Only Mine (Chanbaek/ Baekyeol fanfiction Hungarian translation/magyar fordítás)

Kíváncsivá tett

Chanyeol's Pov

A férfi elfutott.

„ Hagytad elfutni azt a srácot? Mióta vagy te ennyire meggondolatlan?!" kérdeztem Sehunt, az ELVILEG egyik legmegbízhatóbb emberemet.

Úgy látszik, hogy miután péppé verték azt a férfit, ott hagyták egy székhez kötözve abban az elhagyatott gyárban; majd szépen elmentek vacsorázni, és a fogvatartott kiszabadult.

Dühös voltam, így hát egy pofonra emeltem a kezemet és jól arcon vágtam Sehunt úgy, hogy annak nyoma is maradt.

Már azon voltam, hogy még egyszer lekeverjek neki egyet, azonban valaki elrántotta előlem a gyereket. A türelmem már jócskán kezdett fogyni, így hát gyilkos pillantást vetve fordultam Sehun felé. Viszont ott, akkor, megpillantottam egy kissé kócos, barna hajú srácot; pont azt, amelyik a reggel rám borította a kávéját, és aki miatt most az öltönyegyüttesem a szemétben csücsül.

Közéjük nyúltam, hogy szétválasszam őket, ám legnagyobb meglepetésemre a kis pimasz megfordult, és egyenesen a szemembe nézett.

„ Hé! Miért pofoztad meg Sehunt? Mit csinált rosszul? Te kis ro-" nagy szerencséjére Sehun befogta a száját, miközben ő még ott ficánkolt a karjaiban várva, hogy hadd fejezze be mondandóját. Ezután az alkalmazottam valamit belesúgott a fülébe, amitől megnyugodni látszott a kis srác.

De ahogy Sehun elengedte, ő elkezdett kiabálni: „ Na és mi van akkor ha te vagy a főnök? Hmm? Ez még nem ad indokot arra hogy megüsd Sehunniet!"

Sehunnie? Ez lenne Sehun beceneve? Milyen kapcsolatban állhatnak? Miért kedvelné Sehun ezt az idegesítő törpét, akinek ekkora szája van?

Nem akarom, hogy ez a gnóm itt fel-le szaladgálva terjesszen pletykákat amik tönkre tehetik a hírnevemet...Főleg azért sem, mert tervezem kiterjeszteni a vállalatot más országokra is hamarosan. Ezért inkább ezt most elengedem, és nem ölöm meg a srácot. Valószínűleg a legnagyobb hiba, amit valaha is elkövettem az az, hogy azt akartam hogy véget vethessek az életének és hogy szenvedjen.

Senki nem mer így beszélni hozzám, nem hogy így a szemembe nézni. Előre lépve durván meglöktem a srácot, aki erre fenékre esett, közben kissé felsikoltott a kemény padló találkozásánál. Őszinte meglepettség fogott el, mikor Sehun aggódó tekintettel azonnal felsegítette a kissrácot. Gúnyolódva néztem az alacsony tagra, de amikor megláttam azt a mérhetetlen fájdalmat abban a gyönyörű szempárban, már nem volt erőm nevetni- mint ahogy azt más embereknél tenném. Helyette inkább valami furcsát éreztem a mellkasomban.

Ezután magával húzta Sehunt, mire ő egy bocsánatkérő pillantást vetett rám. Miután elmentek, előkaptam a telefonom és felhívtam Kait.

„ Kai szükségem van a segítségedre. Nyomozz ki egy srácot nekem. A részleteket majd később megbeszéljük. Holnapra várom a portfólióját." és ezzel Chanyeol le is tette a telefont, majd visszasétált az irodájába.

Baekhyun's Pov

Miután megragadtam Sehunt és kicincáltam az épületből, elhúztam őt egészen egy közeli padig. Leülve adtam neki egy elítélő pillantást.

„ Sehun ah...sosem mondtad hogy ilyen durva bánásmódban részesülsz a főnököd részéről." mondtam miközben az arcát bámultam.

