Égető hevét érzem meleg nyárnak.
Sötét út végén, az árnyak
magukba zárnak.
Százszor gondoltam rá mit írjak neked
Éjszaka csendje alatt,
hallom ahogy nevet
Mennyi álom veszett a homályba
Az ital félig töltve a törött pohárba
Csilagok ragyognak drága istenem
Ne vedd el tőlem,ő a mindenem
Haldoklik a lélek,sínylődik a test
Üres napokat feketére fest.
Sűrű sötét az éj...halgatnak a falak
Hiába írok róla,csendesek a szavak.
Úszik az álom,vérvörös a tó
Könnyben ázott szemek,fáj a szó
Szeretet lángja szívembe temetve..
Egy életen csak őt szeretve
