Álomból valóság (SM ff) SZÜNETEL

8. rész

- Hű.......nem is sejtettem. De örülök neki. -fúrta tekintetét az enyémbe.
- Ugyan miért? -kérdeztem szipogva.
- Mert te vagy az a lány akit a barátnőmnek akarok hívni. Az első pillanat óta beléd vagyok esve. Azért! -monda vigyorogva.
- Ez......wow.....most......tényleg? -lepődtem meg.
- Igen. Lisa....már akkor megfogott benned valami, amikor először megláttalak, majd meghallottam a hangod. Csak annyit mondtál, hogy "szia". De engem már az lenyűgözött. De komolyan. Tudod ez a tipikus szerelem első látásra. -vigyorgott.
- Na meg amikor velem énekeltél. Amikor ott ültél mellettem azon az asztalon. Annyira jól esett a közelséged. Nem véletlen kértem el a telószámod. Na meg nem véletlen mentem oda hozzád az Aréna parkolóba sem. Amikor mellettem ültél a kocsimban. Aztán hazavittelek ott pedig megöleltelek. Hű. Annyira jó volt minden. De tényleg. Aztán már azt hittem, hogy soha többet nem látlak. De ma a suliba újra találkoztunk és most itt vagyunk. Szerelmet vallok egy gyönyörű lánynak, akit alig ismerek, de már így is lenyűgözött. -mosolygott.
- Lehet, hogy ez neked most túl gyors, amit meg is értek, hisz ez mind két nap alatt történt. De remélem, hogy majd ez egyszer változni fog.
- Shawn....-szólaltam meg halkan mire Ő egyből rámkapta a tekintetét.
- Erről álmodoztam már vagy két éve! Körülbelül azóta vagyok úgy igazán oda érted. Eddig az összes barátomba téged kerestelek de rá kellett jönnöm, hogy te pótolhatatlan vagy. -néztem rá könnyes szemeimmel.
- Nem hittem volna, hogy ez valaha is megtörténik. -öleltem át jó szorosan lábaimat pedig dereka köré fontam.
Nem is tudom meddig állhattunk így. Csak élveztük egymás társaságát. Majd én törtem meg a csendet.
- Öhm....most már le kéne szállnom rólad, mert nehéz vagyok. -nevettem fel kínosan.
- Te vagy nehéz??? Komolyan mondom, hogy a 12 éves húgom iskolatáskája nehezebb nálad! -karolta át a vállam.
- Aha....persze.
- Ne veszekedj velem, mert akkor büntit kapsz.
- Na és mit? -mosolyogtam rá pimaszul.
- Ezt....-mondta majd elkezdett csikizni.
- Neehh.....Shawn...hagyd...abbah! -nevettem.
- Na jó. Talán....egy feltétellel!
- Mi lenne az?
- Kapok egy puszit ide. -mutatott az arcára.
- Nem adok puszit. -csóváltam a fejem.
- Mi?? Miért? -biggyesztette le ajkait.
- Mert nem.
- De légyszi..-mosolygott rám kisfiúsan.
- Na jó....legyen. -mondtam és nyomtam egy gyors puszit az arcára.

A délután hátralevő részébe nagyon jól elvoltunk. Rengeteget beszélgettünk, nevettünk és jobban megismertük egymást. Már lassan sötétedni kezdett ezért Shawn hazakísért.
- Annyira köszönöm a mai napot. Shawn...nagyon szeretlek! -mosolyogtam rá.
- Én is szeretlek Lisa! -mondta, majd megpuszilta a homlokom.
- Amúgy te most gyalogolni fogsz? -kérdeztem.
- Igen. Anyáékhoz megyek és Ők nem laknak innen messze.
- Értem. Hát akkor szia Shawn! -integettem.
- Szia Lisa!
Ezután bementem a meleg házba és kezdetét vette a mesélés.

-...szóval ezért csak most értem haza. -fejeztem be az élménybeszámolót.
- Nagyon rendes srácnak tűnik ez a Shawn. Szívesen megismerném. -mosolygott apa.
- Viszont ha megbánt....! -mondta James.
- Nyugi már. -nevettem.
Mindent elmeséltem nekik. Az elejétől a végéig. Mindent.
- De jut eszembe.....Emily! -kiabáltam az emelet felé.
- Igen? -jött le a lépcsőn kishúgom.
- Hoztam neked valamit. -nyújtottam át neki az aláírt pólót.
- Úristen Lis. Nagyon köszönöm. -ölelt át.
- És megigérem, hogy hamarosan találkozol is vele. -mosolyogtam, mire neki is hatalmas vigyor jelent meg az arcán.
- Tényleg?
- Megigérem! -bólintottam.

Ezután csak felmentem a szobámba. Elvégezten az esti rutinom aztán már aludtam is.

______

Május 17. szombat

Majdnem egy hét telt el a Shawnnal való találkozásom óta. Azóta minden nap rendszeresen beszéltünk telefonon. Van amikor videóhívásba úgy legalább láthatttam is. Sajnos azóta nem találkoztunk személyesen, mert én is el voltam foglalva a sulival meg Ő is a munkájával.

Na de kezdjük el a mai napot. Korán reggel keltem. Ilyenkor mindig elmegyek futni a parkba ami most se volt másképp. Viszont volt egy kis társaságom is. Emily. Imádom amikor vele tölthetem a szabadidőm. Mindig is nagyon jó testvérek voltunk, de sajna most egy picit elhanyagoltuk egymást, mivel mindkettőnket leköt az iskola. Ezért nagyon örültem, hogy most együtt tudunk lenni.
- Na és Emily miújság pasiügyben? -kérdeztem mosolyogva.
- Jézus Lisa! Hol élsz te? Nincs semmilyen pasiügy. Hol találjak én bárkit is? Mindenki ronda. -nevetett.
- Jogos. Egy emberen kívül minden fiú ronda. -helyeseltem.
- Jaj...tudom, tudom. Shawn a félisten. -nevetett tovább.
- Héj...-löktem meg egy kicsit.

