Gyerekkori barát, vagy mégsem? (NamYeol ff.) [✔] {Javításra vár}

9

+16

NamJoon karjaiban lenni túl nyugtató volt. Már-már aludtam mellette, ami baj, de mégis jó érzéssel töltött el.

- Miért jöttél? - kérdeztem halkan. Nem válaszolt, csak megszorította a kezemet. - Ha most akarsz bepróbálkozni akkor menj el mögülem, mert megütlek. - Nem reagált, de kis idő után rázkódó testéből tudtam, hogy nevet, ami ki is robbant belőle. Sóhajtva vártam míg abba hagyja a nevetését, amitől önkéntelenül is fentebb görbült a szám sarka. 

- Ne haragudj, nem akartalak kinevetni - próbált beszélni, de még mindig fel-fel kuncogott. - Megnyugtatlak, hogy csak az előző tananyagokat szerettem volna elkérni. - Összeráncolt szemöldökkel néztem rá a vállam felett. - Kimaradtam egy óráról, és jó lenne, ha tudnám pontosan miket vettetek az elején is. 

- Rendben, de azt lehet nem tőlem kellene kérned - felhúzta a szemöldökeit. - Tanulásban még mindig rossz vagyok. - Rántottam vállat. - Seokjin és Minseok akik minden órán jegyzetelnek - aprót bólintott. - Ha szeretnéd feltudom hívni Minseokot. 

- Nem kell, majd holnap beszélek velük - bólintottam vissza fordítva a fejem, és lehunytam a szemeim. 

- Itt maradsz vacsoráig, vagy holnapig? - kérdeztem halkan.

- Ha szeretnéd itt maradok - suttogta. Gyűlölöm, amikor így válaszol vissza.

- Tudok adni ruhát - motyogtam. Közelebb bújt hozzám, már ha tudott annál is közelebb lenni.. Összefűzött kezünket fentebb csúsztatta míg a mellkasomnál volt, és a fejét az enyémnek döntötte. - Rohadtul tudod mutatni, hogy mit akarsz - kuncogott, és a nyakamba csókolt, amitől jóleső bizsergés futott végig a testemen. Elengedve a kezemet végig simított a mellkasomon, majd az ujjaival a pólóm alá férkőzött, és a bőrömet cirógatta az ujjaival. 

- Nam.. - suttogtam, mire a kezével fentebb furakodott, majd vissza a nadrágom korcáig. - NamJoon! - Szólaltam meg erélyes hangon, de ő nem hagyta abba. Egyszerűen benyúlt a mackó nadrágom alá egészen a férfiasságomig. 

- El se hiszed mennyire kívánlak - suttogta rekedt hangon.

- Sajnos érzem - bőrömön éreztem, ahogy elmosolyodik. - Azt mondtad nem ezért jöttél. - Szűrtem a fogaim közt, de sajnos nem a düh, hanem a visszafojtott vágyakozás miatt. 

- Hm, valóban - kivette a kezét a nadrágomból, amin kétkedve néztem rá a vállam felett. Komolyan félizgalomba hoz, utána meg ennyivel elintézi? Mosolygott rám, és felkelt mellőlem, majd kiült az ágy szélére. 

- Komolyan? - kérdőn fordult felém, de végül inkább nem mondtam semmit és felkelve az ágyból a fürdőbe sétáltam. Éreztem, hogy végig követi a lépteimet, mégse érdekelt. Besétáltam a fürdőbe, levettem magamról a ruháimat és beszálltam a zuhanykabinba. Hideg vizet engedtem magamra, hogy enyhítsem a forró vérem, de elég nehezen ment. Próbáltam undorító dolgokra gondolni, nem ment. Már-már ott tartottam, hogy inkább magamhoz nyúlok, amikor két kéz fonódott a derekam köré, amitől ledermedtem, de a szívem vadul dobogott. 

- Ha akarod, akkor csak mondanod kellene - éreztem az ajkait a bőrömön. Vállamat, tarkómat, hátamat csókolgatta, közben egyik keze a hasamon, mellkasomon vándorolt. Mégis a másik keze a félig merev tagomra simította és az ujjait köré kulcsolta, amitől egy sóhaj csúszott ki az ajkaimon. Hideg víz zúdult ránk, én mégis forrónak éreztem. 

Derekamnál fogva megfordított és a csempének döntött, de még reagálni se tudtam már az ajkaimra hajolt. Egyik keze a csípőmet markolászta, másik kezével a tagomon mozgott, amitől a csókba sóhajtoztam. 

Muszáj volt elválnom tőle, már nem kaptam levegőt, főleg, hogy egyre gyorsabban vettem.

- Érints meg - rákaptam a tekintetem, de ő sötét barna szemekkel nézett rám. - Érints meg Chan. - Nagyot nyeltem, de az egyik kezemet mozgásra bírva a farka köré fontam az ujjaimat, de már ennyitől lehunyta a szemeit sóhajtva. Soha életemben, vagyis 18 évem alatt, nem hittem, hogy a legjobb barátomnak fogom kiverni. Habár azt sem, hogy ő nekem..

