Vámpír a múltból /Átírás alatt/

22.rész/Vihar előtti csend

Mosolyogva bújok közelebb hozzá miközben alvó arcát figyelem. Számat harapdálva állapítom meg, hogy Hoseok álmában úgy néz ki, mint egy angyal. Egy angyal aki azért jött le ide, hogy szárnyai alá vegyen s megvédjen minden rossztól. Fejemet oldalra biccentve nézem ahogy ében szemeit lassan kinyitja. Néhány másodpercig a plafont szemléli majd tekintete lassan összefonódik az enyémmel. 

-Jó reggelt.-mormolja álmosan mialatt lassan ajkaimhoz hajolva reggeli csókot hint azokra. Hümmögve húzom fejemre a takarót jelezvén, hogy vissza kívánok aludni ám ő ezt egyetlen mozdulattal megakadályozta. Megragadta a takaró szélét majd lassan lehúzta rólam. Tekintete lassan végigsiklik csupasz  testemen amire zavarodottan vissza rántom magamra a puha anyagot. Arcán kaján vigyor terül szét.-Na de angyalom, az este már mindent láttam, nincs már mit takarnod előlem.-fülemhez hajolva megpuszilja orcámat.-Minden egyes domborulatot ismerek. 

-É-én most megyek felöltözni..-nagyot nyelve tekerem magam köré a takarót miközben próbáltam figyelmen hagyni társamat aki tettemet halk kuncogással díjazza. A szekrényből kikaptam pár ruhát majd gyors léptekkel az ajtóhoz sétálva kinéztem rajta. 

Mikor megbizonyosodtam, hogy nincs kint senki, elindultam a fürdő irányába reménykedve, hogy senkivel sem találkozom odafele menet. Halkan osontam végig a hosszú folyosókon felkészülve a legrosszabbra. Végül megkönnyebbülve nyitom ki a fürdő ajtaját ám ahogy kinyitottam, abban a pillanatban csaptam is be. Égő arcomra helyezem kezeimet miközben gondolatok ezrei rohamozzák meg agyamat. Pár perc múlva az ajtó kinyílik s Jungkook jelenik meg előttem. Arcára gúnyos vigyor húzódik.

-Nyugi, ezt a képet soha sem fogod elfelejteni!-kacsint rám ám szemei megakadnak kezemnél ami a takarót markolja. Szemöldökét kérdőn felemeli.-Csak nem akarsz elcsábítani engem? 

-Nem áll szándékomban..-suttogom bíbor színű arcomat elfordítva.-Bemehetnék?-biccentek a fürdő felé amire lassan bólint. Levegőt visszafojtva lépek be a kis helyiségbe majd mielőtt becsuknám az ajtót még utoljára kinézek a kint álló vámpírra aki nem zavartatva magát, végig mér. 

-Talán azt akarod, hogy segítsek?-kérdi boldogan amire fejemet rázva csukom be az ajtót. A biztonság kedvéért még a láncot is ráraktam. Sóhajtva nyitom meg a meleg vizet majd ellazulva beállók alá.

***************************************************************************************

Csendesen nézek az előttünk ülő srácokra. Egyedül Yoongi és Namjoon az, akik látszólag még ebben a helyzetben is nyugodtak tudnak lenni. Jiminre pillantok aki kezét ropogtatva figyeli a mellettem ülőt. 

-Biztos, hogy itt kéne lennie? -kérdi Jungkook engem mustrálva amire újra eszembe jut a mai kis incidensem. Mély lélegzetet véve lesütöm szemeimet.

-Igen, biztos.-jelenti ki kedvesem mialatt kezét a combomra rakja ezzel jelezve, hogy nem mehetek sehová sem. 

-Akkor szerintem kezdjünk is bele, -sóhajtja Jin, fekete hajába túrva.-Az idő szalad és nekünk már alig van időnk. Mi fog történni a többiekkel ha mi már nem leszünk itt?

