10.

85 11 2
                                    

Monoton kopogásra keltem, ami nem akart abba maradni. Álmosan nyitogattam a szemeim, az ablak felé fordultam, de természetesen függöny takarta a kilátást.
Kómásan álltam fel, botorkáltam az ablakig, elhúztam a fekete textilt, és kinéztem. Az eső zuhogott, az ég beborulva. Gyönyörű. Mindig is lenyugtatott az eső hangja.
Megdörzsölve a szemeim sétáltam vissza az ágyomahoz, mikor valami fura ütött szemet az éjjeliszekrényen. A fa lapon egy szál tökéletesen vörös rózsa feküdt, még harmatosan. Kikerekedett szemekkel, de mosolyogva vettem a kezembe, vigyázva.
Vajon ki küldte?
És abban a pillanatban az agyam válaszolt is rá. Egész biztosan Alex. Pírba borult az arcom. Milyen édes...
A virágot vissza tettem a helyére, kimentem a mosdóba, és sietve vissza is értem. Egyszerű farmer rövidgatyát húztam, és egy sötétzöld, bő pólót. Attól még, hogy esik az eső, senki ne gondolja, hogy hideg is van. Ilyenkor fülledt a levegő.
Lementem a konyhába, köszöntem a reggelit készítő anyának, főztem egy kávét, és kimentem a teraszra, nézni, ahogy a víz leesik a földre.
Az egyik székbe ültem, csak élveztem a nyugodt csöndet, a monoton eső kopogást.
- Jóreggelt, Bambi.
Elmosolyodva fordultam meg, az ajtóban Alex állt, cigivel, és kávéval a kezében. Rámosolyogtam.
- Jóreggelt.
Leült mellém, egyikünk sem szólt. Nem tudtam mit mondani.
Az jutott eszbe, miért erőltetem én ezt a dolgot? Talán mert nem vagyok szerelmes...
A tetszés, és a szerelem között óriási a különbség. Valahol e között a két érzés között vagyok most.
- Tőled kaptam a rózsát? - halk volt a hangom.
Nem nézett rám, csak félmosolyra húzta a száját, és bólintott.
Oda hajoltam, és könnyed puszit nyomtam az arcára.
- Köszönöm.
- Ha holnap rózsa bokrot hozok, csókot adsz? - vigyorgott.
- Majd meglátjuk- nevettem vele.
Talán nem is olyan szemét ember Alex, mint hittem. Talán tényleg képes szeretni.
- Gyönyöhű reggelhünk van, nyemde? - jelent meg Carlos valahonnan, teli szájjal, a kezében egy tál fánkkal - Fánkot?
Alex megrázta a fejét, én viszont vettem egyet, egy vaníliásat.
- Lesz ma munka, ha így szakad?
- Majd bent dolgozunk. Ha megilyedünk egy kis esőtől, sose lesz kész a Klubb.
- Megmarad Klubbnak, vagy átnevezitek?
- Hát - gondolkozott Carlos- a neve biztos más lesz, de még nem tudjuk mi.
- De az ráér későbbre is- bólogatott Alex.
- Ma tartunk egy bulit. Jösztök Donnával, ugye? - nézett rám reménykedce Carlos.
Elmosolyodtam.
- Persze, Donnával jövünk.
A beszélgetés félbe szakadt, mert apa behívott minket reggelizni.

A nap reménytelenül eseménytelen órái után a buli megváltás volt. Donnával rég nem szórakoztunk, már nagyon rám fért a sok stresszes nap után.
A testemet apró, vörös ruha feste, a lábaimon lapostalpú fekete szandál, hiába szeretek jól kinézni, jól érezni is akarom magam, magassarkú nélkül.
A hajamat kivasaltam, az ajkaimra vörös rúzst kentem, talán a régi olasz filmekbeli ribancokhoz hasonlítanám magam.
Donna viszont gyönyörű volt, tündökölt mellettem, mint egy angyal, a kék, térdig érő ruhájában. Soha nem irigykedtem rá, csak csodáltam, hogy lehet valaki ennyire szűziesen szép.
Egy pohár puncsot vettem a kezembe, és azt kóstolgatva néztem szét. Talán még én sem voltam tisztában vele kit keresek, pedig pontosan tudtam.
Talán neki vettem fel ezt a kurvás ruhát. Vagy az alatta rejlő ultra szexi fehérneműt. Talán miatta vasaltam ki a hajam, amit már évek óta nem tettem.
Talán ő miatta voltam zavarban a felém irányuló férfi szemektől, amit eddig szerettem. Csak az ő tekintetét akartam magamon. Teljesen megbabonázott.
Donna meglátta Carlost, és elment vele táncolni. Én meg elgondolkodva kortyolgattam a puncsomat. Itt kell legyen valahol.
Két hatalmas, meleg tenyér simult a derekamra, egy csípő a fenekemnek nyomódott, és egy forró lehellet megborzongatta a kis pihéket a nyakamon.
- Gyönyörű vagy, Bambi.
A szívem úgy kalapált, féltem túlharsogja az üvöltő zenét.
- Jó a bulitok.
- Köszi. Gyere táncolni.
A tömegbe húzott, a nyaka köré fontam a karom, és úgy dülöngéltünk a lassabb számra.
Egy pörgős zene következett, én pedig figyelmen kívül hagytam minden zavaró tényezőt, és szilajan táncoltam Alexel.
Ahogy a testünk össze össze ért, elöntött a forróság, nem voltam berugva, mégis úgy éreztem magam. Túlfűtöttnek. Talán ez a szerelem. Az igazi...
Alex ajkai kényeztettek, érintései eltompították az agyam normális felét, nem... nem voltam magamnál. Elcsábított.
Már nem voltak körölöttünk emberek, sem zene, csak én, és Alex, egy üres szobában.
Emlékszem, ahogy a meztelen férfi fölém hajolt, hogy csillogott a szeme, láttam benne azt az éhes, mindent túlnyomó vágyat. Mintha fel akarna falni.
Emlekszem egy pici agad fájdalomra, néhány kósza könnycseppre, de az elmúlása után csak gyönyör jött, tömény, mámorító.

Halii Mybaek
Na, mit szóltok? Kicsit előre szaladtam, nem?
Ha tetszett, légyszi komizzatok, nagyon sokat jelentene.
Újabb késés várható, mert megyek Görögországba nyaralni(bics plíz), de majd próbálom írni a részeket.
Legyetek rosszak a köviig, puszi. 😎😘

Bello| BEFEJEZETT |Where stories live. Discover now