Álomból valóság (SM ff) SZÜNETEL

11. rész

Shawn szemszöge...

Anya és Lisa kimentek a konyhába vacsit csinálni, én eközbe pedig apával beszélgettem. Már jól jött egy apa-fia beszélgetés.
- Szereted igaz? -kérdezte.
- Leírhatatlanul...-válaszoltam, majd hátra dőltem a kanapén.
- Nagyon rendes lánynak tűnik.
- Mert az is!
- De nem értelek, mindketten szeretitek egymást, ez látszik! Akkor miért nem vagytok együtt?
- Mert egy világi balfasz vagyok! Azért! -forgatom meg szemeim.
- Fogalmazhattál volna szebben! -sóhajtott.
- Miért vagyok ennyire béna? -kérdeztem inkább magamtól.
- Tehát nem kérdezted meg tőle, hogy lesz-e a barátnőd...-mondta apa.
- Pontosan! De megakarom és romantikusra tervezném, csak hát béna vagyok. Kérlek segíts!
- Jó...de akkor mond el, hogy te mire gondoltál!
- Hát azt terveztem, hogy elviszem vacsorázni valahova, aztán meg elmennénk a kedvenc helyemre. Tudod...ahonnan olyan szép a kilátás. Biztos tetszene neki. Aztán ott megkérdezném.
- De hát ez jó! -mosolygott apa.
- Meg vehetnék neki valamit!
- Mondjuk egy virágcsokrot! -nevetett.
- Igen az jó lenne...-nevettem én is.
- És melyik napra gondoltál?
- Na ez jó kérdés...de minél hamarabb annál jobb!
- Majd mond el mi volt! -veregette meg a vállam apa.
- Jó, mindenképp! -mosolyogtam.
- Amúgy tegnap...-kezdtem, de félbehagytam.
- Mi volt tegnap?
- Megcsókoltam.
- Mivan? Miért? -kérdezett vissza egyből.
- Mert nem bírtam magammal! De olyan jó volt! -ábrándoztam.
- És mit szólt hozzá?
- Hát...azt mondta, hogy élvezte, de nem lesz több ilyen. Méghozzá azért, mert barátok vagyunk! -húztam el a szám.
- Értem...hát ez mondjuk szar ügy!
- Kössz. Ez most segített. -forgattam meg szemeim.
- Jó, most erre mit mondtam volna?
- Hát mondjuk azt, hogy legközelebb majd már kedvemre csókolgathatom, mert már a barátnőm lesz. -mondtam ki tök nyugodtan, mire apa csak felnevetett.
- Amúgy már mondtad Andrewnak...hogy szerelmes vagy?
- Ahaa...nem! Még nem. Kicsit tartok ettől a dologtól.
- Felesleges...tudom, hogy ő a legjobb barátod! Örülni fog neki és nem fogja érdekelni most a média se!
- Ha te mondod! -vontam vállat.
-Köszönöm Apa! -öleltem meg a mellettem ülő férfit.
- Semmiség! Majd szurkolok ám! -nevetett.
- Öhm...kész a vacsi! Úgyhogy, ha gondoljátok jöhettek! -jelent meg Lisa az ajtóban.
- Oké megyünk! -mosolyogtam a lányra.
- Én még felszaladok, szólok a lányoknak is. -mondta majd elindult fel a lépcsőn.
- Tetszik a látvány. -mondtam magam elé.
- Shawn! -szólt rám Apa.
- Jól van na...én is férfiből vagyok!
- Na ha kibámészkodtad magad, akkor gyere ki az ebédlőbe.
- Oké. Mindjárt megyek. -nevettem, majd még megvártam, hogy Lisa leérjen és vele együtt mentem be az ebédlőbe.
- Mi a vacsi? -kérdeztem.
- Sült krumpli, rántott hús meg saláta. -válaszolt Lisa mosolyogva, majd szedtem az előttem lévő tálakból.

