Álomból valóság (SM ff) SZÜNETEL

24. rész

Lisa szemszöge:

1 hét telt el... 1 hét telt el azóta, hogy szakítottam Shawnnal. Borzasztóan hiányzik. Még mindig szeretem, de elképesztően fáj, hogy megcsalt. Próbálom elfelejteni őt, de megnehezíti a dolgot. Nem találkoztunk azóta, de minden nap hívogat és üzeneteket hagy. Még egyik sms-t sem nyitottam meg a mai napig. Nem bírtam tovább. Visszaírni semmiképp nem akartam, csak megnézni, hogy ő mit írt. Az üzeneteket látva viszont újra sírva fakadtam. Olyan kedves dolgokat írt. Rengetegszer leírta azt is, hogy megbánta és egy csomószor bocsánatot kért. De nem megy. Nem tudok neki megbocsájtani ezek után. De azt hiszem nem is akarok....legalább is még nem.
A gondolataimból a telefonom csippanása szakított ki. Felemelve a készüléket, megnéztem ki írt. Igazából meglepődtem, hogy nem Shawn üzent.

Idióták❤️:
Maya: LISA EMELD FEL A SEGGED ÉS VÉGRE GYERE KI A SZOBÁDBÓL ÉS A ZSEPIKUPACBÓL AMI KÖRÜLÖTTED VAN! 🙄
Zoe: Arra gondol, hogy eljöhetnél velünk vásárolni, mert ha így folytatod beleőrülsz a depresszióba.🤦🏽‍♀️
Én: Nincs kedvem...
Amelia: Nemaaaaar!!! Hidd el jó lesz😏
Én: Ha arra gondolsz, hogy biztos találok egy jó pasit, akkor ásd el mélyre ezt a gondolatod.
Amelia: Ünneprontó vagy...
Én: Jó. Tudjátok mit... elmegyek. Unom már a szobámat... 😩 Viszont tuti lesznek újságírók...😕
Amelia: SIKEEEER! Na készülődj. Fél óra múlva ott leszünk érted.

