Álomból valóság (SM ff) SZÜNETEL

13. rész

- Shawn...é-én...-motyogtam.
- Szóval nem...-mondta csalódottan.
- Egyáltalán nem erről van szó. -csóváltam a fejem.
- Szívesen lennék a barátnőd! -mosolyogtam.
- Tényleg? -kérdezett vissza.
- Igen...csak, tudod...félek! Mi lesz ha a rajongóid utálni fognak? Mi van akkor, ha majd mindenki ellenem lesz? Én azt nem szeretném Shawn.
- Lisa, nyugi. Én mindig melletted leszek, a rajongóim pedig imádni fognak. -mondta, majd megsimította az arcom.
- Ezt honnan gondolod?
- Mert már most van egy csomó olyan fanoldal, ami rólunk szól! Meg egy ennyire szép, okos, vicces és kedves lányt ki ne szeretne? -mosolygott.
- Annyira hülye vagy! -nevettem.
- Most miért?
- Csak. -vontam vállat mire nevetve megrázta a fejét, átkarolta a derekam és szépen lassan megcsókolt. Egy idő után levegőhiány miatt el kellett vállnunk, de az sem tartott sokáig, mert Mendes újra lecsapott ajkaimra.
- Telhetetlen vagy! -toltam el magamtól nevetve.
- Nem telhetetlen csak boldog, mert most már nyugodtan megcsókolhatlak, hisz a barátnőm vagy! -mosolygott.
- Szeretlek! -mondtam a szemébe nézve.
- Mindennél jobban! -húzott magához még közelebb és ajkaink újra egymásnak nyomódtak.
- Élvezed igaz? -nevettem.
- De még mennyire! -mosolygott.
- Amúgy mennyi az idő? -kérdeztem.
- 9 óra van, pont most.
- Nem kéne menni? -húztam el a szám.
- Ajj, ne menjünk még. -nyavajgott.
- Olyan vagy, mint egy óvodás! -nevettem.
- Nem óvodás, hanem szerelmes. -vont vállat.
- Akkor egy szerelmes óvodás!
- Mondod te Törpilla!
- Felhőkarcoló! -nyújtottam ki a nyelvem.
- Mondtam már...leharapom ha még egyszer kinyújtod!
- Hajrá! -ismételtem meg az előbbi tevékenységet nevetve, mire Shawn egy hirtelen mozdulattal közelebb húzott magához, majd ismét találkoztak ajkaink. Nyelve bejutást kért a számba, amit meg is adtam neki. Egy idő után azonban elválltunk egymástól.
- Most már menjünk, jó? -nevettem.
- Jó! -mondta szomorúan.
- Ne legyél szomorú!
- De most haza kell menned és én azt nem akarom. -nyavajgott.
Hihetetlen. Shawn Mendessel sétálgatok kéz a kézben. Ha ezt egy héttel ezelőtt monják nekem, akkor azt hiszem a képükbe röhögtem volna azzal a szöveggel, hogy "ez képtelenség". De most itt vagyunk. Én komolyan az mellett az ember mellett vagyok, akit eddig csak képernyőkön keresztül ismertem. Leírhatatlanul szeretem és ez az egész ami most körülöttem van, az felfoghatatlan. Komolyan. Erről az egészről már két éve álmodozom és most az álomból valóság lett.
- Ez annyira hihetetlen. -nevettem.
- Mi?
- Ez az egész! Olyan csodálatos! Már tudom, hogy itt vagy velem és biztonságban érzem magam melletted! -mosolyogtam.
- Lisa...soha nem leszel egyedül! Én mindig itt leszek neked! Hidd el! -mondta majd szorosan karjaiba zárt.
Kis idő után odaértünk a kocsihoz. Shawn kinyitotta majd beültünk és elindultunk haza. Már mentünk egy ideje amikor Mendes megszólalt.
- Van egy ötletem. -vigyorgott.
- Na mi jutott eszedbe? -mosolyogtam.
- Aludj nálunk!
- Mivan? -kérdeztem vissza.
- Ha nálunk alszol, akkor most nem kell hazavigyelek és nem fogok szenvedni azért, mert hiányzol. -mondta.