„Hy-hyung, én...bocsánat. Csak tudod, az van hogy...szóval nem igazán teljesítek jól mostanában." válaszolt Sehun, próbálva engem meggyőzni azzal, hogy ez nem egy nagy ügy.

„Mit is csinálsz te pontosan itt?" kérdeztem kíváncsian.

„ Hyung, ez igazán semmi...Csak egy sima alkalmazott vagyok aki egész nap papírokat tűzöget." mondta Sehun, de én ezt nem vettem be.

„ Oh igen akkor miért vágott pofon a haverod? Csak azért mert valami rosszul sikerült? Mert ez esetben biztosan fontos lehetett." húztam az agyát.

„ Hyung kérlek, lehetne hogy nem beszélünk erről többet?" sóhajtott Sehun mint aki már rég feladta a küzdelmet.

Kifújva a levegőt eldöntöttem, hogy inkább hagyom ezt a témát, mivel Sehun eléggé megviseltnek tűnt. „Rendben van, de többet ilyen veszélyes dolgot ne rejtegess előlem." figyelmeztettem.

„ Igenis, kicsi Baekkie!" válaszolt lelkesen Sehun.

„ Yah nehogy már te legyél az informális, végtére is én vagyok itt a hyung." informáltam.

„ De te vagy az én kis Baekkiem!" mondta Sehun miközben megborzolta a hajam.

„ Hagyd abba! A hajam most tökre kócos lett és ismétlem, hogy én vagyok az idősebb szóval tiszteld itt a hyungodat." válaszoltam, közben igyekeztem hangsúlyozni a 'hyung' szócskát.

„ Nem, te alacsonyabb vagy nálam szóval technikailag én vagyok a hyung. Gyere ide Baekkie." ugratott Sehun miközben elmentem a pad mögé és egy jó nagyot rásóztam a fejére.

Miután búcsút intettem Sehunnak, hazamentem és otthon kinyitottam az egyik levelet a sok közül amiket mostanában kaptam. Ahogy becsuktam az ajtót, rögtön lehuppantam a kanapéra és kinyitottam a borítékot. Miután letéptem róla, el kezdtem olvasni:

Mr. Byun,

Két hónapos elmaradása van az apartman lakbérével. Tudjuk, hogy Ön erősen kerül minket, viszont mi megadjuk azt a lehetőséget, hogy tartozását meghosszabbítva egy hét után szedjük be. Hogyha nem tudja ezt a kérést teljesíteni egy héten belül, akkor sajnos fel kel lépnünk az ügy érdekében és ez nem hagy nekünk se más lehetőséget, csak kilakoltatni Önt. Bárhogy is legyen, Önnek még elmaradása van az utóbbi két hónapról plusz erről a hónapról, és persze a visszajelzésekről is. Ne állítsa azt, hogy nem kapta meg vagy nem látta a figyelmeztető leveleket, mivel már régóta trükközik ezzel a kifogással.

Tisztelettel,

Apartment Rentals

Sóhajtva gondoltam vissza a mai napra majd eldöntöttem, hogy most inkább nem foglalkozom ezzel a felhívással. Miután hallottam, hogy a hasam csak úgy kong az ürességtől, úgy határoztam hogy készítek magamnak valamit. Bárhogy is, a hűtőben semmi más nem volt, csak paradicsom.

Egy kis szemlélődés után végül erőt vettem magamon és lementem venni pár hozzávalót. A szupermarket tömve volt, legalább is én csak összetömörítve magamat tudtam eljutni a bevásárlókocsikhoz. Minden mirelit vagy gyorskaja, ami a szemem elé került bedobtam a kocsiba, majd rendes étel után kezdtem kutakodni.

Ahogy fizettem a kajákért észrevettem, hogy $10 mínuszban vagyok, így csalódottan rakosgattam ki a táblacsokikat és a vaníliás fagyit.

A sok problémázás után idegesen felkaptam a szatyrokat amit nem kellett volna, mert ahogy felemeltem őket mindkettő szinkronban kiszakadt.

Azt hittem, hogy ott kapok sírógörcsöt, ennek ellenére lehajoltam a kihullott cuccokért. És amikor már nyúltam volna az egyik narancs felé, egy kéz helyettem megragadta azt.