Vámpír a múltból /Átírás alatt/

3.rész/Azok a szemek

Fájdalmasan szisszenek fel a tegnapi horzsolások miatt. A szálláshoz vezető úton egész végig hátra néztem ügyelve arra, hogy nem jön-e utánam. Egész nap nem mentem ki a szobámból csak a könyveket bújtam hátha rájövök a kilétére. Ám szomorúan hajigáltam a földre kincseimet mivel, még egy szót sem említenek erről a lényről. Valamiért nem nevezném vámpírnak, vérfarkasnak meg végképp nem. Fejemet törve kortyoltam bele reggeli kávémba ami már rég kihűlt. Mi lehet ő?-kérdeztem meg magamat és egyben  felmenőimet akik láthatólag annyit tudnak mint én. Végül még pár óra keresés után abbahagytam ezt, s ellátogattam a kávézómba ami egy kilométerre található szállásunktól. A biztonság kedvéért magammal vittem Jun-t és Mingyu-t akik mondhatni a bal és a jobb kezeim. Út közben jókat beszélgettünk és nevettünk. Velük aztán nem unatkozik az ember, sokszor voltam ezzel a kettővel  körülszaglászni és soha nem csalódtam bennük. Igazi csapat voltunk, őket szinte lehetetlen kiiktatni ha együtt vannak. Úgy mozognak mint a kígyók, gyorsan és hatékonyan. 

A kávézóba érve egy kis csengő jelezte érkeztünk. A fiatal pincér egy hatalmas vigyorral köszöntött minket, majd az asztalok felé vezetett mind hármónkat. Barna haja hullámosan omlott sötét, mandula íriszeibe. Arca úgy néz ki mint egy gyermekké, hibátlan. Egy karcolás sem található rajta, mintha most jött volna a gyártásból. Egy perc se telt el de máris megállt a sarokban lévő asztal mellett. Szempárjait rám vezeti s biccentve jelezi, hogy foglaljunk helyet. Tekintetében megláttam valamit de megmagyarázni nem tudnám, legyen annyi, hogy nem biztató. Talán egy gúnyos pillantás, de nem ez még annál is gyomor forgató volt. Ő tudd valamit amit mi nem de  van egy olyan érzésem, hogy jobban teszem ha nem derítem ki mit rejteget.

-Mit hozhatok?-vigyorog ránk de szeme sarkából minden egyes mozdulatomat nézi. Nagyot nyelve néztem át a lapot. 

-Egy forrócsokit kérnék.-suttogtam elhaló hanggal. Testőreim a fiút bámulták, mintha ők is sejtenék mi folyik itt, ám ahogy megszólaltak, rögtön lehunytam pilláimat. 

-Kettő epres torta szeletett kérnénk, kettő bögre forrócsokit és egy dupla adag ganjang-ot!-kiáltanak egyszerre nevetve. Hát persze, ha kajáról van szó akkor legyenek akármilyen okosak, egyszerűen megvakulnak és elbutulnak. A pincérünk hümmögve írta fel rendelésünket majd még egyszer felém pillantva, elhagyta asztalunkat. Pár perc múlva visszajött és lerakta elénk italunkat,s a srácok ebédjét. Forrócsokimat gyorsan lehajtva néztem a kettő férfit akik szépen, lassan élvezték az ízek mennyországát. Íriszeimet forgatva néztem percenként karórámra, hát ha mihamarabb végzünk és távozhatunk, ám mire ezek ketten megették az ételt, eltelt 3 óra.  Mikor kiléptünk az ajtón rögtön rálátást nyertünk a besötétedett környékre. Tőrjeinket elővéve haladtunk hazafelé. Hála az Isteneknek, nem jött utánunk semmi de mégis úgy éreztem mintha valami figyelne.

-Köszi Mira, hogy meghívtál.-hajolnak meg a szobám ajtaja előtt. Én csak mosolyogva megráztam fejemet.

-Ez természetes hisz mindig számíthatok rátok, úgy, hogy ha éhesek vagytok, csak szóljatok.-kacsintottam rájuk majd elbúcsúzva tőlük beléptem szobámba. Sóhajtva néztem a kupis helyiségre. Könyveimet átlépve indultam fürödni és  átöltözni. Ez a nap után már csak a forró zuhany hiányzott nekem majd bebújni a pihe, puha ágyamba.Lámpáimat lekapcsolva hajtottam le párnára a fejem és már csuktam is be a pislogóimat.

