Álomból valóság (SM ff) SZÜNETEL

6. rész

Pár perc várakozás után nyílt a Q&A-nak az ajtaja és belépett rajta Shawn meg a testőre. Gyorsan végigfutott szemével a tömegen majd rám nézett és elmosolyodott. Komolyan mondom el fog fáradni az arcizma, ha minden alkalommal amikor meglát mosolyog. De tényleg.
A fiú gyorsan megnézett mindenkit (lol) majd le is ült az ott lévő asztalra pontosan elém. De jó nekem.
- Na akkor kezdjük el! -csapta össze a tenyerét Shawn.
- Neked mi lenne a kérdésed? -mutatott egy lányra a hátsó sorba.
- Van barátnőd? -kérdezte a csaj.
- Nincs. -mondta és a mellettem lévő lányra mutatott.
(Amúgy szinte csak lányok voltak a terembe Shawnon és a testőrén kívül.)
- Van kiszemelted? -kérdezte a lány mire Shawn lehajtotta a fejét de én így is láttam, hogy egy kicsit elpirult.
- Talán. Viszont még alig ismerem így még inkább nem mondok semmit.-majd egy következőre mutatott.
- Az a lány aki a kiszemelted itt ül a terembe?
- Kitudja?! -vonta meg a vállát Mendes.
Hasonló kérdések hangzottak még el, de egyre én is felkaptam a fejem.
- Miért pont azt a Lisa nevű lányt hívtad fel a színpadra? -kérdezte egy másik lány gúnyosan.
- Mert szimpatikus volt.
- És honnan tudtad a nevét?
- Az maradjon az én titkom.-kacsint rám Shawn mire én elpirultam.
- És miért neki adtad a rózsát?
- Mint már mondtam szimpatikus volt ennyi.-vont vállat a fiú.
- De ha már ennyi kérdés Lisáról szól akkor fel is jöhetne mellém az asztalra.-mosolyog rám kedvesen. Sokan a nevemet kiabálták és azt, hogy menjek oda az asztalhoz, de pár embernek volt más véleménye is.
- Ó ezt te tényleg szeretnéd? -kérdezem vissza.
- Én ragaszkodok hozzá!
- Hát én nem feltétlen...-suttogom magam elé. De azért még is elindulok az asztal felé. Shawn segített felülni majd folytatta tovább a válaszolgatást.
Rengeteg kérdést kapott még mindenféle témában. Nem nagyon értettem miért ülök ott mellette mivel már nem is volt rólam szó de inkább ráhagytam. Aztán végül rávettem magam a kérdezésre.
- Öhm....-köszörültem meg a torkom.
- Én is kérdezhetek valamit?
- Persze! -mosolyog.
-Várj, inkább kérdezek előbb én. Megkapom a telószámod? -vakarta meg a tarkóját.
- Öhm....aha!-mondtam bizonytalanul.
Kicsit meglepett ez a szituáció de végül megfogtam a telefonját és beírtam a számom. Majd elkérte az enyém és Ő is beírta a sajátját.
- Szóval mit is akartál kérdezni?
- Mindig is az volt az álmod, hogy énekes legyél?
- Hú...hát....igazából kiskoromban egyáltalán nem érdekelt a zene egyedül a gitárokért rajongtam csak, a hangom is borzalmas volt de amikor megkaptam az első gitárom akkor ez megváltozott és ott döntöttem el, hogy én igen is híres énekes akarok lenni.
- Na és neked mi az álmod?
- Nekem? -kérdezek vissza egyből mire bólint.
- Öhm.....Nekem nincs álmom! -hazudtam. Ezt én se hittem volna el ahogy Ő se.
- Aha...én ezt nem hiszem el úgyhogy erre majd még visszatérünk 4 szem közt! -suttogta a fülembe.

A Q&A-nak vége lett ezért a lányokkal elindultam haza. Mikor kiértünk az Arénából megcsapott a hűvös levegő. Mivel a pulcsimon könnyen át fújt a szél így egy kicsit fáztam.
- Lányok megyünk gyalog haza? -kérdeztem mosolyogva.
- Lisa, szívesen mennék, de jönnek értem bocsi. -ölelt meg Amelia.
- Semmi baj, menj csak.
