Álomból valóság (SM ff) SZÜNETEL

19. rész

Shawn szemszöge:

Nem értem. Én teljesen megbíztam benne. Kibaszottul naív vagyok.
Ilyen gondolatokkal ülök a kocsiban és hazafele tartok. Pár szabályt meg is szegtem. De őszintén?! Leszarom. Nem érdekel, ha megbüntetnek. Csak minél hamarabb haza akarok érni. Miért pont Brad? Ennyire, hogy tudott átverni? Nem értem.
Körülbelül 5 perc alatt hazaértem, de egy életnek tűnt. A garázsba vittem a kocsit, becsörtettem a házba és hangosan becsaptam magam mögött az ajtót.
- Szia! Hát te? -kérdezte anya, de amint meglátta az arcom aggódó pillantását véltem felfedezni.
- Csak hagyjatok békén. Kérlek. -sétáltam el mellette. Gyorsan bementem a konyhába és a szekrényből kivedtem egy üveg vodkát, majd felszaladtam a lépcsőn és a szobám felé vettem az irányt, de apának persze pont most kell velem szembejönnie.
- Te? Hogy-hogy itthon? -kérdezte meglepetten.
- Hagyjuk ezt most...jó? -ezzel a lendülettel be is mentem a szobámba. Az ágyamra feküdtem és gondolkodtam. Miért mindig engem kell átverni. Nem értem mi rosszat csináltam, hogy ezt érdemlem. Az üvegnek is már vagy a fele elfogyott...
- A kurva életbe. -kiabáltam és beleütöttem az ágyam matracába, mire egy kopogást hallottam.
- Aj hagyjatok békén. -sóhajtottam, de mit sem foglalkozva az előbbi mondatommal anya és apa jött be a szobámba.
- Hé mi a baj? -kérdezte anya mellém ülve az ágyon.
- Annyira elhittem. -nevettem fel hitetlenül és tenyerembe temettem az arcom.
- Mit? Mi történt? -fogta meg a vállam apa.
- Mi nem? -forgattam meg a szemem.
- Így nem tudunk segíteni...
- Én ezt tudom.
- De biztos jobb lesz ha elmondod.
- Istenem tegnap még...majdnem lefeküdtünk. Na jó azért nem majdnem, de.... -ütöttem bele ismét a matracba, majd felpattantam az ágyamról, nagy erővel berúgtam az ajtóm és lecsúszva azon leültem a földre a szüleimmel szembe.
- Korai lett volna már most ágyba bújnotok egymással...-mondta bölcsen apa.
- Wao... szerinted miért nem történt meg? -néztem rá megjátszott csodálkozással.
- Még mindig nem tudjuk mi a baj. De gondolom Lisa miatt vagy most ilyen. -vont vállat anya.
- Meséld már el mi történt! -türelmetlenkedtek.
- Részletes beszámolót kértek?
- Részleteset. -bólintottak egyszerre én pedig egy hatalmas sóhajtással belekezdtem.
- Na akkor kezdjük az elején. Tegnap ugye volt az interjú. Amikor odaértem rengeteg rajongó ott volt az épület előtt és én mondtam nekik, hogy sietnem kell ezért utána tudunk fotózkodni. Vége lett az interjúnak, kimentem és még mindig ott álltak, majd a sor végén Lisa volt. Nagyon meglepődtem, de elmesélte, hogy a sulijába rövidített órák voltak és, hogy nem kell bemenniük ma se, ezért átmentem hozzá, mert gondoltuk együtt töltjük a délutánt az estét és a mai napot. Odaértem és hát igazából csak viccelődtünk egymással, de egyszer megcsókoltam és ő a derekam köré fonta a lábait, én leültem az ágy szélére ő meg a mellkasomnál fogva ledöntött az ágyra. Ráült a csípőmre és...hát basszus férfiből vagyok. Fordítottam a helyzetünkön és így ő volt alul. Egy ideig csak az oldalát simogatta, de egy idő után le akartam venni a pulcsiját, de ezt már nem engedte. Két oka is volt, hogy nem történt meg, de azt nem mondom el mi... Na de mivel sikerült neki khm....felizgatnia, ezért én elmentem a fürdőbe. Mikor visszamentem nézegette az instát meg visszaírt azoknak, akik ráírtak. De ez nem olyan érdekes... Ez után csak aludtunk. Aztán ma reggel. Erről...ahh....annyira nehéz beszélni....-sóhajtottam és egy könnycseppet éreztem az arcomon végigfolyni, de gyorsan letöröltem.
- Azért próbáld meg elmondani a többi részt is, mert eddig csak annyit tudunk, hogy hogyan tetted majdnem magadévá. -nevetett anya, ezzel oldva a feszültséget, mert én is halkan felnevettem.