- Hmm....nagyon finom lett. -mosolyogtam.
- Anyukád jó szakács. -nevetett Lisa.
- Nem csak az én érdemem! Lisa nagyon sokat segített. -mondta Anya.
A vacsi közbe még sokat beszélgettünk, majd Lisaéknak menniük kellett, úgyhogy elkezdtek készülődni.
- Nagyon szépen köszönjük a meghívást! Nagyon jól éreztük magunk és a vacsi is finom volt! -hálálkodott Lisa.
- Ugyan semmiség! Máskor is szívesen látunk titeket! -mosolygott Anya.
- Még egyszer köszönjük! Sziasztok! -intettek.
- Majd jövök nemsokára! -mondtam és kiléptem én is az ajtón, hogy haza tudjam vinni Őket.
Kinyitottam az első ajtót, így az anyósülésre be tudott ülni Lisa. Majd kinyitottam a hátsót is, hogy Emily is be tudjon szállni.
- Indulhatunk? -kérdeztem.
- Aha! -válaszolták egyszerre.
Az út többi része csendben telt. Csak a rádió szólt halkan. Majd kis idő után megérkeztünk.
- Köszönjük a fuvart Shawn.
- Igazán nincs mit!
- Én most bemegyek úgyhogy szia! -köszönt el Emily.
- Szia! -integettem neki.
Itt az alkalom. Gyerünk Shawn, ne cseszd el.
- Öhm...Lisa! Lenne kedved eljönni velem vacsorázni? Mondjuk, holnap este 7-kor? -vakartam meg a tarkóm.
- Oh....igen, szívesen. -mosolygott.
- Oké. Akkor ezt megbeszéltük. De csini legyél! -kacsintottam, mire Ő elnevette magát.
- Rendben. Na szia Shawn. -mondta majd megölelt.
- Szia Törpe. -mosolyogtam.
- Ne kezd Felhőkarcoló! -nevetett.
- Ugyan miért?
- Mert tudod, hogy nem szeretem amikor törpének hívsz. Nem vagyok azért annyira kicsi.
- De az vagy! -nevettem.
- Tudod, ilyenkor nagyon utállak! -fonta keresztbe kezeit mellkasa előtt.
- Nem tudsz engem utálni.
- Egoista. -forgatta meg szemeit.
- De te ezt az egoistát szereted!
- Nem mondom, hogy nem. -vont vállat.
- Tudod...én is szeretem ezt a kis Törpét. -mosolyogtam majd újra megöleltem.
- Most már menj, mert még a végén nem engednek el velem többet. -nevettem.
- Szia Shawn. -intett.
- Szia Lisa. -mondtam, majd beültem az autómba és elindultam haza.

- SHAWN PETER RAUL MENDES! -hallottam meg Anya hangját amikor beléptem a házba.
- Jézus mit csináltam? -suttogtam, majd megjelent előttem az említett nő.
- Miért apádtól kell megtudnom? -vont kérdőre.
- Mit is? -értetlenkedtem.
- Gondolkodj! Tegnap...te és Lisa csókolóztatok!
- Apaaaa....te elmondtad?! -háborodtam fel.
- Bocs, kicsúszott! -vont vállat.
- Igazán elmondhattad volna, mert én örülök neki!
- Sajnálom! De ajj...ne is mond, olyan jó volt! -mosolyogtam.
- Na de amúgy...elhívtam vacsorázni!
- Sikerült? -kérdezte Apa.
- Aha. -bólintottam.
- Ennek örülök!
- Hát még én! Egyébként, holnap 7-kor megyünk! Jézusom de izgulok! -nevettem el magam.
- Nem kell! Szeret téged! Nekem elmondta! -bíztatott Anya.
- Remélem jól fog sikerülni! Na de most megyek, mert hulla fáradt vagyok! Jó éjt! -köszöntem el.
- Neked is. -mondták szinte egyszerre.
Ezután gyors lefürödtem. Felhúztam egy tiszta alsót és bebújtam az ágyba, majd hamar elnyomott az álom.

(Rész!!! Megint rövid! De legalább sikerült megírnom még ma! Azért remélem jó lett, még úgy is, hogy Shawn szemszögéből van! Ha tetszett akkor kommentelj és nyomd meg a csillagot! Ha van benne helyesírási hiba , akkor bocsi!❤️)