Only Mine (Chanbaek/ Baekyeol fanfiction Hungarian translation/magyar fordítás)

Film

A kellemetlen, azonban meglehetősen izgató kocsikázás után bevittem Baekhyunt  a házba, majd utasítottam a sofőrt, hogy tűnjön el.

Lefektetve Baeket az ágyamra gyorsan bemasíroztam a fürdőbe hogy rendbe tegyem magam, és hogy vegyek egy frissítő zuhanyt.

A fürdőzés után magam köré tekertem egy törölközőt és nagyjából megtöröltem a hajamat egy másikkal,mielőtt még visszamentem volna a hálóba.

Ott feküdt Baekhyun gondtalanul, alva, ezzel pedig megint egy izgalmakkal teli dologban részesített engem-illetve én magamat.

Gúnyolódva odamentem hozzá, és kissé megcsíptem az arcát, mire ő összevonta szemöldökét és csücsörített kissé. Halkan felnevettem, miközben mutatóujjamat a homlokára emeltem, hogy ellazítsam felvont szemöldökét.

A hüvelykujjammal még végigsimítottam egyszer ajkain, mielőtt nekiláttam volna a munkának.

Egy javaslatot olvastam, mégpedig egy rivális cégtől a sok közül, mire egyszer csak hallottam, hogy valami egy puffanással a földnek csapódott.

Megfordultam, és örömmel konstatáltam Baekhyunt, ahogy a földön fekve dörzsöli a fejét és nyög, hogy fel kellett kelnie. 

"Ébren vagy, te szedett-vedett?" húztam az agyát, majd odasétáltam hozzá, hogy felsegítsem.

Üveges tekintettel bámult rám, mint aki nem tudja pontosan, hogy hol van, majd körülnézett, és úgy tűnt, hogy végre leesett neki, hogy nálam van.

"Uh szia, Mr. Park." köszöntött, de én összeráncolt homlokkal meredtem rá.

"Chanyeol vagyok." emlékeztettem.

"Hm? Miről beszélsz, Mr. Park?" játszotta a tudatlant.

"Baekhyun, te mindig ilyen feledékeny vagy? Emlékeztetnem kéne arról, hogy a liftben ragadtál?" néztem rá játékos tekintettel, de inkább fenyegetésnek hallatszottak a szavaim.

"Hm? Miért?" kérdezett Baekhyun, mintha minden eddigi próbálkozásom meghiúsult volna nála.

Összeszorítva a fogamat, belecsíptem az arcába, mire ő felkiáltott.

"Yah Park Chanyeol! " sipákolt, és próbált beverni egyet nekem, de én kikerültem.

"Mi volt ez Baekhyun?" kérdeztem gúnyos mosollyal, ahogy Baekhyun totálisan elveszett arcát néztem.

Összehúzva a szemeit mondta: "Rendben, Chanyeolnak hívlak, te pedig akkor hyungnak."

"Miért tenném ezt? A főnököd vagyok, Baekhyun-ah." állítottam.

"Hát, most munkaidőn kívül vagyunk, szóval legyél udvariasabb, te kis senkiházi!" torolt meg gyerekesen.

"Igenis, igenis, Baekkie." gyötörtem tovább, ahogy közben igyekeztem felborzolni a haját, ő pedig levakarni a kezem róla.

"Hmph." mondta, mielőtt maga előtt keresztbe fonta a karját, mint egy kisgyerek hisztizés előtt.

"Éhes vagy?" kérdeztem ráeszmélve, hogy milyen késő van már, de Baekhyun továbbra is ignorált.

"Át akarsz öltözni?" kérdeztem megint, de újból, mintha meg sem hallotta volna.

"Baekhyun hyung mit akarsz már?" sóhajtottam, először és utoljára beadva a derekam.

Lassan rám pillantott és egy hatalmas mosolyban tört ki. "Látod, nem is volt olyan nehéz, ugye?" kérdezte.

Miután befejezte a vacsoráját, magammal cibáltam a nappali kanapéjára, hogy megnézzünk egy filmet.