- De nekem holnap suliba kell mennem. -szomorkodtam.
- Akkor majd én elviszlek reggel suliba. -ajánlotta fel.
- Én szívesen ott aludnék, de nem akarok zavarni...-hajtottam le a fejem.
- Nem zavarnál, a szüleim imádnak!
- Meg kell kérdeznem anyáékat!
- Ezt már fél sikernek veszem. -mosolygott.
- Meg amúgy kéne másik ruha is...
- Na akkor most megyünk hozzátok, összepakolsz és megkérdezzük a szüleid.
- Jó, legyen. -adtam be a derekem.
Ezek után nem sokat beszéltünk. Én elvoltam a gondolataimmal, Shawn meg figyelt az útra. Már csak keveset kellett autóznunk, hogy megérkezzünk. Mikor az autó megállt Shawn kiszállt a kocsiból és átfutott az én oldalamra nekem ajtót nyitni. Gyorsan kipattantam aztán bementünk a házba.
- Sziasztok! -köszöntünk egyszerre Shawnnal.
- Sziasztok! -sietett ki anya a konyhából.
- Hát te, Shawn? -kérdezte.
- Hazahoztam Lisát és szeretnénk kérdezni valamit. -vakarta meg a tarkóját, majd rám nézett.
- Szóval...arra gondoltunk, hogy ott aludhatnék Shawnnál. -mondtam.
- Sajnálom de nem. Holnap iskola.
- De anya kérlek. Shawn elvisz a suliba és utána haza is hoz. -könyörögtem.
- Jó, ha apád is beleegyezik akkor ott aludhatsz.
- Köszönöm. -mosolyogtam, majd anya sarkonfordult és bement a nappaliba.
- Azt mondta elmehetsz. -mosolygott.
- Akkor megyek pakolni. -indultam el a szobám felé.
- Megyek veled. -indult el Shawn is.
- Minek? -nevettem.
- Csak... -vont vállat mosolyogva.
Nem pakoltam sok cuccot. Raktam tiszta bugyit és melltartót, pizsamát és másnapra egy farmert és egy pólót. Elraktam a töltőm meg a fogkefém és késznek nyilvánítottam magam.
- Biztos nem fogok zavarni? -kérdeztem az ajtóban álló fiútól.
- Biztos! -jelentette ki mire mellé sétáltam adtam egy puszit az arcára és kézenfogva elindultunk le a lépcsőn.
- Hali...hát ti? -köszönt James, majd mikor meglátta a kezünk felvonta a szemöldökét.
- Hát mi...együtt vagyunk. -mondta Shawn.
- Na végre, gratulálok! -mosolygott, majd Mendessel kezet fogott engem meg megölelt.
- Vigyázz rá és ne bántsd meg! -mondta James Shawn szemébe nézve.
- Nem áll szándékomba megbántani és vigyázni fogok rá! -bólintott mosolyogva.
- Na menjünk inkább. -nevettem.
- Sziasztok! -köszönt el a bátyám.
- Szia! -köszöntünk el egyszerre a barátommal.
Kiléptünk a házból és a kocsihoz igyekeztünk. Gyorsan bepattantunk és irány a Mendes ház. Hű...fura ezt kimondani.

- Megjöttünk! -kiáltotta el magát Shawn amikor beléptünk a házba.
- Jöttünk? -kérdezett vissza hang alapján Karen.
- Lisa! Szia! Hát te? -kérdezte amikor az előszobába ért.
- Shawn megkért, hogy aludjak itt, remélem nem zavarok!
- Dehogy zavarsz! Téged mindig szívesen látunk. -mosolygott.
- Ezt örömmel hallom.
- Na de még meg se mutattam a szobám, úgyhogy gyere! -húzott maga után Shawn.
- Jujj, végre látom a nagy Shawn Mendes szobáját. -nevettem.
- Még hazavihetlek.
- Befogtam. -mondtam mire Ő nevetett.
- Nyugi...semmiképp nem vinnélek haza, mert végre az enyém vagy.
