Only Mine (Chanbaek/ Baekyeol fanfiction Hungarian translation/magyar fordítás)

Álom

Baekhyun's Pov

"Lakj velem." mondta Chanyeol.

"Mi?!" néztem rá, feltételezve hogy meg van őrülve.

"Nem szeretem megismételni magam." mondta Chanyeol.

"De miért?" kérdeztem.

"Az irányelv miatt és így nem lennél elbocsátva, ugye?" kérdőjelezett meg.

"De én nem akarok veled élni Mr. Park."  állítottam.

"Azt hiszed hogy van ebbe beleszólásod?" kérdezte Chanyeol.

"De Mr. Park mi van a családoddal?" kérdeztem.

"Egyedül élek." mondta majd elkezdett bámulni engem.

"De..." kezdtem bele gondolván, hogy valami okosat tudok mondani.

"De mi?" szólt bele Chan.

Csak nem lenne olyan rossz, vagy igen?

Sóhajtva feleltem: "Rendben."

Chanyeol egy diadalittas vigyort varázsolt a képére és visszasétált az íróasztalához.

"Pakold össze a cuccaidat, aztán majd este elugrok érted Sehun háza elé." utasított.

"Várj nem tudnál esetleg máshová jönni értem?" kérdeztem mivel nem akartam, hogy Sehun aggódjon miattam.

"Rendben akkor a vállalatnál veszlek fel." válaszolt Chanyeol  és folytatta a papírok aláírogatását, mintha éppen csak most fejeztünk volna be egy teljesen normális beszélgetést.

Miért akarja hogy vele éljek? Mi van, hogyha bántani fog?

Végül elérkezett a hűvös éjszaka, majd mindent összepakolva megérkeztem az épület elé. Tudtam, hogy Sehun aggódna értem, szóval írtam neki egy levelet arról, hogy találtam egy új helyet ahol lakhatok...De Sehunnak most máshol van dolga, így csak később látja az üzenetemet.

Egy saroknál álltam, közvetlen a vállalat előtt, teljesen szétfagyva. Mi tart ennyire sokáig neki?

Évek múlva egy fekete sportkocsi parkolt le mellettem majd felnéztem, és megláttam Chanyeolt, ahogy rám mosolyog.

Legszívesebben gyomorszájon rúgtam volna, de ő addigra elvette a cuccaimat és óvatosan berakosgatta a csomagtartóba. Chanyeol biztosan észrevehette, hogy szenvedek a maradék táskákkal, mivel előrejött segíteni. Sokkalta gyorsabb volt, mint én, mindent pár perc leforgása alatt bepakolt.

Ezután kinyitottam a hátsó ülés ajtaját, de egy kéz becsukta azt.

Értetlenkedő fejjel néztem Chanyeolra.

"Elöl ülsz. Nem akarok úgy kinézni, mint a fancy taxisofőröd." mondta.

Sóhajtva megindultam, majd óvatosan kinyitottam az ajtót és beültem az anyósülésre. Chanyeol is beült a volán mögé, majd egyszer csak olyan közel hajolt felém, hogy éreztem a leheletét az arcomon. Nem ez szokott történni azokban a klisés filmekben, ahol a karakter iszonyatosan közel hajol hogy becsatolja a másikat, míg a csaj azon gondolkozik, hogy vajon meg fogja-e őt csókolni a srác?

"Be tudom kötni magam." mondtam és gyorsan becsatoltam az övem, de Chanyeol meg se mozdult.

"Mi történne, ha most megcsókolnálak, Baekhyun?" kérdezte mély, rekedtes hangján.

Megcsókolni- VÁRJUNK MEGCSÓKOLNI ENGEM?!

Az arcom egyszerre csak égni kezdett, majd ellöktem magamtól és elfordultam, bámulva ki az ablakon.

Hallottam, ahogy magában kuncog, majd végre beindult az autó.

Nem tudom hogy a sok kanyar miatt lettem csak álmos vagy eleve kedvelt szokásom elaludni az autóban, mivel lassacskán kezdtek leereszkedni a szemhéjaim, a fejem pedig hátracsuklott.

