Gyerekkori barát, vagy mégsem? (NamYeol ff.) [✔] {Javításra vár}

7

Órán ülve még mindig kába voltam NamJoon szavaitól, de még az akciója miatt is. Basszus, leszopott a gyerekkori barátom! Ezen ki ne sokkolódna le? Hát persze, hogy nem ő..

Beszédünk után ő sokkal hamarabb ment ki a teremből, én nem bírtam meg mozdulni. Csak az óra kezdését követő 15 perc múlva jutottam be a terembe, és ültem le a helyemre. De amikor megláttam, hogy Nam megint mellettem ült, féltem. 

Szinte az asztal szélén vagyok, hogy ne érjek hozzá, de ő mosolygott rajtam, néha-néha felém pillantgatva. 

- Park Chanyeol! - tanár hangjára felkaptam a fejem. 

- Igen? - kérdeztem vissza. Tanárnő rosszalló tekintettel nézett rám, amiből tudtam, hogy egy ideje már biztos nekem beszél.

- Azt mondtam, hogy gyere ki és old meg a feladatott - egy o-t formáltam a számmal, és kitoltam a székem, majd a táblához sétáltam. Kissé megszenvedtem a matek feladattal, arra a tekintettel, hogy semmit se figyeltem az órán, de azért valahogyan sikerült a helyes megfejtést leírnom. - Csak is a jó eredménynek köszöntheted, hogy nem írok be egy egyest. 

- Bocsánat - hajoltam meg előtte, mire sóhajtva küldött a helyemre. Míg vissza sétáltam megint NamJoon járt a fejemben, ami baj. Nem vagyok olyan mint ő, én nem szeretem, csak is barátság szempontjából. Olyan nekem mint a testvérem, túl.. Túl furcsa lenne számomra, ha most én elkezdenék Nammal testi kapcsolatot létesíteni. De várjunk. Miért is gondolkozok én ezen?! Nem akarok Namtól semmit! Se érintést, se testi kapcsolatot! 

Hirtelen érzésre összerezzentem felé kapva a tekintetem. Nam nem nézett rám, de vigyorgott, amit úgy letörölnék az arcáról. Összeráncolt szemöldökkel néztem le magam elé, majd az asztal szélére. Mióta ülök ilyen közel hozzá?

- Yah! - sziszegtem felé fordítva a fejem.

- Eléggé el vagy magadban - mosolyogva suttogta a szavait, és felém fordította a fejét. Kezével az asztalra könyökölt, állát a tenyerébe fektette úgy nézve rám. 

- Vedd. El. A. Kezed - tagoltam idegesen, mire nagyobb lett a vigyora, és a combomról elkezdte az ágyékom felé simítani a kezét. - Nam! - Sziszegtem halkan, semmit nem értem vele. Hátra dőltem a széken, és a csuklójánál fogva eltoltam a kezét. - Ne érj hozzám.

- Ugyan Chan - közelebb hajolt vigyorogva. - Könnyedén felizgatlak csak egy érintéssel. - Kezét újra vissza tette az ágyékomra, már meg akartam szólalni, amikor rámarkolt. Tüdőmben rekedt a levegőm, amikor a nadrágom övével bajlódott.

- Állj már le - szűrtem a fogaim közt. - Órán vagyunk, és nem rég élveztem el.. - Ahh, de kínos! 

- Akkor fogd vissza a hangod - suttogta, de én lesajnálóan néztem rá. Szemeit forgatva vette el a kezét, és előre fordult. Megkönnyebbült sóhaj csúszott ki az ajkaimon, majd megigazítottam a nadrágomat. 

- Az eszem megáll tőled, de komolyan - sziszegtem, mire vállat rántott, amin már én forgattam a szemeim. 

***

Szerencsémre az óra további részében semmit nem tett velem, kivéve, hogy a térde az enyémhez ért. Meg se próbáltam ellökni, hisz úgyis vissza tette volna. De amikor kicsengettek az óráról, én rögtön meg akartam szabadulni a szexéhes NamJoontól, mindhiába. 

Alig álltam fel a székről megfogta a csuklómat, és rángatott maga után, amin az én szívem hevesen dobogott. Azt ne mondd, hogy megint az akarja, mert én többet a közelébe se megyek. 