- Hú, akkor nyugodtan beszólhatok neked. -nyújtottam ki a nyelvem.
- Erre játszol, igaz? -kérdezte a fejét csóválva, majd derekamnál fogva közelebb húzott magához én meg csak megvontam a vállam.
- Mondtam már, hogy leharapom.
- És az nekem baj? -suttogtam ajkaira, mire még közelebb vont magához és megcsókolt.
- Khm...-köszörülte meg valaki a torkát mire azonnal szétrebbentünk.
- Huuu...szia apa! -mondta Shawn a tarkóját vakarva.
- Sziasztok! -köszönt.
- Ez elég kínos...-motyogtam.
- Akkor sikerült. -mosolygott Manuel.
- Úgy tűnik. -nevetett Shawn.
- Gratulálok nektek.
- Köszönjük. -mondtam mosolyogva.
- Na de mi már fáradtak vagyunk úgyhogy elmegyünk aludni. -mondta Shawn, majd benyitott a szobájába.
Gyönyörű és otthonos volt. A falon rengeteg gitár lógott, az íróasztalon egy csomó papírfecni, félbehagyott dalszöveg.
- Nagyon szép szobád van. -jegyeztem meg mosolyogva.
- Köszönöm!
- Amúgy miért ráztad le anyukád és apukád? -kérdeztem nevetve.
- Mert csak veled akartam lenni. Szeretlek! -mosolygott.
- Én is! Nagyon-nagyon. -nyomtam egy puszit a szájára.
- Na én elmegyek fürdeni, mert már késő van.
- Oké. -mondta én meg odamentem a táskámhoz, kivettem a pizsamám, de akadt egy kis gond.
- Shawn, van egy kis bökkenő. -húztam el a szám.
- Mi a baj?
- Tudsz adni nekem egy pólót? Nem raktam el a pizsama felsőm.
- Ki mondta, hogy kell póló? -kérdezte egy perverz mosoly kíséretében.
- Hülye vagy! -nevettem.
- Amúgy ott van a szekrényembe, vegyél egyet.
- Oké. -mondtam majd kinyitottam a szekrényt és kerestem egy pólót.
Gyorsan lefürödtem, felhúztam a rövidgatyám meg Shawn pólóját, fogat mostam és kimentem a párás helységből. Mikor beértem a szobába, Shawn az ágyon telefonozott de érkezésemre felkapta a fejét.
- Jól áll a pólóm! -jegyezte meg vigyorogva.
- Köszi! -nevettem el magam.
- Én is elmegyek fürdeni, de sietek. -adott egy gyors puszit majd már el is tűnt én meg befeküdtem a fehér ágynemű közé és úgy vártam ameddig visszajön. Nem kellett sok idő. Körülbelül 5 perc múlva egy szál törölközőben lépett be a szobába. Szerintem nem kell mondanom semmit. Lehet, hogy egy kicsit túl feltűnően bámultam de semmi gáz...
- Várj...felhúzok egy boxert, kiterítem a törölközőt és utána még bámulhatsz, csak ezt gyors megcsinálom. -mondta nevetést visszafolytva.
- Köcsög vagy! Ugye tudod? -kérdeztem durcizva, miközbe végig figyeltem ahogy felhúzza az alsóját, majd a derekáról leveszi a törölközőt és kiteríti.
- Ne nézz ilyen feltűnően. -nevette el magát.
- Akkor húzz fel egy pólót.
- De csak abba szeretek aludni ami most rajtad van. -vonta meg a vállát, majd bebújt mellém.
- Persze...pont azt vettem ki. -forgattam a szemeim, majd felé fordultam.
- Aludjunk, mert holnap korán kell kelni. -mondta és adott egy puszit a számra.
- Jó éjt. -suttogtam miközbe hozzábújtam.
- Jó éjt. -ölelte át a derekam, majd már csak a szuszogását lehetett hallani így én is elaludtam.

(Viszonylag hosszú rész! Igaz nem a legizgalmasabb...Na de remélem tetszik! Ha igen akkor nyomd meg a csillagot és kommentelj! Ha van benne helyesírási hiba, akkor bocsi!❤️)