Hahaha vattacukrocskákon ugrálok és mindenhol nyalóka van...Megnyaltam egy szivárvány színűt- majd magamban vihorásztam ezen a cukorka szigeten. Utána egyszer csak láttam egy kiskutyát elszaladni.  Elkezdtem szaladni utána, majd mikor elkaptam, szorosan megöleltem. De utána egy mély kuncogás vette körbe ezt az álomvilágot, én pedig megdörzsöltem a szemeimet, hogy kiszakadjak erről a helyről-hiába, nem akartam.

Mikor kinyitottam a szemeimet, egy furcsa szituációban találtam magam. Chanyeol lábait ölelgettem-hozzátenném, hogy olyan szorosan, ami már csimpaszkodásnak titulálható.

"Vicces vagy Baekhyun. Miről álmodtál? Amikor kinyitottam az ajtót, hogy felébresszelek, elkezdted nyalogatni a kezemet és kuncogni, majd ölelgetni. Rólam szólt az álmod?" kínzott szavaival Chanyeol.

Gyorsan engedtem a szorításomból, majd az éjszakai friss, hideg levegőre kiszaladtam. Tempósan a csomagtartóhoz vettem az irányt és kikapkodtam a cuccaimat. Ahogy az egyikért nyúltam, Chanyeol kivette a kezemből, majd elsétált. Megfogtam az ott maradt kisméretű táskát, követve Chanyeolt egészen a penthouse ajtajáig. Woah, annyira szépen néz ki...az előkertet pedig akár egy kertész is megirigyelhetné.

"Befejezted a bámulást? Gyere be." utasított Chanyeol.

Ahogy beléptem és szétnéztem, az állam a földet súrolta. Minden iszonyatosan tiszta és rendezett volt, az egész házban a sötét színek domináltak-ellentétben az egyetlen fehér vázával a nappali asztalán. A bal oldalamon megpillantottam egy tágas konyhát, vele együtt egy márványból készült asztallapot és egy hatalmas hűtőt. Ez a része a háznak valószínűleg a háromszorosa lehetett az én lakásomnak-viszont semmi otthonosság vagy melegség nem áradt belőle. Folytattam a colos követését, amikor is ő felment az egyik csomagommal az emeletre.

Egy ajtón keresztül átvezetett egy nagy hálószobába-itt viszont eléggé kellemes volt az összhatás. A franciaágy feketébe volt borulva, fölötte pedig az ördögien mosolygó Chanyeol portréja volt ékesen kiaggasztva a falra. Egy átlátszó üvegkabinban különböző méretű kések voltak kitéve, amitől kissé megborzongtam. Egy másik ajtó is volt a szobában, amely valószínűleg a fürdőhöz vezetett. A bútorok száma igencsak csekély volt, beleértve egy nagy mahagóni fából készült íróasztalt és egy másik, gigantikus festményt mögötte, közvetlen a könyvespolc mellett.

Ezt követően megpillantottam egy sötétbordó függönnyel felékesített hatalmas ablakot, illetve egy harmadik ajtót, amely egy fülkeajtóra emlékeztetett, de valószínűleg egy öltözőkabin-mennyországba vezethetett. A szellő besüvített az ablakon, amitől olyan érzésem támadt, mintha egy kísértetjárta házban lennék.

"Van itt másik szoba is?" kérdeztem, mivel nem akartam ebben az ijesztő szobában aludni.

"Nem, csak ez az egy." válaszolt.

Meredten bámultam rá, ahogy leült az ágyra.

"Tetszik amit látsz?" vigyorgott gúnyosan.

"Nem uh... mostmár kimehetsz." dadogtam.

"Miért?" kérdezte.

Húú de szívesen megfojtanám."Mivel még ki kell pakolnom." mondtam.

"Akkor csináld." mondta, mintha azt kérdeztem volna, hogy mennyi egy meg egy.

"Vissza tudnál menni a szobádba?" kértem.

Majd ezt követően láttam, ahogy ajkát óvatosan mosolyra húzza, majd válaszol: "Hát, ez az én szobám."