- Nam! NamJoon, hova megyünk? - hátra nézett a válla felett, és elmosolyodott. Egyenesen a tetőre vezető lépcső felé mentünk, majd fel is húzott maga után. - Mit akarsz te a tetőn? Főleg velem?! - Nem válaszolt, amivel az idegeimre ment. - Nam.. - suttogtam, amikor kiléptünk a tetőre. Nem nézett rám, csak elengedte a kezemet és a korláthoz sétált. Sóhajtva csuktam be magam mögött az ajtót, és mellé sétáltam a korlátra támaszkodva. 

- Sajnálom Chanyeol - kérdőn fordítottam felé a fejem. - Nem akartalak letámadni a tettemmel, se a szavaimmal, de már nem bírtam tovább. Elakartam mondani, megakartalak érinteni. - Sóhajtva követte a tettemet, és a korlátra támaszkodott. - Nem akartalak megijeszteni, vagy ilyesmi.

- Nem ijedtem meg, csak kissé lesokkolt - rántottam vállat.

- Kissé? - kisebb mosollyal nézett rám.

- Jó, nagyon is lesokkolt - bólintott. - De nem is könnyíted meg a feldolgozási időmet. - Megkönnyebbülésemre felkuncogott. Utálok vele rosszba lenni. - NamJoon.

- Hm? 

- Mennyire gondolod ezt komolyan? - láttam, ahogy félszemmel rám nézz, majd újra előre.

- El se tudod képzelni mennyire - suttogta. Aprót bólintva előre fordítottam a fejem, és bámultam Szöul forgalmas utcáit. - Undorodsz, igaz? - Nevetett fel keserűen. 

- Szerinted akkor hagytam volna, hogy felhozz ide? - vállat rántott. - Mondtam már, hogy nem utálom a melegeket, csak nem akarom, hogy rám is azt higgyék. Ennyi. - Bólintott. 

- Sajnálom, többet nem fordul elő - mosolygott rám. Aggódva néztem, ahogy int nekem és az ajtó felé sétál. Míg néztem a hátát olyan gondolat furakodott be az agyamba, ami teljesen ledöbbentett. De mielőtt tiltakozhattam volna, az ajkaim megformálták a szavakat.

- Csókolj meg - olyan hirtelen torpant meg, hogy attól féltem orra esik. Hátra kapta a fejét elnyílt ajkakkal.

- Chan, ezzel ne dobálózz a levegőbe. Nem tudod, hogy ezzel mit fogsz elindítani - ingatta a fejét. Fogaim közé csippentettem az alsó ajkam, de akkor se tudtam másra gondolni. 

- Kérlek - suttogtam. Káromkodott, és közelebb sétált hozzám, majd két keze közé fogta az arcom, és az ajkaimra hajolt. Kezeimet felemelve átkaroltam a nyakát jobban húzva magamhoz, mire levezette a kezeit és összekulcsolta a derekam körül. 

Minseok.

Halkan lentebb nyomtam a tetőtéri ajtó kilincsét, és kintebb tártam. Nagyot nyelve lestem ki a résen, de el is nyíltak az ajkaim.

- Na? - suttogta Lay, de leintettem őt. - Ne már Xiumin.. - Sziszegte. 

- C-Csókolóznak - dadogtam felé fordítva a fejem, de nem csak ő döbbent le. Mindenki kíváncsi volt, hogy vajon miért rohantak annyira fel a tetőre, hát most megtudtuk.

- Komolyan? - hitetlenkedett Jin. Vissza néztem rájuk, és bólintottam. 

- Gyerekkori barát, mi? - morogta Sehun a falnak dőlve.

- Szerintem Chan úgy érez, de NamJoon már nem - hátra néztem Yoongira. - Chanyeol barátként tekint rá, de Nam szerelmes belé. 

- De hát, smárolnak, és Chan elég feltűnően húzódik Namhoz - suttogtam. - Még a kezeit is összekulcsolta a nyaka körül.

- N-Nos, én hallottam valamit - Jimin motyogására ránéztünk, de még Chen is vöröslött. - H-Ha jól hallottuk, Nam leszopta Chant egy teremben. - Elnyílt ajkakkal néztük a két vöröslő fiúra.

- Mi a fasz..?

- Hah, Minseok hyung káromkodott - nevetett halkan Sehun, amivel valamelyest enyhített a sokkon, de nem eléggé.. 

🍁