Only Mine (Chanbaek/ Baekyeol fanfiction Hungarian translation/magyar fordítás)

Reggeli

Baekhyun's Pov

Lassan nyitottam ki a szemem, amint egy izgő-mozgó dolgot éreztem a fejem alatt. Mély kuncogás visszhangzott a fejemben és ahogy felnéztem láttam, ahogy Chanyeol fentről bámul le rám.

Várjunk, mi? Hogyan jutottam be ide? Elvesztettem a fonalat.

Leugrottam az ágyról gyorsan, mire megbotlottam és arccal előre megcsodáltam a padlót. "Baekhyun, hová mész?"kérdezte Chanyeol.

Zavartan bocsánatot kértem. "Na-nagyon sajnálom hogy ez történt, Mr. Park, nem teszem ezt többet."

Mielőtt megkérdezte volna, Chanyeol nagyon zavartnak tűnt. "Miért kéne bocsánatot kérned? Oh, mert összenyálaztál? Ne parázz miatta."

A szemöldököm kérdően felszaladt mielőtt válaszoltam. "Um...bocsánat az alvajárásért és ja, a másikért is."

Chanyeol nevetésben tört ki, amire őszintén szólva nem számítottam. Tud ilyet? Vak vagyok, vagy tényleg már könnyesre röhögi magát? Ettől független nagyon is tetszett, ahogy szemei sarkában a boldogság apró ráncai jelentek meg.

"Bezártam az ajtót és Baekhyun, fel se tűnt, hogy valaki felcipelt egészen idáig?" érdeklődött.

"Oh várjunk, mi? Te te te cipeltél engem? De miért?" kérdeztem.

"Mondjuk azt, hogy szeretem nézni, ahogy alszol." állította Yeol.

"Oh oké." feleltem kínosan.

A kínos csönd már majdnem ellepte a szobát, amint a korgó gyomrom reflektorfénybe került, én pedig szégyenemben legszívesebben elbújtam volna.

Chanyeol ismét jó kedvre derült a leszereplésem után, majd rendre utasítva elküldött készülődni a munkába.  Lesiettem az emeletről, közben eltakarva a két kezemmel az arcom.

Kihúztam az egyetlen öltönyt, amit Sehun hozott nekem, majd a fürdő felé vettem az irányt. Miután végeztem kiléptem, mire egy finom illat csapta meg az orrom. A nyál összefutott a számban, majd az illat után kutakodva Chanyeolhoz érkeztem.

