Gyerekkori barát, vagy mégsem? (NamYeol ff.) [✔] {Javításra vár}

10

- Mégis milyen jogon jöttök ti be az én szobámba, még hozzá hallgatóztok is? - Minseokék száj húzva fordították el rólam a tekintetük, amitől még idegesebb lettem. 

- Most nem tudom mit izélsz - Chen szavaira felhúztam a szemöldökeim. - Így is hallottuk ahogyan Nam leszop, nem mindegy? - Ekkor Nam elkezdett köhögni, és hitetlenkedve nézett Chenre. 

- Mi van?! - most örültem, hogy ezen még ő is kiakadt. - Mégis.. 

- Láttuk azt is amikor csókolóztatok. Már hiába tagadtok bármit is - Sehun győzedelmes vigyorral nézett rám, amitől éreztem, hogy tikkelt a szemem sarka. 

- Tudjátok mit? - mosolyogva néztem végig rajtuk, de még Nam is értetlenül nézett rám. - Nem tagadok semmit - elnyíltak az ajkaik. - Nem tagadom, hogy Nam leszopott, és én élveztem. - NamJoon szemei kerekre tágultak. - Nem tagadom, hogy én kértem tőle csókot, amit szintén élveztem - Lay és Minseok leesett állal néztek rám, Sehun és Chen csak felhúzott szemöldökkel. - De abba már nem megyek bele, hogy a barátságunkból olyan legyen, ami mindkettőnket sebez. Ilyen játékot nem fogok játszani se veled, se senkivel. - Utolsó szavaim után Nam szemeibe néztem, amik furcsa mód megértéssel néztek rám, majd halványan elmosolyodott. 

- Milyen játékot? - Minseok volt az első, aki magához tért a sokkból.

- Kit érdekel! - Lay felpattant az ágyamról, és rám mutatott. - Te komolyan bevallottad, hogy meleg vagy? - Nyitottam a számat, de becsuktam elfordulva tőlük.

- Nem vagyok az - motyogtam. - Csak.. - Vállat rántva befejezetlenül hagytam a mondatomat. 

- Csak NamJoon éri el ezeket nálad - félszemmel Chenre néztem. - SunGyunt megütötted mert melegnek hívott, de amióta itt van Nam te teljesen más vagy. - És újra elfordítottam a fejem róluk. - Chan, mielőtt rosszra gondolnál egyikünk se ítél el, se nem undorodik. V-Valójában.. - dadogására összeráncoltam a szemöldökeim, és feléjük fordítottam a tekintetem. Ekkor láttam, hogy mind a négyük furcsán viselkedik. Nam felhúzott szemöldökkel jártatta a fejét köztük, majd rám nézett, de én is értetlenül néztem rá. 

- Chanyeol - kérdőn néztem Minseokra. - Én együtt vagyok Yixingel. - Kerekre nőtt szemekkel néztem rájuk, majd meg is láttam, hogy a térdük összeér. 

- Mióta? - kérdeztem halkan. Egymásra néztek, majd sóhajtva felém fordították a fejük.

- Már négy éve - motyogta Minseok.

- N-Négy? - hitetlenkedtem. - Már 13 éves korotokban?! - Kiabáltam felpattanva a székről. - Normálisak vagytok ti? 

- Miért?! Mit zavar téged, hogy 13 éves koromban beleszerettem Layba?! - Minseok szintén kiabálva pattant fel az ágyról, amin Layyal és Nammal ültek. - Igen, 13 éves voltam, amikor Layyal randizni kezdtünk. És? - Zavartan néztem rájuk felváltva majd Namra, de ő a fejét ingatta.

- Chan, ez az ő életük. Ha 13 évesen lettek szerelmesek akkor 13 évesen, én sokkal rosszabb vagyok náluk - mosolygott rám.

- Jó, de.. - motyogtam.

- Rosszabb? - Lay összeráncolt szemöldökkel nézett NamJoonra, aki bólintott.

- 12 voltam, amikor melegekről szóló könyvet vettem a kezeimbe, de ha úgy számoljuk, akkor én már kis korom óta Chanba vagyok szerelmes. Csak olyan fejjel testvéri szeretetnek hittem - rántott vállat. 

- Oh.. - Lay és Minseok döbbenten néztek rá, majd rám. Elfordítottam róluk a fejemet, és vissza rogytam a székembe. Chen és Sehun egymás mellett ültek az ablak párkányomon, de amint rájöttek, hogy őket nézem rögtön összébb húzták magukat.