Only Mine (Chanbaek/ Baekyeol fanfiction Hungarian translation/magyar fordítás)

Hontalan

Baekhyun's Pov

Az első napom nem volt a legjobb,  szóval úgy döntöttem, hogy kényeztetni fogom magam egy doboznyi fagyival ahogy hazaérek. De amit láttam, az összezavart és dühössé tett. Két termetes ember taszigálta ki a cuccaimat a lakásból,  így odarohantam, hogy megállítsam őket.

" Hé gyerek, te vagy a tulaj? Valaki más már kibérelte ezt az apartmant szóval keress egy másik helyet... ja és ott vannak a cuccaid, a járdaszegélynél." mordult fel az egyik ember.

" Hé, nem vagyok gyerek és még van egy hetem mielőtt kirúgnának innen." ordibáltam.

" Bocs, ember, de én csak a munkámat végzem." válaszolt.

Ez annyira nem fair...- kifújva a levegőt haladtam át az úton, magam után cibálva a halmozott bőröndkupacot. Leültem egy közeli padra és egyszer csak könnyekben törtem ki. Ahogy sírtam a hűvös éjszakában, a telefonom megcsörrent és nem nézve a tárcsázó nevére, zokogva felvettem.

" H-hello? szóltam bele.

" Baek-Baekhyun hyung te sírsz? Mi a baj?" kérdezte Sehun.

" Hap--v-végre hívtál hyung." mondtam fulladozva a könnyeimtől.

" Yah, ez nem a megfelelő idő a poénkodásra, mi a baj?" kérdezte Sehun.

Eldöntöttem, hogy inkább nem keverem bele a saját ügyembe Sehunt, egy nagy levegővétel után válaszoltam. " Hahaha átvertelek, nemde? Nem sírtam Sehun, csak meg akartalak ijeszteni. Jól vagyok, csak menj aludni. 'Éjszakát!" gyorsan letettem és szippantottam egy kicsit, majd eldöntöttem, hogy rendbe teszem a cuccaimat.

10 perc rendezkedés után megláttam egy kezet ahogy megragad a táskáim közül egyet. Félő, hogy ez a valaki megpróbálja ellopni a cuccomat, sikítva hozzá vágtam a cipőmet. Telitalálat lett a vége, de amikor megfordult a férfi, Sehun állt előttem.

" Se-Sehun? Mit csinálsz te itt?" kérdeztem.

" Aish, hyung...nyilvánvaló volt hogy sírtál." válaszolt.

" De hogyan tudtad hogy hol vagyok?" kérdeztem.

" Oh, szóval az...letöltöttem egy gps-es applikációt a telefonodra, így tudom hogy hol vagy 0-24." vigyorgott Sehun.

"Mi? Ez behatolás a privátszférámba!" szidtam le.

" Túl hangos vagy Baek. Gyere és segíts bepakolni a csomagod." mondta Sehun, és nekem akkor kezdett el leesni, hogy mit akart tenni értem.

"De merre megyünk? kérdeztem miután Sehun elrakta az összes cuccom és becsatolta a biztonsági övem.

" Hozzám természetesen, te pabo*."

" Mi? Miért lennék én pabo?" kérdeztem karba tett kézzel.

" Mivel nincsen olyan hely, ahol maradni tudnál és mert egy pabo vagy mostanában." vigyorgott.

" De-" kezdtem bele.

"Nincs de." válaszolt Sehun, majd folytatta a vezetést.

A fények lassan elmosódni kezdtek előttem mielőtt feleszméltem volna, majd belecsöppentem egy álomba.

Egy puha tapintást éreztem a vállamon, mire elkezdtem motyogni. "Mmm még két percet."

Ezután úgy éreztem, mintha valaki felemelt volna, de túlzottan nem érdekelt, csak annyira, hogy közelebb férkőzhessek a melegséghez. Sajnáltam az illetőt, aki cipelt, mivel szerintem összenyálaztam-nem is kicsit.

Fény szivárgott át a szemhéjaimon és pislognom kellett nem is keveset ahhoz, hogy teljesen észhez térjek. Ásítozva nyújtóztam egyet, majd egyszer csak egy puha és kényelmes ágyon találtam magam. Megvakarva a fejemet körbenéztem és eszembe jutott ahogy Sehun elhozott ide, a házába. Szóval így nézne ki az, ahol Sehun lakik?

Lesétáltam az emeletről, de ott nyomát se találtam Sehunnak. Úgy döntöttem hogy felhívom, de senki nem válaszolt a vonal végén. Mikor elértem a konyhát, a reggelim már ott fogadott az asztalon egy kék post-it társaságában. Felvéve elolvastam:

Hey Baekki

Edd meg a reggelidet és pihenj sokat.

Sehun hyung

Mi?! Sehun az előbb hyungnak nevezte magát? Oh, rajta is van a papíron. Várjunk, ma meló van...Aish ez mind Sehun hibája hogy nem ébresztett fel! Nem akarom hogy levonják a fizetésem.

Gyorsan életet verve magamba és felzabálva a reggelimet hívtam egy taxit, majd sietve a lifthez rohantam.

Végre mire felértem a legfelső emeletre, futó léptekben siettem az ajtóhoz hogy kinyissam. De mielőtt még sikerült volna, az ajtó kinyílt és Chanyeol állt teljes egészében előttem, felvont szemöldökkel.

" Uh jó reggelt Mr. Park." köszöntöttem kínosan miután megszabadultam kérdő tekintetétől.

" Baekhyun tudod, hogy mennyire késésben vagy?" kérdezte.

" Elnézését kérem." mondtam.

"Chh, mit fogok veled kezdeni Baekhyun? Már az első héten rengeteg hibát ejtesz."

Hiába sajnáltam hogy így történt, mégsem akartam itt, ennél a vállalatnál dolgozni. Chanyeol teljesen kikészíti az idegeimet, megeszi a reggelimet és elintézi, hogy feladatok után futkoshassak... talán csak ki kellene lépnem.

"Baek-" Chanyeol megpróbálta magára vonni a figyelmemet.

" Felmondok." nyögtem ki, megzavarva őt.

* Koreai megfelelője az idiótának.