- Akkor házi feladat az 52, 53, 54, 55-ös oldal - zárta le az órát a tanár.
Ez nem normális! Ezt hogyan csináljam meg holnapra? Kénytelen leszek ismét baromságokat beírni...
- Hé, Sana - tűnt fel a semmiből a legjobb barátom - Ma átmehetek hozzátok? Tanulhatnánk együtt.
- Felőlem jöhetsz - pakoltam össze a táskám - Van pénzed buszra?
- Kaját akarok venni belőle
- Hoseok... most komolyan miattad sétáljunk?
- Sosem árt a testmozgás - vont vállat - Amúgy is, már vagy két éve itt laksz. Úgy ismered, mint a tenyeredet, nem?
- Te már 17 éve - álltam fel - Én eddig csak a busz útvonalát követve sétáltam, mert arra pont útba esik minden célállomásom. A bolt hatalmas kitérő lenne.
- Akkor menjünk a rövidebb úton - hagytuk el a termet - Én mindig arra járok kajáért. Aztán ott tovább egyenesen, le balra, ott jobbra és elérjük a lámpát, onnan pedig már sima út hozzátok.
- Ahogy akarod - álltam meg a zebránál. Hagytam, hogy ő mutassa az utat, így majdnem az egész csendben telt. Bent egyből a chipsek felé vette az irányt.
- Milyet kérsz? - vette le a polcról 2 csomag csípőset, amit én nem nagyom bírok.
- Nem - ráztam meg a fejem - Most nem veszel nekem! Nem leszek ingyenélő.
Azzal megfogtam a kezét, és a pénztár felé rángtattam, ahol egy meglepetés várt.
- Sana - hajolt át a pult fölött, hogy megöleljen.
- Mi van, Jeong, délutáni munka? - adtam neki a chipseket.
- Örülj amíg gimis vagy - blokkolta le - Amúgy nem is mondtad, hogy bepaliztál.
- Meleg vagyok - szólalt meg Hobi is.
- Akkor nem firtatom a témát - kuncogott - 1600 won.
- Tessék - kaptam ki a fiú kezéből.- Üdvözlöm a nővéredet! - köszönt el végül.
- Átadom! - indultunk el a rövidebb úton.
- Ki volt az?
- Jeongyeon, régi barátnőm. Fölöttem járt.
- Értem~. Legalább ő nem homofób.
- Szeretem benned, hogy optimista vagy - kuncogtam el magam, de mosolyom az arcomra fagyott, mivel éppen befordultunk a város egyik legijesztőbb utcájába - Biztos jó irányba megyünk?
- Úgy tudom... - válasza kissé bizonytalan volt, ami egy icurka-picurkát aggasztott.
Jobb oldalt elég romos állapotban lévő kertes házak sorakoztak, míg a bal oldalon végig egy birtok foglalt helyet. Szélét szögesdróttal készített, 2 méter magas kerítés borította, belsejében egyetlen épület állt. 3-4 emelet magas, és legalább 200 méter széles.
- Ne akadj ki, - törte meg a csendet - de nem tudtam, hogy van itt egy kórház.
- Akkor most eltévedtünk? - torpantam meg.
- Nem, csak nem tudtam, hogy van erre egy ilyen. Ez már nagyon a külváros.
- Vajon ez a rész miért ilyen lakatlan?
- Rossz a kérdés - lépett közelebb a kerítéshez - Vajon miért lakott ez a rész? Egyáltalán miért van itt valaki? Valakik...
Szokatlanul komoly hangsúlya a frászt hoztam rám.
- Mi? - álltam mellé. A kapu jó pár lánccal le volt lakatolva, de Hoseok talált egy nagy lyukat a dróton. Válasz helyett csak átbújt rajta.
- Láttam bent valamit - kezdett el futni. Hogy én miért segítek neki mindig...
Utánairamodtam, a lehető leghalkabb léptekkel. Ő már az egyik földszinti ablaknál bámult befelé, ahol a függöny egy kicsit el volt húzódva.
- Sana... ez creepy.
Lábujjhegyre állva én is benéztem, és igaza volt.
Nem egy ember volt odabent. Első ránézésre ilyen 30-40 főre tippelném, de folyamatosan tűntek el és bukkantak fel a folyosón. Mindenki sötét ruhát viselt, arcukat maszk takarta. Hajuk ezerféle színben pompázott, egyetlen változatosságot adva. Szemet szúrt egy lány, akinek nagyon megtetszett a ruhája. Vele szemben állt egy fiú, fekete ingben. Maszk helyett a szemét fásli tekerte körbe, amire rálógott sárga-rózsaszín haja. A vele szemben álló lányé az övétől egy kicsit eltért, teteje barna, mégis alul gyönyörű narancs-pink.
Szívesen nézegettem volna még a gót környezetet, de valami megzavart. Egy turbékoló gerlepár éppen elhagyta a termet, ahogy fogták egymás... csápját.
Ekkor jött a felismerés, amitől szívverésem és lélegzetem egyaránt felgyorsult.
- Mi a baj? - kérdezte Hobi suttogva, miközben leguggolt mellém.
- Ezek... nem emberek - világosítottam fel - Ezek...
- Mondatomat nem tudtam befejezni, mert egy sötét alak jelent meg előttünk.
YOU ARE READING
What Is Love? (Bts/Twice ft. Tokyo Ghoul ff.)
FanfictionUndorító, önfejű lények, akik csak magukkal törődnek. Elhitetik, hogy kedvesek, és akkor csapnak le rád, amikor nem figyelsz. Egyszerűen csak szörnyek... Ha Hoseok nem óhajtott volna a pénzét busz helyett kajára költeni, akkor még mindig nyugodtan é...