Vámpír a múltból /Átírás alatt/

10.rész|Zavaró érzés

Kezeivel végig simít hátamon majd masszírozni kezdi azt. A hirtelen érintéstől lefagytam, olyan érzéseket keltett fel bennem mint eddig még senki soha. Hiába volt ott velem Tae, ő nem érte el ezt a bizonyos pontot nálam. Ez pedig a vágy, a zavarodottság, a félénkség és a megnyugvás színkavalkádja ami végig száguldozik rajtam. Nagyot nyelve döntöm hátra fejem, hogy láthassam őt de csak a az arca és a válla körvonalait tudom kivenni az árnyak közt. Némán néztem rá majd félve arcához emelem kezemet de félúton megállítom tenyeremet. Mi van ha elhúzódik tőlem vagy ha eltol magától?-ezek a gondolatok gyötörtek ami miatt visszaejtem kezemet ölembe. Sóhajtva dőltem előre így elhúzódva tőle, ő az ellenségem nem a barátom. 

\???? szem.\

Álmaimban sem gondoltam volna, hogy eljön ez a nap is. Görcsösen ropogtattam ujjaimat és idegesen pillantok percenként karórámra. 

-Hol vannak már?-sziszegem miközben fel alá járkálók a szobában.-Remélem nem tévedtek el..-leülök a kényelmes bőrkanapémra. Egy perc se telt el de máris felpattantam és az ablakhoz lépek.-Ha Jimin hozzámert érni én esküszöm..-kezdenék bele de egy kopogás megzavart. Gondolkodás nélkül szeltem át a távolságot és nagy erővel csaptam ki az ajtót. Egy meghökkent Haul lesett befelé. Tengerkék szemei hatalmasra  nyíltak a kis jelenetem miatt.-Ja, csak te vagy az.-sóhajtom csalódottan. Számat harapdálva hagyom ott a lányt és behúzom a függönyöket. Idegesít, hogy pont ide süt be a nap, egyszerűen nem tudom mit szeretnek ezen az emberek. 

-Igen, köszönöm jól vagyok.-forgatja meg szemeit. Rá se hederítve terülök el a kis fekvő helyemen.-Csak nem aggódsz érte?-guggol le elém. Arcán egy bájos mosoly jelent meg amit csak akkor tesz ha gyanít valamit. 

-Nem!-vágom rá gyorsan. Miért aggódnék érte? Hisz a legjobb emberemre bíztam őt aki eddig soha sem hibázott vagy ellenkezett volna. 

-Olyan aranyos amikor ilyen vagy.-neveti ami vízhangként zeng a tágas szobában.-Nem hittem volna, hogy a nagy Hoseok vezér is tudd érezni.-mondja boldogan. Én csak szemeimet lehunyva engedtem el a fülem mellett kis beszólását.-Tudod, ha hallgatsz vagy ha nem ellenkezel akkor az azt jelenti, hogy igazam van.-húzza fel orrát büszkén. Talán igaza van, lehet érzek iránta valamit. 

-Vegyed aminek akarod.-motyogom az orrom alatt. Ő erre csak megrántotta vállát és az ajtóhoz lépett. Kíváncsian követtem tekintetemmel, mit tervezhet a kis fejében? Arca felragyogott hirtelen ami meglepett. Szemei csillognak, az arca pedig a bíbor árnyalatot vett át. Az egyik haverom lép be az ajtón, Yoongi. Fáradtan töröli meg szemeit majd int nekem köszönésképp. A lányt meglátva elvigyorodott majd összeborzolta szőke tincseit.

-Szevasz tökmag!-simít végig arcán majd felém fordul.-Csak azt akarom mondani, hogy a kis barátnőcskéd itt van, nemsokára valószínűleg itt lehet.-mondja majd szertefoszlik. Igen, ő ilyen. Elmondja mit akar majd gyorsan vissza megy bepótolni a lemaradását, alvásban. Izgatottan állók fel és a még mindig vörös lányra nézek.

-Szerinted így jó leszek? Esetleg öltözzek át?-kérdezem hadarva amire újra elneveti magát. Mosolyogva elém lép, megigazítja nyakkendőmet majd belebokszol a vállamba.

-Kapd el tigris!-súgja nekem majd ki lép a folyosóra s, maga után becsukja az ajtót. Nagyokat sóhajtva dobolok ujjaimmal az üveg asztalon. Miért vagyok ennyire izgatott? Hisz láttam már akkor meg? Hirtelen meghallom édes, vékony hangját. A szívem zakatolni kezd a mellkasomban. Nagyokat pislogva indulok el az ajtóhoz hallgatózni amikor megbotlok az asztal lábában s szépen szólva felnyalom a padlót. 

