Diabolik totál szívás [BEFEJEZETT]

5.rész

De Ayato vissza rántott a csuklómnál fogva és kicsit bunkóvá vált:

~Szerénységem nem ezt a hangnemet! Örülnöd kéne hogy tőlem tapasztalod meg először!~ én is végre megnyugodtam, már nem bömböltem, és elkezdtem én is flegmáskodni:

~XD tudod Ayato... kurvára nem érdekel, hogy TE ,,a nagy egó úrfi" mit akarsz. És tudom hogy esélyem sincs ellenetek, de soha a büdös életbe nem sírok miattatok mégegysze! És ki szabadulok erről a helyről még ma! Ja és még valami... soha nem bocsájtok meg neked!~ Ayato elkezdett röhögni mint valami vasbarom, és ráfogott a nyakamra... elkezdett folytogatni ez a szerencsétlen hülye gyerek!

~A...Ayato...E...engedj....el...~ kezdtem szédülni a levegőhiánytól, majd összeestem.

Arra keltem fel, hogy mindenki azt várja hogy felkeljek. Először nem vettem észre mást csak ezt.

De amikor kimentem a mosdóba átöltözni, belenéztem a tükörbe és észre vettem valami nagyon bizzar dolgot... a hat harapás nyomot a mellkasomon... lehetséges hogy mindegyiköjük megjelölt? Vagy kirudja...

~Mindjárt kimegyek oszt mindet jól pofán baszom...hogy képzelik hogy csak így elsajátítanak?! Most megkapják... de lehet hogy nem kéne mert.....~gondoltam, de abba kellett hagynom a gondolkodást mivel Laito bejött...khm...épp a melltartőmat vettem felfele...

Eltakartam a testemet, és leordítottam a fejét:

~Basszameg hogy tudtok mindíg a legjobbkor bejönni?!...~

~Hát azt én sem tudom, de szerintem is jókor jöttem!😏~ mondta Laito, és nagyon perverzen kacsintott egyet, majd belljebb jött az ajtón, én hátrálni kezdtem, de nekimentem a falnak, és elestem...

Laito nagyon próbált csábítani és, az igazat megvallva... valahogy sikerült is bedőlnöm neki, de csak gondolatban...

~Nem kell az a melltartó szivi, azzal csak nekem okozol +munkát! Szerintem egyszerűbb lenne ha levennél mindent...😏😏😏~ kezdett egyre közelebb és közelebb jönni, de én csak becsuktam a szememet, és próbáltam nem arra gondolni hogy:

~Basszus kislány téged mindjárt úgy megbasznak, hogy 2 hét múlva is fájni fog a valagad!!!~

De sajnos mire ezt sikerült kigondolnom addigra eltolta a kezemet és letepert a földre. a legjobbnak azt láttam, ha tökön rúgom, gondoltam attól jobb lesz. De ez nem sikerült mert ráült a lábamra és a vállamat meg lenyomta.moccanni sem bírtam és nagyon fájt.

~Laito engedj el ez nagyon fáj!~ sikítottam, majd próbáltam ellenállni neki, de nem hatotta meg túlzottan...

~Jaj, édes, tudom hogy vágysz rám, de nem kell azért ennyire csábítanod... olyan édes vagy amikor nyöszörögsz, és próbálsz ellenállni! Dehát ez nem fog menni,hisz semmi eséjed ellenem~ könnyek szöktek a szemembe, de eszembe jutott mit ígértem Ayatonak, ezért nem fogok sírni. Laito tovább játszadozott, majd leszállt rólam, és...le akarta venni a gatyámat, de itt volt a pillanata annak hogy jól tökön rúgjam.

~Bocsika, de a következő KICSIT fájni fog!!!~ mondtam és tökre pontosan eltaláltam, ami azt követte hogy ki akart nyírni, de kirohantam a ruhámmal és bezártam rá az ajtót.

Futni kezdtem hogy ne találjon meg, majd vissza mentem az inmár üres szobámba.

Felvettem a pólómat, és elindultam lefele, hogy bejárjam a házat. De mivel fogalmam sem volt arról hogy mi hol van, ezért eltévedtem, és bementem egy szobába, ami nem volt üres. Subaru pihent az ágyán, és észre se vette hogy betolakodtam a szobájába.

Közelebb mentem hozzá, és ekkor bejött Kanato, hogy kajálni kell menni:

~Subaru kelj fel, gyere kajálni!~ csak most vette észre hogy én is itt állok.

~Te mit keresel Subaru szobájában? Na mindegy is, nem izgat, te is gyere enni!~ mondta nekem Kanato. Subaru most ébredt fel, és fel volt háborodva:

~Te meg mit keresel itt Roxy?! Talán eltévedtél a sok szoba között vagy mi?~ én eközben azt gondoltam hogy honnan tudják
mindíg előre hogy mi van?!

FOLYTATJUUUK!!!