Álomból valóság (SM ff) SZÜNETEL

22. rész

Úgy éjfél fele járhatott az idő, amikor sehol nem találtam Shawnt. Mindenhol kerestem, de semmi.
- Lányok! Nem tudjátok hol van Shawn? -kérdeztem legjobb barátnőimtől, hátha ők tudnak róla valamit.
- Hát nincs a bárpultnál a fiúk mellett, tehát én nem tudom hol van. -vont vállat Maya.
- Miről van szó? -jelent meg Noah.
- Nem találom Shawnt.
- Az előbb ment fel az emeletre valami szőke ribanccal. -vont vállat ő is és visszament a pulthoz.
A kijelentése hallatán a szemembe könnyek gyűltek. Nem tudtam és nem is akartam visszatartani a sírást. Zokogni kezdtem, de nem érdekelt. Az emelet felé indultam, de egy kéz visszarántott.
- Lisa...ne menj fel. Inkább gyere ki levegőzni. -fogta meg a csuklóm Maya, mire megráztam a fejem.
- Figyelj! Fogalmam sincs mit csinálnak, de Shawn szeret téged. Részeg és ha bármi is történik ott az azért van. -próbált visszatartani. Az utolsó mondatára viszont felnevettem.
- Attól függetlenül, hogy részeg nem kéne megcsalnia. -tártam szét a kezem és nagy lendülettel elindultam a lépcső felé. Mikor felértem szétnéztem a folyosón, amin rengeteg szoba volt. Találomra benyitottam egybe, de ott nem volt senki és semmi. Majd még egybe, de az zárva volt így az ajtó nem nyílt ki. Majd a harmadik szobába is benéztem. Bár ne tettem volna...
Shawn volt bent egy szőke lánnyal. A fiú épp a nadrágját rángatta magára, amikor észrevett. Könnyes szemekkel néztem íriszeibe, melyek megbánást tükröztek.
- Lisa...-suttogta. Nem voltam rá kíváncsi, így hátat fordítottam neki és elindultam.
- Lisa! -futott utánam és a karomnál fogva visszahúzott.
- Engedj el! -rántottam ki a kezem az övéből.
- Kérlek várj meg.
- Ne szólj hozzám. -ráztam a fejem.
- Kérlek. -folyt le egy könnycsepp az arcán.
- Szia. -fordultam meg, de sikerült elkapnia a kezem ismét. Szorosan fogta a csuklóm. Nem szorította, de jelezte, hogy nem akarja elengedni.
- Nem érted?! Engedj el! -kiabáltam vele, de csak megrázta a fejét.
- UNDORODOM TŐLED! ENGEDJ EL! -néztem a szemébe, mire a keze ellazult és elengedte az enyémet.
Ismét hátat fordítva neki elindultam. A lépcsőn lefutva siettem a kijáratig, de a barátnőim utánam kiabáltak, hogy álljak meg.
- Mi történt? -kérdezték, de én csak sírtam.
- Le...lefe...lefeküdtek. Érted? Lefeküdt egy másik lánnyal! - zokogtam.
- Istenem...-sóhajtott Maya.
- Annyira sajnáljuk. -öleltek át.
- Most hazamegyek. -mutattam a kijárat felé a könnyeimet törölgetve. Még az ajtóból visszanéztem, de megláttam őt, így elkaptam a tekintetem és kimentem a bárból.

