Bello| BEFEJEZETT |

7.

Egyszerűen nem tudtam hova tenni. Nem és nem. Miért csinálja ezt? Hisz utál, miért mondta azt a bizonyos mondatot a Klub konyhájában, ez... lehetetlen. Utána pedig fél órával később már egy munkás húgával smárolt a női WC-ben. Seggfej. Ezért nem vagyok belé szerelmes.
Puffogva vettem ki az enyhén megégett pizzát a sütőből, és raktam a bukóra nyitott ablak alá, hogy egy kicsit hűljön. Nemsokára ebéd szünet, a bár tele lesz izzadt férfiakkal. Csodálatos.
Nemsokára tényleg nagy zaj közepette a férfi csorda bevonult, letelepedett, én és Donna pedig mint a cselédek, hordtuk az ételt. Borzalmasan megalázó volt.
Tony akkor szúrt ki, mikor találkozott a tekintetünk, össze ugrott a gyomrom, a szívem zakatolni kezdett. Féltem.
Tony volt az első szerelmem, tudjátok a nagy Első. Az utolsó is, miután szakítottunk nem volt kapcsolatom. Tony a tenyerén hordozott, szeretett, figyelmes volt, mégis rosszfiúsan bunkó is, amiért oda voltam. Mégsem tudtam lefeküdni vele. Nem mertem, nem akartam olyan hamar, ilyen sokat lépni, még csak....tizenhat éves voltam. Egy kislány. És dobott a kanossága miatt. Pöcsfej.
És most újra itt vagyunk, egy végtelenségig tartó másodpercben egymás szemébe nézve, minden, ami a múltban történt, felszínre jön. És a legfurább, hogy nem hiányzik. Egyetlen tört része sem, nem vágyom a boldog kapcsolatunkra.
Két meleg tenyér csúszott be a ruhám alatt a hasamra, és egy rekedtes, búgó hangot hallottam meg a fülemnél.
- Menjünk innen.
Tony szemöldöke felugrott.
Alrx kivette a tálcát a kezemből, és az asztalra rakta, majd megfogta a kezem és kihúzott az épületből.
Először láttam a motorját, óriási volt, fekete, és gyönyörű. Alex felült rá, én mögé, és átkaroltam a derekát. Sóhajt hallatott.
-Vidd feljebb a kezed egy kicsit.
Vigyorogva engedelmeskedtem, a motor felbőgött, mi pedig száguldottunk.
Mintha repülnék, olyan érzésem lett, elszabadulva minden gondtól. A testem bizsergett, a szívem zakatolt, az arcomról nem lehetett levakarna a nagymosolyt, ami kiült rá.
Még sose éreztem ilyen érzést, miért most kell, miért Alexel? Annyira zavaros az egész.
Nemsokára megismertem a tenger sós illatát, amit kiskorom óta annyira szeretek. Ezt a helyet viszont, ahol mi jártunk, még sose láttam, eldugott kis öböl volt a többihez képest. És messze is volt a várostól, nyugodt, csendes környék. Rögtön a szívembe zártam. Alex lement, egészen a partra, csak ott állította le a motort. Lepattantam róla, és a vízbe szaladtam, ledobva a papucsom. Alex lassabban követett, arca komoly volt, ahogy végig nézett rajtam, de a szeme nevetett.
Annyira gyönyörű volt az egész hely. Az aranyló, forró homok a parton, a zöld növények, sziklák, a szilajan hullámzó, habosan kéklő tenger, amin ragyogtak a napsugarak.
- Miért hoztál ide? - fordultam felé újra.
Megvonta a vállát.
- Nem tudom.
Erre a válaszra... nem számítottam.
- Gondoltam tetszeni fog.
És erre sem. Közelebb léptem hozzá.
-Miért szeretnéd, hogy tetszen?
Elvesztem a szemében. Mint a viharos tenger, szürkés - kékes, gyönyörű. Nem válaszolt.
Lehet nem is kellett, én mégis akartam hallani. De annyiban hagytam.
- Fürdünk? - mosolyogtam rá.
- Mi mást csinálnánk?
Előrébb mentem, óvatosan toltam le a lábaimon a farmert, bújtam ki a trikómból, és már fehérneműben fordultam felé.
- Jössz?
Nagyot nyelve nézett végig rajtam.
- Azt hiszem ezt nem gondoltam végig...
- Gyere már!
Vigyorogva kapta le magáról a trikóját, bújt ki a farmerjából, és már csak egy fekete boxerben közelített felém.
- Na gyere, Bambi- kapott a hátára, mire én visítva nevetve kezdtem el püfölni.
Jó kemény, mit ne mondjak...
Velem a hátán gázolt bele a tengerbe, és mikor már a derekáig értek a hullámok, belevágott a vízbe.
Nevetve, prüszkölve jöttem fel a felszínre, és próbáltam lehúzni őt is, de szilárd maradt.
Végül felmásztam a nyakába, de ő ugyanúgy csak mélyebbre ment, és bedobott.
Azt hiszem az a nap volt az első a találkozásunk óta, hogy felhőtlenül, igazán boldog voltam. És ez vele történt meg, ami megrémített, mégis  jó volt. Csak nem akartam belegondolni a következményekbe, siralmasak voltak.
A nap már rég lement, mi csak feküdtünk a parton, és azon nevettünk, milyen sós a testünk.
Hirtelen csókolt meg, viszonoztam. Nyelveink vad táncot jártak, a testemet elöntötte a forróság. Mégis aggasztott, hogy nem áll le, egy keze már a bugyimba csúszott, mire megállítottam.
- Alex... mit csinálsz?
- Lefekszek veled- szemei csillogtak a vágytól.
- Mi? De... én mondtam, hogy nem akarok.
Idegesen állt fel, mire én is.
- Elhoztalak erre a helyre, a fél napomat rád pazaroltam, erre kinyögöd, hogy nem dugunk?!
Könnyek szöktek a szemembe, nem akartam elhinni, amit mondott.
- Ez az egész... csak azért volt, hogy megfektess? - remegett a hangom az elfojtott sírástól.
- Hát persze, mit gondoltál, hogy megkedvellek? Még mindig egy rohadt nagy ribanc vagy a szememben. - köpte a szavakat.
Felpofoztam.
- Pöcsfej!
A motorjához szaladtam, felültem rá, és a középső ujjamat felmutatva elhajtottam, nem foglalkozva a kiabálásával. Az arcomon megállás nélkül folytak a könnyek.

Na hello Mybaek🤗
Hogy tetszett a rész? Alex alakítja a seggfejetet. 😏😏
Ha tetszett, légyszi jelezzétek valahogy, legyetek rosszak a kövi részig, puszi. 😎😘