- Sajna nekünk is mennünk kell. Anya vár ránk a parkolóba. Megbeszéltem vele, hogy hazavisz engem meg Zoe-t is. -közölte Maya.
- Remek egyedül maradtam. -nevettem majd megöleltem őket is és elköszöntünk egymástól.
Hátrafele mentem a parkoló fele. Épp Jamest akartam tárcsázni amikor megéreztem egy kezet a vállamon. Nagyon megijedtem ezért egy kicsit felsikítottam.
- Jézus. Most vedd le rólam a kezed vagy eltöröm. -fenyegettem meg "támadóm".
- Lisa nyugi én vagyok. -nevetett a hangok alapján Shawn. Én kb egy tized másodperc alatt megfordultam és belenéztem gyönyörű barna szemeibe. Eddig tartott a nagy fázhatnékom. Most már melegség járta át az egész testem.
- Rohadj meg! -mondtam neki nevetést visszafojtva majd beleütöttem egyet a vállába.
- Most miért? -nézett rám értetlenül.
- Mert megijesztettél. -nevettem.
- Ó értem. De te miért vagy még itt? -kérdezte.
- Épp a bátyámat akartam hívni, hogy jöhet értem. De te megzavartál. -durciztam.
- Ó tényleg?
- Igen.
- Jó akkor most így jártál. -majd elkezdett csikizni.
- Úr...istehn. Sh...Shawn. Hagydh abbh...abba.
- Nem hallom a varázsszót.
- Kérlek. -könyörögtem.
- Jó ez is megteszi. De én arra gondoltam, hogy elmondod mi a legnagyobb álmod.
- Nemár. De én nem akartam. -babráltam a pulcsim ujjával.
- Miért? Mi rossz van abba? -kérdezte majd megemelte állam, hogy szemébe tudjak nézni.
- Semmi csak...-itt megakadtam. Nem akarom neki elmondani de úgy érzem muszáj lesz. Előbb-utóbb úgy is kiszedi belőlem.
- Mi csak?
- Csak....ajh rendben ha ennyire érdekel akkor elmondom. - sóhajtottam mire egy hatalmas vigyorra húzta ajkait.
- Az álmom pont ez.
- Nem értelek. -mondta összeráncolt szemöldökkel.
- Persze, hogy nem. Ez a koncert volt az álmom.....már 2 éve könyörgöm a szüleimnek, hogy eljöhessek legalább egy koncertedre. Csak egyre. És ezt most engedték meg. Nem is várom el, hogy megértsd mit jelent számomra az, hogy most veled beszélhetek, hogy kb fél órával ezelőtt melletted ülhettem azon az asztalon, egy óraval ezelőtt pedig veled énekelhettem. Hű. Ez visszagondolva csak.....wow. Nem is tudok erre mit mondani. Nem tudod, hogy mit érzek most idebent és ez így van jól. Életemben a legjobb dolog az, hogy téged megismerhettelek. Te vagy a legcsodálatosabb ember a világon. Annyira szeretem, hogy a rajongóidat teszed mindig előtérbe, hogy mennyire önzetlen vagy. Nem tudom mi lenne velem nélküled. Annyit segítettél nekem még akkor is ha nem is tudtál a létezésemről. Már szimplán az boldoggá tett ha téged boldognak láttalak, vagy ha láttam rólad egy képet vagy esetleg egy videót. Ja meg persze a dalaid. Annyira imádom mindegyiket a hangoddal együtt. Mindegyik tökéletes. Én csak köszönök neked mindent Shawn, tényleg. Ha tudnád milyen boldog vagyok ebben a pillanatban. -fejeztem be mondandóm majd egy forró könycsepp gördült le az arcomon amit több száz követett. Eddig bírtam. Már akkor a sírás kerülgetett amikor egy közös képért álltunk sorba a lányokkal. Kiadtam magamból majdnem mindent és az lett a következménye, hogy megint sírok. Csak most azzal a különbséggel, hogy ennek Shawn is a szemtanúja. Végig hallgatta a mondandóm egyszer nem szólt közbe. Figyelmesen végighallgatott és nekem ez a legfontosabb.