- Na és ma reggel, nagyon jól keltem és szerintem ő is. Engem nézett amikor én keltem ezért elmosolyodtam és adott egy puszit az arcomra. Én mondta neki, hogy nem oda kérem, hanem a számra. Tehát megcsókolt én pedig felémásztam, de nem akartam semmit se csinálni, mert tudtam, hogy ő se akar. Csak feltűrtem a trikójának az alját és a hasára tettem a kezem. Ezért ő elhúzódott. Neki is elmondtam, hogy nem akartam semmit sem csinálni, meg hogy csak lazuljon el és bele is ment. Tehát abból állt a reggel, hogy felfaltuk egymást. Na de lementünk reggelizni, megkérdezte, hogy mit akarok enni. Én elmondtam. Viszont csak egy boxer volt rajtam és láttam, hogy így nem tudja csinálni a reggelit, ezért felmentem és húztam egy pólót, de akkor...-nyeltem nagyot és a mellettem lévő vodkás üvegbe kortyoltam.
- Na azt kérem. -szólt apa, mire még egy nagyobb kortyot ittam belőle, majd szemforgatva odaadtam a kezébe.
- Tehát, akkor jött egy üzenete...ah jézus. -ütöttem a padlóba.
- Milyen üzenet? -kérdezte anya aggódva.
- Kibaszottul az volt a beceneve valakinek, hogy életem és találkozni akart vele a parkan. -sírtam el magam.
- Hé nyugi...
- Apa légyszi add vissza az üveget. -nyúltam az említett tárgyért de nem adta oda.
- Nem adom vissza. -rázta a fejét.
- De kérlek...
- Nem. Inkább folytasd...
- Hát de baszki nem tudom. -sírtam.
- De értem, hogy üzetete jött...de lehet az egyik barátnőjének volt ez a beceneve. -mondta apa, mire gúnyosan felnevettem.
- Hát nem... az a becenév Bradhez tartozott! -néztem anyára, mert ő tudta ki az a Brad. Apa tekintete is anyára szegeződött.
- Az a fiú Lisa osztálytársa én nem hagyja békén Lisát. Shawn már egyszer majdnem összeverekedett vele. -mesélte el anya apának, hogy ki is ez a gyerek.
- De miután megláttam az üzenetet és a becenevet, lementem hozzá. Akkor még nem tudtam ki írta, de ideges voltam és kérdőre vontam. Megkérdeztem tőle, hogy megcsal-e, de tiltakozott. Aztán amikor meglátta az üzenetet elmondta, hogy Brad írt neki. Miben jobb nálam az a gyerek? -ütöttem bele most az ajtóba.
- És miért nem hallgattad meg, hogy ő mit mond erre? -tette fel a kérdést anya.
- Nem érdekelt a mgyarázata. Semmi nem érdekelt abban a pillanatban. Csak felmentem a szobájába összeszedtem a cuccom és elindultam az előszobába. Persze ő végig követte a cselekedeteim és kérte, hogy ne menjek el, de nem hallgattam rá. Ezek után? Miért is hallgattam volna... Felhúztam gyorsan a cipőm, még mondta, hogy van bizonyítéka amivel ezt megtudja magyarázni, de...engem kibaszottul nem érdekel a magyarázata. Én megbíztam benne. Menthetetlenül szerelmes lettem belé és egészen idáig azt hittem, hogy ez viszonzott. Hát a lófaszt. Tehát kimentem a házból, ő ott állt az ajtóban, így egy utolsó pillantást vetettem rá és eljöttem. -sóhajtottam.
- Hát nem tudom mit kéne most mondanunk. -szólt apa.
- De nem is az zavar, hogy üzentek neki. Jó az a kurva becenév ne lenne, valószínű nem lennék ideges, de hogy még Bradhez is tartozik...az csak rátesz egy lapáttal. De majdnem....majdnem lefeküdtünk. Mi a picsámért enged magához ilyen közel, ha közbe nem is szeret?!
- Shawn szeret! Ez látszik. Csak rosszkor jött az az üzenet és félreérthető a becenév miatt. Lehet, hogy régen volt beállítva csak még nem állította át. -vont vállat anya.
- Aha. Minden bizonnyal. De apa add már oda azt a szaros üveget. -álltam fel és az üveg felé indultam.
- Nem! Te most szépen lemész a konyhába és egy pohár vizet fogsz inni. -nyitotta ki az ajtót és a konyha felé mutatotta, mire ránéztem a lépcsőre.
- Már amennyire tudok egyenesen menni és nem esek le a lépcsőn. -szólaltam meg halkan.
Végül valahogy lebotorkáltam a fokokon és a konyhába érve töltöttem magamnak egy pohár vizet amit meg is ittam. Ekkor csengettek. Mit sem sejtve odaléptem az ajtóhoz és kitártam azt, de a látvány miatt hitetlenül felnevettem.
- Hát én ezt nem hiszem el!
- Csak....hallgass meg! Kérlek. -suttogott erőtlenül.

(Köszönöm szépen az előző résznél azt a sok kommentet! Nagyon jól esnek az ilyenek, de tényleg. Ezért itt a következő rész is. Remélem tetszik.... 6 komment összejön?❤️)