-Hát igen, ez jó kérdés.-morogja Yoongi mély hangjával.-Akármennyire is kedveljük Mirát, ekkora terhet nem helyezhetünk a vállára.

-Még ha meg is bíznánk őt ezzel a feladattal, a többiek nem hallgatnának rá, elszabadulna a pokol.-vakarja meg állát Namjoon. 

-De ki másra tudnánk támaszkodni ez esetben?-dől hátra Jimin.-Haul még nagyon tapasztalatlan ahhoz, hogy a fajtánkat vezesse.

-Akkor csak hagyjuk hadd uralkodjon el a káosz? Mi lesz ha újra az embereket fogják gyilkolni?-szólal meg immáron Jungkook is. Hoseok előre dőlve ráncolja össze homlokát.

-Nincs más választásunk, csak az időre támaszkodhatunk. Nem tudhatjuk előre mi fog történni és ha ez meg is valósulna akkor sem tudnánk semmit sem tenni.-állát megtámasztva rám néz. -Vannak olyan dolgok amiket nem tudunk befolyásolni..-szemeiben újra megcsillan az az ismeretlen fény.- Na de szerintem egy kicsit tartsunk szünetet.-suttogja amire mindenki bólint. Mindenkinek ki kell szellőztetnie a fejét, hogy dönteni tudjunk. Lassan felállva elhagytuk a szobát s kimentünk a kertbe. 

-Mennyi időtök lehet még hátra?-fejemet lehajtom, egyszerűen nem tudok ránézni.

-Mira..-ujjaival felemeli államat.-Kérlek nézz rám!-nehezen de rászegezem barna íriszeimet.-Ha velem vagy akkor az események körülöttem lelassulnak és a hangok is megszűnnek, csak téged látlak minden egyes pillanatban. Ha kevés időm is van hátra azt veled szeretném tölteni, mert te jelented számomra az életet.-karjait szorosan körém fonja amire szipogva bújok mellkasába.-Tudom nem ide illik de jól hallottam, hogy rányitottál Kook-ra?

-Kérlek ne emlékeztess rá!-sóhajtom fejemet rázva amire felnevet. Kezét vállaimra rakja miközben finoman eltol magától.

-Ha akarod segíthetek elfeledtetni azt a rossz látványt.-súgja vészesen közel. Nagyot nyelve pillantok hol a szemébe hol pedig a szájára. 

-Nem is tudom...el tudnád feledtetni velem?-kérdezem amire rögtön lecsap ajkaimra. Kuncogva fonom kezeimet nyaka köré miközben érzem ahogy vérem felbugyog bennem. Pár perc telhetett el amikor Jimin halk morgása szakított minket félbe. Rögtön felé fordultunk. Lassan kullog felénk, orrát lógatva. 

-Nem baj ha pár percre kölcsön kérem?-néz Hoseok-ra miközben gyengéden megragadja kezemet. Meglepődve pislogok fel a fiúra aki látszólag bármelyik pillanatban összeomolhat. 

-Csak nyugodtan.-bólint Hoseok majd mosolyogva visszaindult a terembe. Ketten maradtunk. 

-Átölelhetlek?-kérdi de meg sem várva válaszomat magához szorít. Pár másodperc múlva vállai remegni kezdenek s megérzem vállamon a nedves cseppeket. Számsarkát harapva fojtom vissza könnyeimet.-Nem akarlak elveszíteni..-suttogja remegő hangjával. 

-Soha nem veszítesz el..-pólóját megmarkolom.-Te vagy az én egyetlen fogadott bátyám, akit soha nem fogok tudni elfelejteni.

-Ígérd meg, hogy vigyázni fogsz magadra ha már nem leszek melletted!-könnyes szemekkel megforgat kezei között.

-Megígérem.-bólintok ezzel elengedve könnyeim áradatát.-És, hogy tudd, a bátyámnak tett ígéretet soha nem szegem meg.-mosolygok rá amire újra magához szorít. Igen, a neked tett ígéretem mindig előttem lesz....