Pontosan fél óra múlva csengettek. Ez idő alatt, úgy ahogy elkészültem. Az ajtóhoz sietve kinyitottam azt és a túloldalon a mosolygós barátnőimmel találtam magam szembe. Egy öleléssel üdvözöltem őket és el is indultunk a plázába. Út közben rengeteget beszélgettünk és sikerült elterelniük a gondolataim Shawn felől. Akkor épp újra boldognak éreztem magam. De az csak a látszat volt, mert belül ugyan úgy össze voltam törve.
Az Island Records épülete előtt mentünk el, amikor megláttam Shawn kocsiját és egy csomó riportert.
- Lányok...ott van Shawn kocsija. -mutattam az autó felé.
- Figyelj Lisa... ne foglalkozz vele. Sokkal jobbat érdemelsz nála. -fordított maga felé Zoe.
- Lányok... köszönöm, hogy vagytok nekem! Komolyan! Nélkületek nem tudom mi lenne velem... -öleltem meg őket. Lehet, hogy egy kicsit hangosan beszélgettünk, mert az ajtó előtt álló újságírók egyesével fordultak felénk. Majd észrevéve minket, gondolom felismertek, mert a nevemet kiabálva futottak át az úttesten. Mire feleszméltem volna már körbevettek és nem tudtam elmozdulni. Gondolom a lányok valahogy kimentek a tömegből, mert nem voltak mellettem.
- Lisa, mi történt veled és Shawnnal? -szólalt meg az egyik.
- Lisa, szakítottatok? -kérdezte egy másik.
- Miért nem találkoztok?
- Miért nem lehet titeket együtt látni manapság?
- Történt valami köztetek? -bombáztak kérdésekkel, én viszont csak ide-oda kapkodtam a fejem. Teljes sokkban voltam abban a pillanatban.
- MI VAN ITT? -kiabált egy ismerős hang, mire az újságírók széthúzódtak és én is megemeltem a fejem, így szembe találtam magam Shawnnal.
- Hm? Miért gyűlt ide mindenki? Miért kell szegényt letámadni? Ha valami kérdésük van, akkor inkább tőlem kérdezzék meg és hagyják, hogy ő menjen a saját dolgára. -szólt az újságíróknak Shawn.
- Most ezt azért mondod, hogy valami hazugságot nyilatkozz? Nem akarod, hogy tudják az igazat, ugye?! -nevettem fel gúnyosan.
- Kérlek ne csináld! -nézett a szemembe és megfogta a kezem, de én kirántottam az övéből.
- Most mindenki megtudja, hogy valójában milyen is Shawn Mendes!
- Lisa... kérlek fejezzd be! -suttogta.
- Ugyan miért tenném? Emlékszel mit csináltál? Eleget szenvedtem miattad. Most akkor egy kicsit te is megtudod milyen érzés...
- Kérlek! Lisa... csak kérlek ne mondj többet. Én esküszöm jóvá teszem. Csak bocsáss meg! Kérlek!
- Ezt elfelejtheted! Nem fogok megbocsájtani! Mondtam már, hogy hagyj békén... csak ennyit kéne tenned és látod, azt sem mondtam el, hogy megcsaltál...ja hupsz mégis. Kicsúszott. -tettem a szám elé a kezem megjátszva, hogy véletlen mondtam ki, majd otthagytam.
A lányokat megtaláltam a tömegtől kicsit arrébb és onnantól együtt folytattuk az utunkat egészen a bevásárlóközpontig. Próbálták elterelni a figyelmem, de ez most nem jött össze nekik.
A nap további részében próbaltam mosolyogni, nevetni és jól érezni magam a barátnőimmel, ami többé-kevébé sikerült, viszont belülről teljes roncs voltam.
Most viszont már egyedül sétálok hazafele és rengeteg gondolat cikázik a fejemben. De leginkább csak egy kérdésre tudok fókuszálni. "Vajon miért tette?" Nem tudom felfogni, hogy ennyire át tudott verni. Számalmasnak érzem magam, amiért hittem neki. Gondolatmenetemből egy nagyon ismerős női hang zökkentett ki.
- Lisa?! -kérdezte, mire azonnal felemeltem a fejem és a nő alakját meglátva, szomorú mosoly húzódott arcomra.
- Szia Karen. -nyeltem nagyot, így visszatartva a könnyeim.
- Örülök, hogy látlak! -mosolygott.
- Igen, én is! -viszonoztam a gesztust.
- Nagyon sajnálom, ami történt. Csalódtam Shawnban. -rázta meg a fejét szomorúan.
- Ugyan. Nem kellettem neki és kész. -vontam vállat erőltetett mosollyal az arcomon.
- Ez te is tudod, hogy nem igaz.
- Attól függetlenül megtette. Karen...Shawn lefeküdt egy másik lánnyal! -kezdtem el sírni, mire azonnal ölelésbe vont.
- Sh...ne sírj kincsem! Minden rendben lesz! -simogatta a hajam.
- Csak egy kérdés van igazából.... hogy...miért tette? Hm? Miért? -kérdeztem.
- Fogalmam sincs. De zokogva jött haza aznap éjjel.
- Rájuk nyitottam. -suttogtam.
- Tudom, azt is, hogy most nagyon rossz. De majd ez megváltozik. Igérem!
- Köszönöm.
- Amúgy... hú... ezt most... hogy mondjam... -törölt le egy könnycseppet az arcáról.
- Karen, minden rendben?
- Nem igazán...ugyanis...Shawnnak pánikrohama volt, miután szakítottatok. Eddig még csak kétszer, de fogalmam sincs mikor jöhet a következő... A második ma délután történt. -halkult el a végére.
- Én...sajnálom. Nem tudtam. -hajtottam le a fejem.
- Nem a te hibád! Nem azért mondtam! Csak gondoltam tudnod kell erről a dologról.
- Hát most már tudok. -fújtam ki a bent tartott levegőt.
- Úristen! Sziasztok! -sikoltott fel egy lány, aki akkor sétált el mellettünk, de mivel meglátott minket, megállt. Gondolom egy rajongó.
- Szia. -köszöntünk vissza mosolyogva.
- Csinálhatok egy képet veletek? -nézett rám és a mellettem álló nőre felválltva.
- Persze. -szólalt meg Karen. Ez után a lány közénk állt és megcsinálta a selfie-t.
- Amúgy Lisa... összevesztetek Shawnnal? Vagy... -nem hagytam, hogy befejezze, így a kelleténél lehet, hogy gyorsabban válaszoltam.
- Igen! De majd talán...legalább is remélem megoldjuk. -mosolyogtam.
- És Karen...Shawn hogy van? Mármint, hogy viseli ezt a dolgot.
- Őszintén? Most annyira nem érdekel, hogy ő ezt épp "hogy viseli". Csalódtam benne...
- Ja értem... Hát sajnálom. Nekem viszont most mennem kell. Remélem még találkozhatok veletek. -mosolygott.
- Szia. -köszöntünk el, majd folytattuk tovább a beszélgetést.
- Nem akarsz átjönni hozzánk Lisa? -fordult felém.
- Karen... -sóhajtottam elhúzott szájjal.
- Csak egy kicsit. Nem kell sokáig maradnod, ha nem akarsz...
- Ő otthon van?
- Amikor eljöttem azt mondta, hogy elmegy aludni, mert nagyon fáradt... Szóval most szerintem alszik.
- Jó, oké...megyek. De nem maradok sokáig!
- Köszönöm! -mosolygott.
- Ugyan. Én köszönöm a meghívást.