/Sarah szemszöge/

 Egyszerűen nem tudom lehunyni pilláimat, ahhoz túlságosan félek. Szemeim előtt újra s újra lezajlik az a rossz emlék amit egyszerűen nem tudok elfelejteni. Hiába gondolnék másra, csak a vért érezem. Látom, hogy  ismét beteríti egész testemet. A kihalt utcákat jártuk és boldogan próbáltam beszélgetni Jackkel aki csak mosolyogva forgatta szemeit. Egy percig csak nyugodtan nevettünk aztán a semmiből kinyúlt egy kar. Az események gyorsan pörögtek le előttem.  A társam fájdalmas ordítására eszméltem fel majd ahogy holtan rogy össze előttem. A szörny jéghideg leheletét és gyilkos, rideg vörös íriszeit éreztem magamon. Azok a szemek sokkal vörösebbek voltak mint bármelyik vérszívóé, szinte izzottak a sötétségben. Semmit nem láttam magam előtt csak azt a rideg tekintetét, amivel a földön hevert holtestet tanulmányozta. Menekülni akartam, ordibálni, sikítani de egy hang sem jött ki a torkomon. Könnyeim, mint a zápor úgy lepték be arcomat. A szörny ahogy jött úgy tűnt el az árnyak közt. Tekintetemet a vérrel borított hóra szegeztem. Csak egy név volt felírva a fehér rétegre de már az is veszélyesen éreztette kire utazik gyilkosunk. ˝Mira˝

-Sarah..-kalimpál előttem Nial. Tekintetemet fekete szemeire vezettem amikben aggodalom szikráit véltem felfedezni. Vörös haja vizesen hull homlokára.-Jól vagy?-kérdezi miközben arcomhoz emeli kezét és egy finom mozdulattal letörli a sós cseppeket. Szipogva öleltem magamhoz. Egyrészt mert sötétség lepi be a szobát más részt pedig rettegek attól, hogy elveszíthetem őt. Egy kis hezitálással de szorosan magához húz.-Minden rendben, itt vagyok.-suttogja fülembe miközben kezével végig simít fekete tincseimen. 

/Mira szem./

A lámpámat felkapcsoltam így hát egy kis fény beterítette szobámat. Tekintetemet hol az ajtóra hol pedig az ablakra szegeztem. Csak meredtem magam elé és ezernyi gondolat zúzta össze a másikat. Mit keresett ott az a szörny? Mit akarhat tőlem? Ő ölte meg Jacket? Miért nem láttam őt? Miért nem ölt meg ott helyben? 

Fejemet megrázva próbáltam újra észhez térni amikor kopogtattak ajtómon. Egy pillanatra összerezzentem majd kezembe véve egy tört, elindultam az említett tárgy felé. Lassan nyitottam ki ám amikor megláttam kik állnak ott, sóhajtva engedtem ki magamból a bent rekedt levegőt. 

-Beszélnünk kell.-nézz le rám Nial ingerülten. Bólintva engedtem be őket szobámba majd maguk mögött becsuktam az ajtót. A nő vörös szemekkel nézett felém majd Nialre aki biztató mosolyt villantott rá. Lassan helyet foglaltam ágyamon, velük szembe. 

-Veszélyben vagy.-suttogja Sarah a sírástól berekedt hangon. Pislogóim elkerekedtek, nem a nő miatt, hanem az ablakból befelé tekintő izzó szempár lepett meg. Némán néztem bele vöröslő tekintetébe, ami érzelemmentesen mered vissza rám.-Ami Jack-et megölte az valami miatt téged akar.-fojtatja tovább.-Szivárvány hártyájának színe különbözik a többi vámpírétól, valószínűleg ő  tiszta vérű .-néz fel rám de amikor meglátja arcomat, reszketve fordul hátra. A lény ablakra helyezi véres kezét, eltakarva a srácokat, hogy csak engem lásson. Ez a lény itt van és  nem vagyunk biztonságban.