-Francba!-kiáltok fel. Szám elé kapok majd gyorsan feltápászkodok. Pont időben, az ajtó kinyílt és megjelent mögötte ő is. Úgy néz ki, mint egy igazi angyal. Barna íriszeit kíváncsian végig vezeti a sötét szobán. Eper színű ajkait harapdálva lép be majd maga mögött becsukja a díszes mintázatú ajtót. Szép lassan helyet foglal a kanapén ami miatt kénytelen voltam nem elmosolyodni. Olyan magányosnak néz ki, hogy kénytelen voltam lecsaptam rá. Mögé lépve kezeimmel végig simítottam hátán. A hirtelen támadásomtól megrezzent.

-Hiányoztál..-sóhajtja és érzem, hogy vállai rázkódni kezdenek.-Hobi..-suttogja amire a véremet már a fülemben éreztem. Ennyi év után, végre kimondta a nevemet. Hihetetlenül boldog lettem, hálám jeléül masszírozni kezdtem hátát ami miatt egy percre lefagyott. Pár perc múlva hátradöntötte fejét és engem kezdett fürkészni a szép, barna íriszeivel. Kezeit arcom felé vezette de mikor már majdnem elérte, visszahelyezte őket ölébe. Ezután előre dőlve húzódik el előlem. Valami rosszat tettem? Értetlenül és fájó szívvel nézek le rá, megakarom ölelni. De félek, hogy ő elfog taszítani magától. De kit érdekel most ez? Annyira vágyom arra, hogy megérintsem.  

\Mira szem.\

Érzem ahogy tekintete lyukat éget a hátamon. Nagyot nyelve hunyom be szemeimet. Ő az ellenséged, nem láttad már vagy 20 éve és embereket gyilkolt. Gyűlölnöd kell őt, igen..-gondoltam volna de megzavart valami .Mellettem besüllyedt a kanapé és két erős kar ölelt magához. Lélegzet visszafojtva bámulok rá majd pár másodperc múlva, mindent elfelejtve öleltem magamhoz. Kuncogva búj nyakam hajlatába. Ez tuti nem a valóság, ez biztos csak egy álom. De ha ez egy álom is, én nem akarok felébredni. Itt akarok maradni vele és tovább ölelni amíg csak tudom.

-Nekem is hiányoztál, Angyalom.-suttogja rekedtes hangjával. A szívemet elönti a boldogság .-El sem hiszed mennyire féltem, azt hittem soha nem ölelhetlek meg, hogy soha nem lehetsz az enyém.-sóhajtja ami miatt felnevettem. A forró lehelete csikizi a nyakamat. Az enyém..-visszhangzik a fejemben ez az egy szó. Mit ért ez alatt? Némán bújtam mellkasához és mosolyogva hallgatom a szíve megnyugtató dallamát. Nem merek megszólalni, nem akarom elrontani ezt a pillanatot. Bár ezt az univerzum nem akarja, így hát behívatja Jimin-t aki kopogás nélkül jelenik meg mellettünk. Arcán egy kaján vigyor terül szét.

-Beszállhatok én is?-kérdezi miközben szemöldökét fel-le húzogatja. Érzem ahogy az arcom paradicsom vörössé változik, így hát Hobitól gyorsan elhúzódtam és fejemet lehajtva kezdtem nézegetni a szőnyeget.

-Jimin..-morogja a mellettem ülő. Hangja vérfagyasztóan türelmes.-Én most kinyírlak!-barna íriszei izzani kezdenek. Nem láthatom de tudom, hogy Jimin arca tuti kétségbeesett. Már állt volna fel amikor elkapom  karját. Nem akarok egy gyilkolásnak a szemtanúja lenni, főleg nem az újdonsült haveromét aki, mintha fejemben olvasna, ezerrel kezd bólogatni.

-Nyugodj meg..-suttogom fülébe amire egyet bólint és némán lehuppant. Jobbját védelmezően derekam köré helyezi amit finoman meg is szorít. A balját pedig a combomra simítja. Számat harapdálva fordultam el tőle, elrejtve bíbor arcomat. A vészjelzőm ezerrel kezd jelezni.  Egyik részem azt kiabálja, hogy tűnjek el innen míg a másik azt suttogja, hogy hagyjam az egész vámpír vadászos dolgot és maradjak vele. Melyikre kéne hallgatnom?