudod mire van most szükséged?
- Most mondtam el.
- Egy nagy adag fagyira, na nyomás, vegyünk egy doboz vaníliásat.
- Csokisat.
- Vaníliásat.
- Puncsosat.
- Rendben.
És bár tényleg megettem félvödör fagyit, az a szürkés kék szempár nem akart kiszökni a fejemből, ami nagyon idegesített.

Hali Mybaek 😎😍
Itt is van az új sztori első része, kérlek írjatok le a véleményeteket komiba róla
Nem tudom biztosra mikor jön a következő, de addig is, legyetek rosszak. 😉😂😎😘