- Úristen Lisa......te pedig azt nem tudod, hogy ezt milyen jó hallani! Ezért éri meg ezt az egészet csinálni. Komolyan.....ezekért a szavakért. -mondta majd szorosan karjaiba zárt. Nem szólaltunk meg csak élveztük a pillanatot, legalább is én élveztem. Majd egy jó pár perc elteltével Shawn törte meg a csendet.
- Gyere hazaviszelek. -mosolygott.
- Dehogy is. Nem kell. Felhívom a bátyám biztos eljö....-nem tudtam befejezni a mondatot, mert Shawn a számra tette az ujját.
- Lisa én nem kérdeztem. Kérlek gyere. Szerintem ez a minimum azok után amiket mondtál rólam és amilyen kedves vagy velem. -győzködött majd végül beadtam a derekam. Shawn megfogta a kezem majd maga után húzott egészen az autóig. Majd ott kinyitotta nekem az ajtót én pedig beültem az anyósülésre. Megvártam míg Ő is beszáll, lediktáltam neki a címet majd elindultunk. Az út csendesen telt egészen addig ameddig meg nem szólaltam.
- Amúgy.....nem is tudtam, hogy a saját kocsiddal jársz a koncertekre. -mosolyogtam.
- Nem is szoktam nagyon csak amikor itt Torontóba vagy esetleg a környéken koncertezek. Amikor messzebb megyünk mindig a turnébusszal vagy repülővel aztán egy ott kibérelt kocsival megyünk a helyszínre.
- Mostmár minden világos. -nevettem.
Itt halt meg a beszélgetés és beállt köztünk a csend. Nem volt kínos inkább kellemes. Én elvoltam a saját gondolataimmal és gondolom Shawn se volt ezzel másképp. Kis idő után megérkeztünk.
- Nagyon szépen köszönöm, hogy hazahoztál. -hálálkodtam majd kiszálltam a kocsiból és elindultam befele.
- Lisa várj...ugye nem gondoltad, hogy ölelés nélkül elmehetsz. -nevetett mire én is nevetni kezdtem majd odafutottam hozzá és szorosan megöleltem amit Ő viszonzott.
- Tényleg köszönök mindent Shawn. -motyogtam pólójába mire megpuszilta a fejem bubját.
- Semmiség. -legyintett majd visszasétált a kocsihoz.
- Ha hazaértél kérlek írj egy üzenetet. -mosolyogtam halványan.
- Annyira cuki vagy, hogy törődsz velem! -kuncogott.
- És mindenképp írni fogok! Jó éjt Lisa! -mondta majd beült a kocsiba és elhajtott. Ezután elővettem a telefont és írtam neki egy üzenetet (mivel én már nem tudtam válaszolni neki) amiben ez állt: Jó éjt Shawn!☺️ Majd elindultam be a házba. Beérve megcsapott a meleg levegő. Levettem a cipőm és bementem a nappaliba.
- Sziasztok! -köszöntem.
- Szia kislányom! Hol voltál eddig? Ki hozott haza? Miért nem Jamest hívtad, hogy hozzon haza? -támadott le egyből apa. Mindig is nagyon aggódott értem.
- Nyugi...holnap mindent megmagyarázok suli után és mesélek a koncertről is, de most nagyon fáradt vagyok úgyhogy felmennék a szobámba.
- Jó, menj csak nyugodtan. -szólt kedvesen anya.
- De holnap mindenképp részletes beszámolót kérek. -emelte fel a mutató ujját apa nevetve.
- Jó mindenképp. -adtam puszit az arcukra majd felmentem a szobámba. A még mindig kezemben levő rózsát beleraktam egy vázába. Majd gyorsan lefürödtem, felöltöztem pizsibe, bebújtam a jó meleg ágyamba, még megnéztem az értesítéseim ami között ott volt a Shawntól kapott üzenet. Ez állt benne: Hazaértem úgyhogy már ne aggódj! Jó éjt Lisa!😘 Ezután felraktam a telefonom töltőre és mosolyogva álomba szenderültem.

(Nagyon-nagyon sajnálom, hogy nem volt rész, de emiatt próbáltam most egy hosszabbat hozni! Remélem tetszik nektek! Mostantól próbálok gyakrabban hozni a részeket! Ja és remélem nincs benne sok helyesírási hiba!❤️)