Gyerekkori barát, vagy mégsem? (NamYeol ff.) [✔] {Javításra vár}

1

A nyolc éves Park Chanyeol boldogan sietett át a legjobb barátja családi házához. Amikor előző este elköszöntek egymástól megígérték, hogy ketten fognak elmenni a fesztiválra, amit aznap rendeznek.

Chanyeol amint oda ért be akart nyitni a kapujukon, amikor meglátta az "Eladó" táblát az ajtón. Legjobb barátja Kim NamJoon egy szó nélkül eltűnt az életéből, és nem tudta elérni sehol sem.

Ez mind tíz éve történt..

***

Chanyeol

- Park Chanyeol az iskola menő sráca. Mindenki vele akar beszélni, lógni, és természetesen járni. Park Chanyeol jóképű fiú, néhány fiú társa is legszívesebben szerelmet vallana neki, de félnek. Park Chanyeol..

- Befejezted? - Sehun unott hangja csendült fel mellettem, mire egy keserves sóhaj hagyta el az ajkaimat.

- Most mit kellene befejeznem? Én csak a suli újságot olvasom, hangosan.

- Igen, hangosan. Ami kifejezetten idegesítő! - szemeimet forgatva lapoztam benne, de akkor a szemem elé tárult valaki.

- Te.. - Sehun rám se hederítve beszélgetett Chen-el, de én dermedten néztem a lapot.

- Mi bajod? - kérdezte furcsán Minseok. Újságot az asztalra csaptam, mire mindenki megugrott. Először rám néztek, majd az újságra.

- Ez ő? - Lay a kezeibe vette az újságot. - Kim NamJoon a profi magasugró visszavonult egy sérülése miatt.

- Visszavonul? - értetlenkedett Chen.

- Ez még semmi. Ebbe a suliba jön - Minseok kikapta Lay kezéből az újságot, de én még mindig dermedve ültem egy helyben. Kim NamJoon ide jön..?

- Chan, ismered? - Minseok kérdésére aprót bólintottam.

- Gyerekkori barát, vagy olyasmi.

- Vagy olyasmi? - értetlenkedett.

- Talán 8 lehettem amikor egy szó nélkül eltűnt a környékről, majd rá három évre hallottam róla a tévében. Magasugró lett - motyogtam.

- Hihetetlen, egy híresség a haverod - Sehun szavaira nem reagáltam, csak bámultam magam elé. Megsérült? Visszavonul, és vissza tér Szöulba? Vajon mikor jön? Egyáltalán felfog ismerni? Felfuvalkodott lett? Egoista? Régi házukba költöznek? Vagy már egyedül él? Annyi a kérdésem mégse tudok rájuk választ adni, addig nem míg nem találkozok vele.

- Nézzétek!

- Itt van! - oda kaptam a fejem, és egy fekete autó parkolt le az iskolához. Hitetlenkedve pattantam fel a padról, amikor megláttam ki az, aki kiszállt a vezető ülésről.

- Azt a k..

- Viselkedj! - Sehun káromkodása abba maradt Minseok figyelmeztető hangjától.

- Kim NamJoon - suttogtam. Mintha csak meghallotta volna, hogy kiejtettem a nevét felénk fordult. Tisztán láttam, ahogy a diák közösségen végig futtatja a szemeit, majd megállapodott rajtam. Elvigyorodott és felém lépdelt, amit zavartan néztem végig.

- Park Chanyeol! - kínos mosollyal intettem neki, de ő hozzám sietett és átölelt, amin kerekre nőttek a szemeim. - El se hiszem, hogy újra találkozunk. - Úgy beszél mint egy 70 éves nagyapa, aki rég látta az unokáját.

- Kicseszettül kínos - kuncogva lépet el tőlem.

- Hát, te aztán tíz év alatt jó magasra nőttél - nézett végig rajtam felhúzott szemöldökkel.

