Diabolik totál szívás [BEFEJEZETT]

3.rész

Amikor megállt az autó/limó láttam, hogy tényleg a kisérteties házba tartunk. Észre vettem a házamat, ami pont szembe áll nekünk, ezért megkérdeztem hátha van esélyem:

~Amm... haza mehetek?~ Laito válaszolt a kérdésemre:

~Hàt persze hogy haza mehetsz! A cuccodért, mivel velünk fogsz lakni.~lepergett elöttem az életem, ezért megráztam a fejem hogy újra megvilágosodjak.

~És mi van ha elmegyek a cuccomért de nem jövök vissza?~ Laito is és a többiek is kinevettek.

~Őszintén tudni akarod? Meghalsz! Ugyhogy jobban jársz ha sietsz! Kapsz 20 percet. Mérem az időt. Ha késel egy másodpercet is, bemegyek és a cuccaid nélkül ráncigállak ki!~ kiabált velem Ayato.

Gyorsan elindultam befelé, és elkezdtem pakolni a ruháimat, meg egy pár fontosabb dolgot. Első a telefon és a füles volt amit bele raktam a Kappa táskámba, mivel ha mentőt kell hívni vagy rendőrt akkor telefon is kell. Nameg töltő...

Ezek közben végig figyeltem az időt, és amikor kész lettem elindultam kifelé. Még pont 2 percem volt, de azért jobb hamarabb mint késöbb.

Elindultam a kastély felé, és làttam hogy Ayato már dühösen vár a kapunál. Amikor meglátott elindult felém, és újra megragadta a csuklómat majd elkezdett befelé húzni... megint...

~Mért csináljátok ezt? Mért kell veletek élnem? És mért pont engem akartok kinyírni???!!!~ a végén megint elkezdtem sírni de ez nem zavarta őt. Azért válaszolt:

~Azért, mert vámpírok vagyunk. És megéreztem hogy jó a véred ezért fogjuk megszerezni. Érted? Szivárványfej...~ én erre nem is gondoltam volna. Azt hittem azért akar kinyírni mert reggel neki mentem...

~Igen értem... én azt hittem azért akarsz megölni, amiért reggel neked mentem... na várjál csak... Minek neveztél te engem?! Szivárványfej?!?!~Ayato nevetni kezdett.

~Ja azt csak azért mondtam mert szines a hajad...~erre nagyon kiborultam:

~Bazdmeg, mi lenne ha nem becézgetnél? Van nevem is!~Ayato feldüködött:

~Szerénységem nem tűri ezt a hangnemet! Azonnal kérj bocsánatot!~ megforgattam a szememet amit lehet fogy nem kellett volna...

~Mért mi lesz ha nem
Mr.Egó fiú?! ~Ayato mosolyogni kezdett:

~ Azt majd mindjárt meglátod! Csak nem kint, itt megláthatnak...~ nyeltem egy nagyot és elfogadtam hogy nincs menekvés... itt kell maradnom ezekkel a pszichopatákkal... nade ez van... ezek szerint ez a sorsom... vagy mi a fasz... hát köszi isten... remélem hamar kinyírnak, még mindig jobb mintha szenvednem kéne éveken át...

Hát végre beértünk, ez volt az egyetlen ami tetszett az egészben. A ház belülről. Ayato felvezetett a szobámba, a többiek már fent voltak az ágyam szélén ültek mind. Mindegyiköjüknél volt egy-egy tárgy, amik elég lányosan néztek ki... valahogy úgy sejtettem hogy nekem akarják adni...

Ayato egy ezüst keresztes, ezüst láncot adott, a keresztben vér színű csíkok voltak.
(ezzel ütöm majd le 😂)

Shuutól egy kék fülhallgatót kaptam, ami tök cuki volt...
(ezzel hallgatom a nem rock zenét majd 😂)

Laito...hát tőle egy elég érdekes dolgot kaptam... khm... egy
DON'T TUCHING!-os bugyit...khm...
(ebben alszok majd! 😂😂😂)

Reiji egy teáscsésze készletet adott, amit el helyeztem a szobám tükre elött.
(ebből iszom a vért ha vámpír leszek!😂)

Kanato egy Teddy hasonmást adott, LÁNYBAN! XD nagyon cuki! (Ezzel aludok majd! 😂)

És Subaru... tőle kaptam a legértelmesebb ajándékot... legalábbis, először azt hittem...
Egy csokor hófehér rózsát nyujtott át nekem, amiről le voltak szedve a tüskék. De nem vettem észre hogy ahol megfogtam a csokrot...

MEKKORA VÉLETLEN OTT MARADT EGY TÜSKE!...

FOLYTATJUUUK!!!

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész is! Valyon mi történik Roxy kezével? És mi lesz egyáltalán vele?