Vámpír a múltból /Átírás alatt/

1.rész/Veszteség

A hóban lépkedve járjuk a kihalt utcákat. Némán megállunk és várunk. Senki sincs kint de mégis hangokra leszünk figyelmesek, melyek vészjóslóan közelednek felénk. Mindenki elfoglalta a helyét. Már csak az árnyakra várunk, amik talán el is vehetnék az életünket. Ha csak egyet is elhibázzunk, akkor az végzetesen elfajulhat. A kezemben lévő pisztoly ezüstös csövét szorongatván oldalra pillantok. Bátran szegezem tekintetemet a sötét utcára,ami elénk tárult. Társaim mellém szegődve figyelték velem együtt a ködöt, ami lassan felénk  közeledik. Fél órán át vártunk de semmi. Ezalatt az idő alatt teljesen belepett minket a sűrű felhő takaró. Már indulnánk el, amikor hirtelen valami elsuhan a hátunk mögött. Idegesen fordulunk meg, majd, mint egy apró villám csapás, úgy jut el az agyamig a felismerés.

-Csapda!-kiáltom a többieknek, kik rögtön visszafordulnak. Levegőt visszafojtva, szemünkkel hunyorítva próbálunk valamit kivenni a ködből de egyszerűen semmi. Egy kisebb kört alkotván, hátrálni kezdünk. Zsebembe nyúlván, elő veszem kisebb fegyveremet aztán eldobva a hang irányába, jelzek a többieknek. A kis tárgy hangos robbanással jelezte a sikeres földre térését de ahelyett, hogy lyukat égetett volna az aszfaltba, kivilágította egy másodpercre a környéket. Abban a másodpercben tüzelni kezdtünk. Nem láttunk s nem hallottunk semmit sem. Csupán a megérzéseinkben megbízva küldtük a lövedékeket ellenségeink felé. Pisztolyom hangja kezd tompulni. Elfogyott a lőszerem. Lomhán nyúlnék  derekamhoz, mikor  látókörünkbe  egy olyan személy lép be, kinek láttán szemeimben önkénytelenül is de megjelentek a könnyek. Nagyot nyelve meredek volt csapattársunkra és egyben páromra,kit egy héttel ezelőtt veszítettünk el. Gondolataimat összeszedve néztem a többiekre, ők is ugyan úgy megvannak rökönyödve, akárcsak én.

-Szedjétek össze magatokat!-sziszegem idegesen. Amíg nem támad, addig nincs gond.-gondolom de hamar be kellett fejeznem. Egy másodperc alatt elém került és a falnak vágott. Ahogy a hátam a téglával ütközött, belém hasított a fájdalom. A homlokomról éreztem valami forró, sűrű anyagot lefolyni. A számomra fontos személy már teljesen átváltozott. A régi csillogó szemeivel mindig csak engem fürkészett de most üveges tekintettel mered rám. Ragyogó mosolyát felváltotta az undorító vicsor, mivel kivillantja felém hegyes fogait. Barna selymes haja, szinte kihullott. Porcelán színű bőrének nyoma veszett.  Alsó ajkamat beharapva fojtottam el egy sikítást. A szívem összeszorult, a síró görcs kerülgetett de feltűnt bennem egy emlék foszlány. Ott áll előttem egy rózsacsokorral a kezében s izgatottan lesandít rám. Elakadozó lélegzettel nézem a jelenetet. Ez volt az utolsó esténk együtt.

-Ha valami történik velem..-sóhajtja, amire felkapom tekintetemet rá. -Ha netán egy szörnyé válók akkor kérlek, te hozzál rám örök nyugodalmat.-néz rám barna színű szemeivel. Én csak megrázóm fejem és a nyakába kapaszkodok.

-Ez soha nem fog megtörténni.-suttogom ajkaira. Emlékképem megrezzen és vissza kerülök a valóságba. Társaim már lőni készülnek páromra de én felrakom a kezem jelezve, hogy elintézem.

-De...-szólal meg Jack de leintem. Szomorúan elmosolyodok majd felé lépkedek. Szépen lassan közeledek felé. Ő csak ordít és szemeit le sem veszi rólam. Könnyeim eleredtek.

-Hát eljött ez a nap is..-nevetek fel majd rászegezem fegyverem. A ghoul elhalkul és kíváncsian mered a kezemben lévő pisztolyra. Végül fejét a csőhöz helyezi mondván, hogy lőjek. Szipogva nézek szemébe amibe teljesen visszatért az a csillogás amivel belelopta magát a szívembe. Szemeimet összeszorítom aztán eleresztem a ravaszt. Hallom ahogy a test holtan rogy össze előttem. Megvártam míg homokká változik aztán kinyitom pilláim.-Eleget tettem a kérésednek, most pihenj.-suttogom. Egy halk, lassú tapsolásra eszméltem fel. Fejemet a hang felé kaptam. Egy kóbor vámpír nézett rám egy hatalmas vigyorral a képén. A harag, a kín, a bosszú érzése ellepte az agyam. Előrántottam kettő törőmet és elindultam felé.

-Úgy van, gyűlölj!-nevet fel. Vörös szemeit rám szegezi.-Azok a szemek káprázatosak, kölcsön kérhetem?-kérdezi de még ez sem tántorított el. Nem tudd megfélemlíteni.

-Szemet szemért..-suttogom miközben tőrjeimet feldobom a levegőbe. Csak sétáltam tovább.-fogat, fogért.-egy pillanat alatt előtte teremtem. Szemei elkerekedett és hitetlenkedve megrázta a fejét.-gonosszal a gonosz ellen.-fejezem be majd gyomorszájon rúgom. Míg megtántorodott addig a levegőbe nyúltam és megmarkoltam fegyvereimet amik már világítva jelezték, hogy az Istenek engedélyt adnak cselekedetemre, beleszúrtam a szívébe. Ahogy elérte a szívét porrá hullott a teste. A fény eltűnt én pedig zokogva roskadtam a földre. Társaim körém gyűltek és vigasztalóan magukhoz öleltek. Az én sorsom az, hogy elpusztítsam a kárhozott lelkeket és ezáltal feláldozzam az életemet fajtársaimért.

*************************************************************************************

A gondolataimba merengve kortyolok bele kávémba. Az ablakon kitekintve nézem a boldog párokat, családokat. Nekünk is volt egy kisbabánk akit nagyon szerettünk. Egy évvel a házasságunk után született meg a kis Liu. Apja szemét örökölte és vidáman csillogtatta is őket. Nagyon boldogok voltunk de egy vámpírraj betört hozzánk.Túlerőben voltak, nem tudtuk megvédeni őt. A lányomat akit a szemem láttára fogyasztottak el.

-Hölgyem, jól van?-kérdezi tőlem a pincér akit még eddig nem láttam. Talán új lehet így hát rámosolyodtam majd bólintottam aztán leraktam a bögrét. Csak egy valamire vágytam de ő már nincs velem. Mielőtt még újra magamba zárkózóm, leraktam az asztalra a pénzt és kisiettem az épületből.Arra eszmélek fel, hogy a város kihalt részében állók. Körbe nézek, itt volt az a mocsok akit megöltem de nem volt egyedül. A többi biztos elmenekült. Egy tekintetett éreztem magamon, tudom, hogy van itt valaki és azt is sejtem, hogy nem ember.

-Ha kell az életem árán is, de eltüntetlek titeket a föld színéről!-ordítom el magam.-Nem bocsátom meg nektek, hogy elvettétek tőlem őket.-sziszegem fogaim közt majd megpördültem tengelyem körül és vissza indultam. Ha kell akkor meghalok de ti velem jöttök.