Vámpír a múltból /Átírás alatt/

21.rész/Ahol minden elkezdődött

-Miért nézel így rám?-szemöldökömet ráncolva nézek fel a fölém tornyosuló vámpírra. Látszólag nagyon gondolkozik valamin ami nem hagyja őt nyugodni. Arc vonásai is másabbak, sokkal élesebbek, perzselő szemei pedig szinte lyukat éget mellkasomon. 

-Milyen kapcsolatban voltál azzal a Jun sráccal?-kezeit összefonja maga előtt ezzel elzárkózva tőlem. Fejemet szórakozottan egy kicsit oldalra biccentem. 

-Féltékeny vagy?-önkénytelenül is mosoly játszódik ajkamon. Hoseok vállát megrántja majd leguggol elém s térdeimre hajtja fejét.  

-Nem válaszoltál a kérdésemre.-suttogja durcásan amire kezeimmel beletúrok selymes hajába. Hümmögve nézek bele ébenfekete íriszeibe. Elgondolkozva figyelem kis mozdulatait. 

-Egy barátom volt a csapatban.-ujjaimmal csavargatni kezdem tincseit amit egy morgással díjaz. Számat megharapva elfojtom halk nevetésem. -Tudod..egy haver a múltból.-kacsintok rá amire megforgatja a szemeit de látszik rajta, hogy megnyugodott.-Megkönnyebbültél, mi?-egy széles vigyor terül szét arcomon. Nem néz rám így hát türelmesen várok.

-Nem is kicsit..-vallja be halkan amire kuncogva dőlök hátra. Pár pillanat múlva felkúszik mellém az ágyra. Tekintetében még mindig ott fénylik valami amire egyszerűen nem tudok rájönni, ám az arcán lévő magabiztos mosolya összezavar. Bárcsak tudnám mire gondolhat! 

-Szeretlek..-suttogom amire számhoz hajolva, lágy csókot hint ajkaimra.  

-Én is szeretlek.

***************************************************************************************

Számat harapdálva hunyom le pilláimat. Érzem ahogy ujjaival gyengéden körbefonja csuklómat majd lassan elindul ezzel magával húzva engem. Komótosan lépkedünk, nem sietünk sehová sem. Kérdések ezrei lepnek be, vajon mit szeretne mutatni? 

-Mikor érünk oda?-kérdezem egy kis idő után. Elengedi kezemet s  végigsimít arcomon. 

-Milyen türelmetlen itt valaki..-kuncogja majd ujjainkat összekulcsolja.-Nemsokára ott leszünk.-nagyot nyelve bólintok. Az izgalom átjárja az egész testemet.Újra csend lappang körülöttünk, csak a természet lágy hangjait hallom. Minden olyan nyugodt.-Itt is vagyunk.-jelenti ki amire megtorpanok. Kezeit szemeimre tapasztja s fejemet bal oldalra fordítja.-Készen állsz?-kérdezi fülembe súgva. Meleg lehelete szinte perzseli nyakamat. 

-A-azt hiszem..-motyogom egy mély levegőt véve. Kezeit lassan leengedi előlem ezzel rögtön elém tárva Hoseok meglepetését. A levegőm bent reked, s érzem ahogy szívem megáll egy pillanatra. Tekintetem összevissza cikázik, hol a vigyorgó társamra hol pedig arra a helyre ahol már nagyon rég nem jártam. Lassú léptekkel indulok a zöldellő fák közé, el sem hiszem, hogy itt vagyok. Mosolyogva futtatom végig az előttem lévő fa törzsén ujjaimat. Érzem ahogy egy könnycsepp gördül le orcámon. Egyetlen egy boldog forrócsepp.

-Én nem akartalak megsiratni..izé...- szemeit lesüti s kezét tarkójára simítja.-Tudom, ez nem egy háromcsillagos hotel és nem is egy puccos étterem de arra gondoltam, hogy talán..örülni fogsz.-az utolsó szót szinte suttogja. Nevetve ugrok nyakába.

-Hogy örülök-e?-kérdem amire nagyokat pislogva néz le rám.-Majd kicsattanok.-jelentem ki amire szemeit forgatva szorosan magához ölel. Bazsalyogva fúrom arcomat mellkasába.-Természetes, hogy örülök, hisz ha nem lenne ez a hely akkor nem találkozhattam volna veled és lehet, nem ölelhetnélek meg.-rebegem. Fél szememmel félve felnézek rá. Egy elérzékenyült Hoseok tárul elém aki ráeszmélve, hogy figyelem, fejét elfordítja, ezzel eltakarva előlem érzékeny oldalát.-Naaaa..-nyavalygok rötyögve.-Csak nem meghatódtál?