Mindketten gyorsan vettük a levegőnket, ahogyan egyszerre gyorsítottunk a kezünkön, míg nem egyszerre élveztünk a másik kezébe. Kezem lehullott a testem mellé, Nam a homlokát a mellkasomnak döntötte, amin muszáj volt elmosolyodnom. 

- Sajnálom - összeráncolt szemöldökkel néztem rá. Elhúzódott tőlem, sőt egy lépést is hátrébb lépet, ami őszintén fájt. - Nem akartalak így letámadni, de.. - Zavartan a tarkójára simította a kezét. - Elég nehéz vissza fognom magam a közeledben. 

- Nam - óvatosan felpillantott rám. - Költözz ide. - Döbbenten nézett rám. - Mármint.. - torok köszörülve fordítottam el róla a fejemet. - Messze laksz mindentől, és csak feleslegesen költöd a pénzed a szállodai szobára. Itt nem kell semmit se fizetned, csak..

- Chanyeol, ha én ide költözök a te szobádba kerülök, vagyis kurva közel leszek hozzád - száj húzva túrtam a hajamba. - És biztos vagyok benne, hogy te nem akarsz arra kelni, hogy ösztönösen lépnék, és meg csókolnálak. 

- Hát.. N-Nem mondanám, hogy rosszul csókolsz - dadogtam.

- Oh, vagyis nem ellenkeznél? - szemem sarkából láttam, hogy közelebb lép hozzám, majd a hideg vizet átállította melegre, amire összerezzentem. - Ne haragudj, de már fáztam. - Csak a fejemet ingattam. Egyébként miért is vagyunk még a fürdőben, meztelenül?! 

- Én.. Kimegyek - elakartam menni mellette, de a mellkasomnál fogva vissza nyomott a csempének, ami miatt döbbenten néztem rá.

- Válaszolj. Nem ellenkeznél? - nagyot nyeltem a perzselő szemeitől. Nem tudtam válaszolni csak a fejemet ingattam. - Még ekkor sem? - Összeráncoltam a szemöldökeim, de akkor megéreztem a kezét a gömbjeimnél, ahogy egy ujját végig húzta köztük. Halk nyikkanással próbáltam kiszabadulni tőle, de nem engedte, sőt felnyomta egy ujját. A fájdalomtól teljesen ledermedtem, de még a hirtelen sokk miatt is. 

Szabad kezével a tarkómra fogott, és az ajkaimra hajolt közelebb húzva magához, közben az egy ujja bennem mozgott. Fájt, kicseszettül fájt, de egyre megszoktam tőle, úgy lett jó érzés is. Kezeimet felemelve átkaroltam a nyakát jobban bújva hozzá, és éreztem a bőrömön ahogyan elmosolyodik. 

- Chan.. - szaporán vettem a levegőmet amint elvált tőlem, de az ujja se mozgott már. - Benned akarok lenni. - Döbbenten és hitetlenkedve néztem rá. - Engedd meg, kérlek - sjkaimon éreztem a leheletét. Víz kettőnkre zúdult, amitől a haja az arcába hullott, amitől sajnos még számomra is túl szexi volt.. Már válaszoltam volna, amikor motoszkálást hallottam a fürdő ajtónál, vagyis a szobámból. 

- Nam, - nem foglalkoztam vele, csak vissza fordultam felé. - olyat kérsz tőlem, amitől én félek, és most ezen ne sértődj meg, de undorodtam. 

- Akkor miért hagyod, hogy benned mozogjon az ujjam? Hm? - közelebb hajolt hozzám, amitől súrolták egymást az ajkaink. Elkezdte újra mozgatni a kezét, és már egy másikat is csatlakoztatott hozzá, amitől bennem rekedt a levegőm. - Élvezed. - Suttogta beharapott alsó ajakkal, amin nagyot nyeltem. 

- Fáj.. - bólintott.

- Tudom, hogy fáj, de még mindig nem löktél el magadtól - nézett a szemeimbe. Sajnos igaza van.. Újabb motoszkálásra már Nam is a szemöldökeit ráncolta, és ekkor valaki tüsszentett.

- Baszd meg Sehun! - ingerült sóhaj csúszott ki az ajkaim közül, de Nam vigyorogva húzta ki az ujjait, amiből tudtam, hogy másnapra fájni fog. Elzártam a csapot és mindketten kisétáltunk a kabinból. - Mi a faszért nem tudsz csöndben lenni?! - Chen kicsit se fogja vissza a hangját..

- Kussolj már! Már nem bírtam vissza tartani! - NamJoonnal együtt megtörülköztünk, felöltözünk és szó szerint kivágtam a fürdőm ajtaját, amivel szépen orrba vágtam Layt. Szitkozódva fogta az orrát hátra tántorogva.

- Jesszus, bocs, azt hittem Sehun van mögötte - legyintett, de azért besietett mellettem a fürdőbe a csaphoz. - Szóval, - Végig néztem a három kínosan mosolygó fiún. - ti mi a faszt kerestek itt?

 🍁 

Nos, ennyi lenne Chanyeol ellenkezése.😂