Shawn szemszöge:
Éjfél körül lehetett, amikor már elég részeg voltam. Odajött hozzám egy lány és elkezdett tapizni. Nem voltam magamnál, így én is beszálltam a dologba és az emeleten egy szobában kötöttünk ki. Csak akkor jöttem rá mit is csinálok, amikor már késő volt. Lefeküdtem egy ribanccal mikor nekem van egy gyönyörű barátnőm.
- Öltözz fel! -álltam le és leszállva róla elmentem a ruháimért.
- Mi? -értetlenkedett.
- Öltözz már fel! -kiabáltam.
- Miért? -nyávogott.
- Mert azt mondtam. -majd nyílt az ajtó. A barátnőm lépett be rajta könnyes szemekkel.
- Lisa...-suttogtam. Mit sem törődve velem hátat fordított és elindult ki a szobából.
- Lisa! -futottam utána és a csuklójánál fogva visszahúztam.
- Engedj el! -rántotta ki a kezét az enyémből.
- Kérlek várj meg.
- Ne szólj hozzám. -rázta a fejét.
- Kérlek. -folyt le egy könnycsepp az arcomon.
- Szia. -fordult meg, de sikerült elkapnom megint a kezét. Szorosan fogtam, nem szorítottam, de nem is akartam elengedni.
- Nem érted?! Engedj el! -kiabált, de csak megráztam a fejem.
- UNDORODOM TŐLED! ENGEDJ EL! -nézett a szemembe, mire a kezem meglágyult és elengedtem az övét. Kifutott a helységből, a lécsőhöz, amin szintén nagy sebességgel ment le. Utána mentem. Nem hagyhatom elmenni. Nem fogom elengedni. Amikor leértem késő volt. Az ajtóban állt és egy pillanatra visszanézett, de már el is tűnt. Hirtelen megindultam én is a kijárat felé, de egy személy elém állt, így nem tudtam kimenni.
- Nem mész sehova. Elbasztad. -jelentette ki Maya.
- É...én...-kezdtem, de nem engedte, hogy bármit is mondjak.
- Te? Te Shawn? Tudod mit csináltál? Hm? Ha nem akkor felvilágosítalak. LEFEKÜDTÉL EGY RIBANCCAL AMIKOR NEKED BARÁTNŐD VAN! -kezdett kiabálni.
- Az, hogy Shawn Mendesnek hívnak, nem jogosít fel erre. -mondta Amelia, de el is ment ezzel a kijelentésével.
- Faszt se érdekel a kifogásod és a magyarázkodásod. -szólalt meg Zoe.
- Én megbántam...-suttogtam lehajtott fejjel.
- Hát még jó. -nevettett fel hitetlenül.
- Tudjátok hova ment? -kérdeztem alig hallhatóan.
- Nem fogjuk elmondani. -rázták a fejüket.
- Ne csináljátok ezt. -néztem rájuk.
- Mégis mit? -vont kérdőre Maya.
- Kérlek segítsetek. Mondjátok el, hogy hol van... utána szeretnék menni és... jóvá tenni a dolgot. Csak.... kérlek... nem akarom elveszíteni őt. -a könnyeim patakokban kezdtek el folyni az arcomon.
- Késő. Most vesztetted el. Nem fog megbocsájtani. -nézett rám Zoe.
- Nem. Én... kérlek. Had próbáljam meg. -könyörögtem.
- Hazament. De ma már ne keressd. Ha akarsz tőle bármit is. Holnap reggel 8 órakor a házuk előtt leszel és várod, hogy mikor indul el a boltba. Ha ellenkezni fog és nem akar meghallgatni... nem keresed többet. -mondta Maya.
- Köszönöm és rendben. -nyeltem nagyot.
- Amúgy ha felmerülne benned a kérdés... menni fog boltba. Szombatonként mindig ő szokott.
- Oké. -erőltettem mosolyt az arcomra.
- De ez nem azt jelenti, hogy nem haragszunk rád.
- Tudom. Öhm...én is hazamegyek. Azt hiszem. -sóhajtottam.
- Gondolkozz el azon, amit tettél. -mondták mire bólintva kiléptem az ajtón. Mivel ittasan nem kéne vezetnem így gyalogoltam. Legalább egy kicsit kiszellőztettem a fejem.

Amikor végre hazaértem, az ajtón belépve láttam, hogy a nappaliban megy a tv. Még csak hajnali fél egy van, tehát valószínű anyáék még fent vannak. Levettem a cipőm meg a pulcsim és az említett helyiségbe sétáltam.
- Hát ti? -suttogtam, mire egyszerre fordultak felém.
- Mi tv-zünk. De veled mi történt? Hogy-hogy már itthon vagy? -kérdezte anya. Eddig bírtam. Lefolyt egy könnycsepp az arcomon, amit követett száz, aztán még ezer. Zokogva lerogytam a térdeimre, mire a szüleim aggódva siettek mellém.
- Shawn... minden rendben? -kérdezte apa a vállamra téve a kezét, mire megráztam a fejem.
- Elbasztam. Semmi sincs rendben. -suttogtam alig hallhatóan.

(Mégegyszer nagyon köszönöm a 7000 megtekintést! Imádlak titeket! Ha erre a részre összejön 6 komment, akkor lehet holnap hozom a következőt!❤️)