Gyerekkori barát, vagy mégsem? (NamYeol ff.) [✔] {Javításra vár}

12

Kereken három nap telt el, amióta NamJoonnal amolyan vallomási esténk volt. Igaz ő vallott, én csak, nos fogalmam sincs, hogy mit csináltam. Hisz mondhatni azt kértem tőle, hogy próbáljuk ki az együtt járást, majd ha nekem nem tetszik, akkor véget vetünk neki. És azóta három nap telt el.

Azon az estén Nam valóban ott aludt nálunk, de semmit nem tett velem. Csak egy ágyban aludt velem, igaz másnap reggel szinte az ágyba voltam préselve..

Vissza emlékezés..

Reggel az ébresztőm hangjára morogva húztam a fejemre a takarómat. Mivel sokáig fent voltunk túlságosan is fáradt vagyok, és semmi kedvem nincsen az iskolába menni.

- Chan - jobban összébb húztam magam, de ő csak lerántotta rólam a takarómat.

- Add vissza - morogtam félig csukott szemekkel, és a takaróm után tapogattam. 

- Kelj fel - Nam az ágyam mellett állt és a takarómat a kezében fogva nézett rám. 

- Mégis mikor keltél te? - értetlenkedtem.

- Már vagy egy órája fent vagyok - hitetlenkedve néztem rá, de legyintettem, és vissza tettem a fejem a párnámra. - Chanyeol. - Próbáltam vissza aludni, de éreztem, hogy benyomódik a matrac mellettem. Egy szememet kinyitva néztem Namra, aki már a fejem mellett támaszkodott, amitől kipattant a másik szemem is. - Ha nem kelsz fel, akkor elkésünk. 

- Ennyi? - elmosolyodott és lentebb hajolt hozzám, amin nagyot nyeltem. 

- Mi az, talán büntetést vársz? - elnyíltak az ajkaim, de éreztem, ahogy vöröslik az arcom. - Büntetnélek, de félő, hogy nem tudnád vissza fogni a hangodat, és - Még lentebb hajolt szinte már az ajkaimra suttogta a szavait, de éreztem, hogy egyre vöröslik az arcom. - őszintén én se akarom, hogy vissza fogd. Hallani akarom a hangod, amikor benned vagyok, ahogy a nevemet nyögöd.. 

- Yah! - vállainál fogva eltoltam magamtól, és ki akartam kelni, de ő nevetve kapta el a karomat és magához húzott. - Esküszöm, hogy lefogom tapasztani a szádat. - Fordultam felé, de ő csak vigyorgott..

Vissza emlékezés vége..

A szavaimat pedig komolyan mondtam, és még három nap után is. Mások előtt teljesen normálisan viselkedik, de ha kettesben vagyunk olyan mocskos tud lenni a szája, hogy a szívem már alig bírja. 

Az órákon, ha a tanár nem figyel képes mindenféle dolgokat suttogni a fülembe, amiktől valóban szívinfarktust fogok kapni az egyik órán. Habár e miatt is többet nem említettem fel neki, hogy jöjjön el hozzánk aludni..

***

- Chanyeol! - hang irányába kaptam a fejem. Minseokék a padunknál ültek, mire feléjük mozdult a lábam. Valójában épp Nam elől bujkáltam, mivel kinézem belőle, hogy berángat a mosdóba, és megint olyan dolgokat tenne velem.. Kész megkönnyebbülés volt leülni közéjük úgy, hogy tudtam NamJoon Yoongiékkal elment valahova. 

- Neked mi bajod van? - értetlenül néztem Minseokra. - Órák után szinte rögtön kiviharzol, még a hangunkat se hallod meg. 

- Ah, bocs - mosolyogtam kínosan. - Kicsit.. - Sóhajtva könyököltem az asztalra, mindkét kezemmel a hajamba túrtam. - Három napja együtt vagyok NamJoonnal. - Óvatosan felpillantottam, de mind a négyen elnyílt ajkakkal néztek rám. 

- És már így kell ki menekülni? - komoran néztem Yixingre, aki hátra dőlt a padon. 

- El se hiszitek, hogy milyen mocskos szájú - sziszegtem. - Olyan dolgokat képes mondani mikor kettesben vagyunk, hogy-