Gyerekkori barát, vagy mégsem? (NamYeol ff.) [✔] {Javításra vár}

15

Rendőrségen ülni, elég feszélyező helyzet, még ha tudom is, hogy valójában feljelentés miatt várunk egy rendőrre. Bár Nam még nálam is idegesebb. Bal lába egy folytában fel-le mozgott..

- Kim NamJoon? - mindketten a hang irányába néztünk, és végre egy rendőr állt mellettünk. Nam bólintott, megfogta a kezem, és velem együtt felállt, majd követtük a rendőrt egy irodába. 

- Nos, miben segíthetek? - csak akkor szólalt meg, amikor Nammal leültünk az asztala előtt lévő székekre. 

- Feljelentést szeretnék tenni - rendőr bólintott, és maga elé húzta a billentyűzetét. - Lee Yoona. - Rendőr rám kapta a tekintetét, majd a lehajtott fejű Namra. Egyáltalán nem akar megszólalni, amióta elhagytuk a hotelt. Tudom jól, hogy fél, hisz ezzel csak szít a tűzön, ami köztük van. - És a férje Kim Seouen.

- És miért? 

- Kiskorú megrontása - rendőr nem mondott semmit, csak bólintott. Pötyögött valamit a billentyűn, és felénk fordult.

- Nos, kiadtam rájuk a parancsot, amint megtaláljuk őket be lesznek hozva.

- Le se tartóztatják őket? 

- Attól, hogy maga feljelenti őket egy váddal, még nem tartózhatjuk le őket, hanem ki kell kérdeznünk. Ha pedig nem tagadják, akkor börtönbe zárjuk őket - ökölbe szorultak a kezeim, de bólintottam.

- Köszönjük - bólintottam. Megfogtam NamJoon kezét, és felhúztam a székről, de ő visszarántott, amin ledöbbentem. Elővette a telefonját, amin már a rendőr is a szemöldökét ráncolta, de amikor elindított egy hangfájlt, én teljesen elsápadtam. A rendőr hátra dőlt a székében, egy kezével a karfán támaszkodott két ujja közé fogva az állát dülöngélt. 

Olyan felvétel játszódott le, ahol meghallottam Yoona hangját, ahogy szó szerint bevallja drogot adott be Namnak, de utána már csak Yoona nyögései hallatszottak. 

- Ha ez valódi felvétel hogyan vette fel, ha drogot adtak be magának? - kérdezte komoran. Komolyan?! Ez érdekli?!

- Úgy, hogy mindig egy pohár vízzel és fehér bogyóval közeledtek felém - felelte Nam.

- Tek? - Nam bólintott.

- Ugyan ezt tette velem az apám is. De ő sokkal okosabb mint az anyám. Könnyedén észrevette volna, hogy a telefon felveszi a hangját.

- Értem. Mindenképp megtesszük amit tudunk, és behozzuk őket - Nam eltette a telefonját, és bólintva felállt, de mivel fogta a kezem engem is húzott magával. Hihetetlen. Sokkal rosszabb hallani a valóságot, mint amikor Nam mesélt róla. Ő minden nap ezt élte át? Minden egyes nap egyszer az egyik drogozta, egyszer a másik? Nem csodálkozom, hogy egy idő után követelte a teste a drogot, ami persze addig fajult, hogy elvonó kúrára járt.. 

- Nam - hátra nézett rám a válla felett. Közelebb léptem hozzá, és összefűztem az ujjainkat, mire rászorított a kezemre. - Ne feledd, hogy én melletted állok mindenben. De amit elmondtál az apádról, biztos észreveszi, tehát bíróság lesz belőle. 

- Tudom - sóhajtott, és kilépet a rendőrség ajtaján. Szándékosan autó nélkül indultam el vele, féltem, hogy hamarabb kerültünk volna kórházba, mint a rendőrségre. - Nincs annyi pénzem, hogy fogadjak egy ügyvédet..

- De én tudok egyet, aki elfog vállalni téged - összeráncolta a szemöldökét, de már a telefonomért nyúltam, és feloldva a képernyőt megkerestem a számát. Nem hittem, hogy a sok vitatkozásunk után segítséget fogok tőle kérni, de muszáj. Amint rányomtam a hívás gombra a fülemhez emeltem. Kicsörgött, ami már jó jel volt, mert nincsen tárgyaláson.