Bágyadtan közelebb mentem hozzá, átnézve a karja felett pedig hirtelen mintha Chan feszültté vált volna, valószínűleg azért, mert elég kényelmetlen helyzetbe hoztam. Motyogva bocsánatot kértem és elhúzódtam.

~~~~~~~~~~~~

Chanyeol's Pov

Ahogy Baek elment átöltözni, gondoltam, hogy kárpótlásul készítek neki valami finomat reggelire, amiért múltkor megettem a lepényét. Nem sokkal később egy kattanás jelezte, ahogy Baekhyun készen állva becsukta az ajtót. Olyan aranyos volt, ahogy óvatosan fújta ki a levegőt egy kis szipogással megspékelve, nehogy észrevegyem.  Ami viszont ezután történt, eléggé furcsán ért. Közelebb jött hozzám és  belefúrta a fejét a jobb karomba, amitől egyszer csak lefagytam.

Hiába van rengeteg ember, aki közel akar kerülni hozzám fizikailag és metaforikusan, mindig leráznám őket  mivel vagy nagyon próbálkoznak, hogy a segítségemre legyenek, vagy a legközelebbi Mrs. Park helyre pályáznak. Egyszóval én az az ember vagyok, aki nem nagyon van oda a testi érintkezésért.

De Baekhyunnal ez majdhogynem nem is érdekel, emellett pedig nem lenne szívem visszautasítani őt ...mivel tényleg úgy érzem, hogy mintha ő azért lenne, hogy mellettem legyen.

Ezután viszont ő arrébb kúszott bocsánatkérően, megfosztva a gondolataimtól. Biztos azt hitte, hogy az előbbi kellemetlen volt számomra.

Gyorsan megragadtam a karját, majd megforgatva őt elértem, hogy egy kissé elvessze az egyensúlyát. Mielőtt elesett volna, magam elé rántottam, közben pedig folytattam a főzést.  A karjaim között csapdába ejtettem, majd kis idő után láttam, ahogy a kaját stírölve két kis pír jelent meg az arcán. Olyannyira aranyos volt, hogy lehetetlen volt nem megállni, így az állam a feje búbjára tettem.

"Mr-Mr. Park, mit csinálsz?" kérdezte, de nem szerettem ahogy szólít.

"Baekhyun hívj Chanyeolnak." köteleztem rá.

"De ezt nem tehetem veled, a főnököm vagy ráadásul idősebb nálam." motyogott Baekhyun, közben gondolkodva hogy milyen kifogásokat keressen, csak hogy véletlen se hívjon Chanyeolnak.

Kíváncsi lettem a visszautasítását illetően, így megkérdeztem: "Baekhyun hány éves vagy?" hiába hittem azt, hogy már eleve tudom.

"21. Miért?" puhatolózott.

"Hát én 20, de 21 leszek következő hónapban,szóval körülbelül egy idősek vagyunk." erősítettem meg.

Baekhyun kissé megmerevedett mielőtt még felém fordult volna. "Várj. 20 éves vagy?"

"Mmhm." válaszoltam.

"Hmm... Chanyeolnak hívlak abban  az esetben, ha te hyungnak engem."  kezdett el tárgyalni.

"Vicces vagy Baekhyun, kezdelek egyre jobban megkedvelni."

"Ez természetes, hogy mindenki szeret engem, szóval jobb ha elkezdesz hyungnak szólítani." nyafogott. Jobb ha előbb-utóbb hozzászokok.

"Mi van ha én nem akarom?" húztam az agyát.

"Akkor ne, Mr. Park. És szerintem túlságosan is átlépted a komfortzónámat." mondta Baekhyun mielőtt kisomfordált a szorításomból.

Aish ez a Baekhyun játssza itt a nehezen kaphatót.

Miután elkészítettem a reggelit leültem Baekhyunnal szemben, aki szép nyugodtan öntötte a kis narancslevét egy pohárba. Elé csúsztattam az tányérját, mire ő motyogva egy "köszönöm"-öt helyet foglalt.

"Baekhyun etess meg." adtam ki a parancsot, kinyitva a számat. Ha az alkalmazottaim ezt látnák, már tutira szétröhögték volna a seggüket...mikor lettem én ennyire együgyű?

"Ew, nem akarom." nyavalygott Baek, mielőtt gyorsan belevágott volna reggelije elfogyasztásába.

Lefektettem a kezemet nyitott tenyérrel, közben a másikkal a fejemet tartottam.

"Mi az?" kérdezte Baekhyun teli szájjal.

"Pénz. Emlékszel, vagy teljesíted a feladataidat vaaaaagy fizetéslevonás."

Az étel egyszer csak megakadt a torkán mire én szaladtam volna megveregetni a hátát, de elvetettem az ötletet.

Miután megajándékozott egy gyilkosnak szánt, mégis számomra aranyos pillantással, megragadta a tányéromat.

Azt hittem, hogy meg akarja enni ami rajta van, de helyette sok kis szeletre felvágta, kreálva egy trutymót, majd beledöfte a villáját és utasított, hogy nyissam ki a számat.

Ez volt az első alkalom, hogy valaki utasítását engedelmesen követtem, majd boldogan elnyammogtam a toastot.

Hallottam ahogy az orra alatt azt motyogja, hogy pabo, mire felhúzva a szemöldököm felé fordultam,de ő már nyújtotta felém a következő adagot.