- Mintha én akartam volna - fintorogva ültem vissza a padra. Nam csak mosolygott, de végül bemutatkozott a többieknek, akik tátott szájjal néztek rá, majd rám. - Biztos ebbe az iskolába akarsz járni? - Nam kérdőn és értetlenül nézett rám. Arrébb csúsztam a padon, mire leült mellém, de túl szorosan, amin nagyot kellett nyelnem. Lába hozzá ért az enyémhez!

- Már miért ne ebbe szeretnék? Te is ide jársz - rákaptam a tekintetem, de ő mosolygott. Miért mosolyog ennyit? Még kiskorában se mosolygott, sőt..

- A s- - kérdezni se tudtam lelohadt a mosolya, és felállt az épületbe sétálva. Tehát igazam volt.

- Ez mi volt?! - ismerős női hangra keserves sóhaj csúszott ki a számon. Yura, egy kurva az iskolában. Három év alatt ha százszor nem próbálkozott be nálam, akkor egyszer sem. Bár legalább most Nam miatt leszállnak rólam a lányok. És lehet a hírnevem is oda lesz miatta, hiszen ő jóképű, és híres magasugró. - Chanyeol!

- Mi közöd van neked ehhez? - néztem a lány felé, aki megint a csatlósaival állt a pad mellett.

- Milyen kapcsolat van köztetek? - kérdezte villámló szemekkel.

- Barátság, mint láthattad - sziszegtem. - Jó lenne ha békén hagynád őt, nincs ideje a kurvákra. - Yura arca megrándult, és a haját hátra dobva elsétált.

- Chan - kérdőn fordultam Lay felé. - Miért viharzott el? - Layról az épület felé fordítottam a tekintetem.

- Kis kora óta, hogy is mondjam.. - kezeimet az ölembe ejtve hátra dőltem a padon. - Nehéz gyerekkora volt.

- És? - értetlenkedett Lay.

- A szüleiről akartam kérdezni, de csak az "s" betűt ejtettem ki a számon rögtön felpattant és elviharzott.

- Vagyis még mindig ugyan az lehet vele, mint gyerekkorában? - Chenre nézve bólintottam.

- Jó, és mi az? - Sehun a fejét kapkodta köztünk értetlenkedve.

- Nem fogom elmondani, ez az ő magánügye. De ha velünk is fog lógni, egy szót se ejtsetek a szülőkről - egymásra néztek, majd rám aggódó szemekkel, de bólintottak.

Senkinek se mondhatom el, hogy mindkét szülője molesztálja őt. Az anyja és az apja is képesek voltak rá, de ha nem fogadott szót akkor megverték, és rosszabbakat tettek vele. Egyszeri napon elmesélte, hogy az anyja szexuálisan kihasználta a hét éves fiát. De amilyen jóképű lett biztosan rosszabbak is történtek már vele az élete során, és ki tudom nézni a szüleiből, hogy ők sebezték meg. Ők sebezték meg annyira, hogy többé ne tegye azt, amit már kiskora óta imád..

- Chan? - felkaptam a fejem. Minseok volt az egyetlen, aki velem maradt. - Becsengettek.

- Oh.. - megköszörültem a torkom, és követtem őt az épületbe. Kiskorunkban NamJoon védett meg engem, ha piszkáltak a füleim miatt. Mindig is törődött velem, igazi barátjaként kezelt engem, de akkori taknyos fejjel észre se vettem, hogy valójában mit érezhet irántam.

Kiskorunkban sokat érintkezett velem, de én azt teljesen természetesnek gondoltam, de így tizennyolc éves fejjel az, hogy szorosan magához ölelt, és olyan közel ült mellém. Furcsa érzések kavarognak bennem. De inkább nem kellene vele foglalkoznom. Kiskorában is furcsa egyén volt, csak most jobban kimutatkozik rajta.

- Gyerekek - fejemet fogva támaszkodtam az asztalomon. - Már biztosan ismeritek, hogy ki ő, de azért bemutatom. Kim NamJoon, a mi osztályunkba fog járni.

- Sziasztok - mosolyogva hajolt meg..

🍁

Remélem így elsőre tetszett nektek.^^