Egészen a házig beszélgettünk, ugyanis sétálva mentünk, mert nem laktak messze. Nagyon jól szórakoztunk. Örültem, hogy találkoztam Karennel, mert egy nagyon kedves nő. Mikor a ház elé értünk, kinyitotta az ajtót és engem előreengedve léptünk be az azon. A cipőmet levéve megvártam, míg Karen utolér és bementünk a nappaliba, ahol Manuel tévézett, de érkezésünkre felkapta a fejét.
- Lisa? -kérdezte elképedve, majd felpattant a helyéről és megölelt.
- Szia! -mosolyogtam zavartan és viszonoztam a gesztust.
- Hogy-hogy itt vagy?
- Karen hívott át. -mutattam az említett nőre.
- Jaj...még nem is kérdeztem meg, hogy kérsz-e valamit! -csapott a homlokára az említett.
- Öhm egy pohár narancslevet elfogadok.
- Mindjárt hozom! -állt fel az eddigi helyéről és már el is tűnt. Addig Manuellel beszélgettem, mert őt is viszonylag rég láttam. Mikor visszért Karen, akkor ő is becsatlakozott. Nagyon sokat érdeklődtek irántam és én is irántuk. Aztán áttértünk egy kicsit kényesebb témára.
- És... hogy viseled a hírnevet? Mármint...mindenki tudta, hogy Shawn barátnője voltál. -kérdezte Manuel.
- Igazából még annyira nem tapasztaltam meg. Vagyis... voltak olyan rajongók akik odajöttek, de azok általában kedvesek voltak. Szóval mondhatom azt, hogy jól...egészen a mai napig. -húztam el a szám.
- Miért mi volt ma?
- Hát az Island Records előtt mentünk el a barátnőimmel, amikor megláttam a riportereket és mi túl hangosan beszéltünk, ezért észrevettem és bekerítettek. Elkezdtek kérdezgetni, de nem válaszoltam. Majd...Shawn jött oda, hogy mi van itt. Igazából ennyi a lényeg... de miért? Ő nem mondta?
- Nem említette...-vont vállat Karen.
- Öhm...amúgy...felmehetek hozzá? Csak szeretném látni... -folyt le egy könnycsepp az arcomon.
- Persze. Menj nyugodtan, ha szeretnél. -mosolyogtak.
Erre a mondatra elindultam fel a lépcsőn és a volt barátom szobája előtt megálltam, majd lassan lenyomtam a kilincset és beléptem a helyiségbe.

(Sajnálom a kisebb kihagyást...nem voltam jól a héten, de most itt az új rész! 6 komment összejön? Ja és amúgy meglett a 10k megtekintés! Nem tudom elmondani mennyire hálás vagyok nektek! Nagyon köszönöm, imádlak titeket!❤️)