Még nagyban beszélgettünk amikor odaértünk a parkba szóval elkezdtünk futni. Egy idő után megszomjaztunk szóval odamentünk az egyik bódéhoz.
Megvettük a vizeket, meg kettő szendvicset. Amikor megfordultam egy izmos melkasnak ütköztem. Egyből felismertem az illetőt.
- Shawn?
- Szia Lisa. -mosolygott.
- Annyira hiányoztál! -öleltem meg.
- Te is nekem.
- De ha már itt van a húgom is akkor bemutatnám neked! Ő itt Emily. -mutattam a mellettem álló lányra.
- Szia! Örülök, hogy megismertelek! -mosolygott le rá Shawn.
- Szia! Én is örülök! De ti...honnan ismeritek egymást vagy miért? -kérdezte döbbenten.
- Meglepetés?!
- Wow! A nővérem személyesen ismeri Shawn Mendest! -mondta mire Shawn és én is felnevettünk.
- És ez hogy? Barátok vagytok? Vagy együtt vagytok? -kiváncsiskodott tovább.
- Mi.....Mi nem vagyunk együtt! -hajtottam le a fejem.
- Csak barátok vagyunk! -mosolygott szomorúan Shawn.
Mind a ketten tudjuk, hogy mit érez a másik de még sem teszünk semmit az ügy érdekében. Talán még túl korainak gondoljuk?!
- De hol ismerkedtetek meg?
- Hát tudod volt a koncert....-kezdtem bele a mesélésbe.

- Mostmár mindent értek! Ez nagyon király. -mosolygott szélesen a húgom.
- Amúgy szívesen bemutatlak az én húgomnak, szerintem nagyon jól kijönnétek egymással. -mosolygott Emilyre Shawn.
- Ez szuper ötlet! -helyeseltem.
- Akkor Shawn mi lenne ha delután 2-kor eljönnétek hozzánk Aaliyahval? -kérdeztem.
- Jó.....ez jó ötlet. Viszont nekem most mennem kell. Akkor délután. Sziasztok. -köszönt el, majd már el is tűnt.
Aztán mi is elindultunk haza.

Mikor hazaértünk megbeszéltem a szüleimmel, hogy délután vendégeink lesznek, aminek nagyon örültek. Lebeszéltem anyával mindent aztán felmentem a szobámba egy kicsit összepakolni.
Amikor kész voltam gyorsan elmentem zuhanyozni, mivel a reggeli futásnál és a pakolásnál eléggé kiizzadtam. Mire ezzel is kész lettem fél kettőt ütött az óra. Gyorsan felöltöztem. Egy fekete nike rövidnadrágot és egy babarózsaszín pólót húztam. Pár percet még telefonoztam amikor csöngettek.
- Megyek! -kiabáltam le. A lépcsőn gyorsan leszaladtam majd kinyitottam az ajtót.
- Sziasztok! -köszöntem.
- Szia! -köszönt az idősebbik Mendes.
- Szia! Biztos te vagy Lisa. Shawn sokat mesélt rólad. Mindig csak azt lehetett hallani a szájából, hogy rólad ábrándozik, hogy milyen szép és milyen kedves vagy. -nevetett a lány.
- Oké Aaliyah mostmár befoghatnád. -nézett rá szúrós szemekkel a fiú mire nekem muszáj volt nevetnem.
- Amúgy gyertek beljebb. -nyitottam ki jobban az ajtót, hogy mindketten beférjenek.
- Emily gyere le! -kiabáltam neki.
- Jövök! -szaladt le a lépcsőn.
- Sziasztok! -köszönt a lány amikor leért, majd egyből odament Aaliyahoz akivel hamar beszélgetésbe kezdtek, majd már csak azt lehetett látni, hogy nevetve felszaladnak az emeletre.
- Úgylátszik ketten maradtunk. -mosolygott Shawn.
- Hát igen.....öhm....mi lenne ha bemutatnálak a szüleimnek meg a bátyámnak? -kérdeztem zavartan.
- Felőlem jó!
Szóltam anyáéknak meg Jamesnek. Közösen leültünk a nappaliba és beszélgetésbe kezdtünk.
- Szóval te vagy Shawn? -kérdezte mosolyogva anya.
- Igen én lennék. -nevetett fel halkan az említett fiú.
- Nagyon sokat mesélt rólad Lisa...
- Valóban? -kérdezte pimaszul mosolyogva.
- Igen. Látnod kéne a szobáját! Tele van az arcoddal. -nevetett a nő.
- Anyaaa! -szóltam rá mire Shawn ismét felnevetett.
- Akkor azt még a mai nap folyamán biztos meg fogom nézni. -nevetett tovább a fiú.
- És mivan ha nem engedlek be? -mosolyogtam rá.
- Én úgyis erősebb vagyok. -vont vállat mosolyogva.
- Na azt majd meglátjuk...

Sokat beszélgettünk még. Shawn és James nagyon jóba lettek míg apáék is megszerették a fiút. Egy idő után Shawnnal elindultunk fel a lépcsőn. Igen. Valahogy sikerült meggyőznie és így megnézheti a szobám.
- Csak ne szólj be...jó?
- Miért szólnék? Hisz ez nekem tök jó érzés tudni, hogy valaki szereti amit csinálok. -mosolygott mire én is rámosolyogtam majd benyitottam a szobámba.

(Új rész! Remélem tetszik és, hogy várjátok a folytatást! Ha pedig van benne helyesírási hiba akkor bocsi!❤️)