Only Mine (Chanbaek/ Baekyeol fanfiction Hungarian translation/magyar fordítás)

Első Találkozás

„ És pont az egyik emberem árult el?" kérdezte Chanyeol, ahogy az ujjai a ravaszon pihentek.

„ B-bocsánat uram! Esküszöm hogy többet soha sem-"

„ Válaszok...Válaszokat akarok, nem véget nem érő locsogást." mondta Chanyeol hidegen, mielőtt a férfi fejéhez tartotta volna a pisztolyt.

„ Daehyun! Daehyun az!" sikította a megrémült ember, abban reménykedve, hogy talán nem ölik meg....de tévedett.

Chanyeol visszaengedte a fegyvert, közben jelezve embereinek, hogy vigyék el a férfit aki elárulta őt.

„ Szabaduljatok meg tőle." És ez volt az a három szó, ami egy ember sorsát eldöntötte.

„ NEEEEEEE! Azt mondtad, hogy miután elárulom, elengedsz. Már elmondtam...Miért? Miért? Miééért?!" az elkeseredett férfi arcára kiült a döbbenet a sokktól, miközben fejvesztve kiabált.

„ Elárulok neked egy titkot. Egyetlen módja van annak, hogy ebben a világban az ember túlélje, mégpedig hazugságok árán. És számomra ezek azok, amik választ adnak arra, amit akarok." válaszolt Chanyeol.

„ M-még meg fogod ezt bánni, Park Chanyeol!" a férfi még egyszer felordított mielőtt kivonszolták volna a teremből.

Miután az ajtók bezáródtak, a rideg férfi leült egy székbe, majd elkezdett egy tollat forgatni mutató-és középsőujja között.

Park Chanyeol egy kegyetlen és számító maffia főnök, egyben a Park Enterprise vezérigazgatója- bárcsak álcaként az illegális ügyei miatt. Semmi érzés, érzelem, még csak egy csöppnyi gondoskodás sincs rideg énjében. Még ha egyike is a top 10 milliomosnak Koreában – ezen kívül még egy seregnyi emberével egy saját kis birodalmat alkotott-, még mindig szomjazik a hatalomra.

~~~

„ Két epres tortát és egy caramel macchiatot elvitelre, ha kérhetem." mondta Baekhyun egy széles mosollyal az arcán a pénztárosnak, aki boldogan jegyzetelt le mindent, amit az imént a fiú mondott.

Miután megkaparintotta igencsak édes reggelijét, Baekhyun elégedetten sétált ki az üzletből. Új nap, új munka.

Ahogy besétált a Park Enterprise kapuin, készen állt arra, hogy egy újabb interjún essen túl. Azt kívánta, hogy bárcsak itt kaphatna munkát-legfőképp Sehun, egykori gyerekkori barátja miatt. Izgatottságában viszont nem vette észre az árnyalakot, amely éppen felé közeledett.

Minden olyan gyorsan történt. Egy ütközés, majd a  macchiato egy szép öltönyön és fehér ingen landolt. Chanyeol volt az. A két mögötte álló embere próbálta menteni a menthetetlent, és letörölni főnökük ingjéről a kávét- közben gyilkos pillantást vetve Baekhyunra.

Chanyeol arcáról semmit nem lehetett kivenni, miközben lassan levetette válláról a ruhadarabot és átpasszolva egyik emberének, elsétált.

Baekhyun bocsánatot akart kérni, de még inkább zavarta az, hogy kávéjának ez lett a sorsa. Sóhajtott egy nagyot, majd erőt vett magán, és besétált egyenesen az interjú terméig.

A várakozóban már eleve nagy sor állt, ám amikor Baek meghallotta az interjún elhangzott kérdések néhány foszlányát, már egyre inkább kezdett biztos lenni abban, hogy nem kapja meg az állást.

Végül inkább fogta magát, és tortájával leült a lépcsőre pihenni. Már beletörődött, hogy sajnos vagy nem sajnos, de új munkát kell találnia.

Hirtelen egy erőteljes hangot hallott az emeletről, így kíváncsi ember lévén elkezdett felosonni a lépcsőkön.

„ Hagytad elfutni azt a srácot? Mióta vagy te ennyire meggondolatlan ?!" Baekhyun egyre közelebbről hallotta már az érdekes beszélgetést, majd kicsit feljebb lépve már látta az erélyes hang tulajdonosát, szemben vele egy azonos magasságú fiatalemberrel. Ezután a dühös férfi megemelte a kezét, és egy óriási pofont kevert le a másiknak. A lendülettől a fiú hátratántorgott egy kissé, majd fejét oldalra mozdítva Baekhyunnak leesett az álla. Az a fiú Sehun volt.

Egy rezonáló hangot lehetett hallani, majd egyszer csak Baek lábai maguktól útnak eredtek úgy, hogy közben a fiú fel sem tudta fogni, hogy mi történik körülötte. Feléjük rohant, majd erőteljesen magához rántotta Sehunt.