What Is Love? (Bts/Twice ft. Tokyo Ghoul ff.)

11: Barát

- Ha a jövőhéten is mersz hozni egy üveg nutellát, én kitekerem a nyakad! - köszönt el Nayeon.
- Felkészülök! - indultunk útnak Hobival. Csendben gyalogoltunk, de megtörte, amikor elértünk egy vékonyka sikátorhoz.
- Bocsánatot szeretnék kérni, amiért így kiborultam - sóhajtott - Rossz oldalról közelítettem meg a dolgokat.
- Semmi baj - kuncogtam - A lényeg, hogy már nem haragszol.
- Elég optimista lettél - simított, már-már túrt hajamba - Kezdesz olyan lenni, mint én.
- Baj? - álltam meg sértődöttséget színleve.
- Jelen pillanatban az a legjobb - lépett hozzám, ha hetero lenne azt mondanám vészesen közel. Hangja egy pöppet perverznek hatott, arcomat egyik kezébe fogta, kedves mosollyal hajolt alig fél centire tőle.
- Te vagy itt az egyetlen reményem - bújtam a nyakába. Egy ideig még így álltunk, majd már tovább is indultunk volna, de valaki egy kicsit részeg hangsúllyal megszólalt mögöttünk:
- Hova, hova?
Megfordulva egy lány tárult a szemünk elé. Haja tövénél fekete volt, lent végig fehér, kiengedett, frufrus frizurában. Szürke háromnegyedes ujjú felsőt viselt, fekete miniszoknyával és magassarkú csizmával. Szeme piros-feketén csillogott.
- Te meg ki vagy? - állt elém Hobi. A lány arcára egy gúnyos mosoly ült ki.
- Milyen romantikus! - lépett közénk, és átkarolta a vállainkat - Pont mint az előbb. Amúgy hé... miért van ghoul szagotok?
- Tagok vagyunk - csúszott ki a számon. Remélem attól még nem fog megenni.
- Mindenre számítottam, csak erre nem - kacagott fel - Akkor jó az. Menjünk, már úgyis kezdek éhes lenni.
- Te amúgy ki is vagy? - tette fel a kérdést ismét a barátom.
- Neked csak Lisa - kezdett el húzni minket a nyakunknál fogva - Az én feladatom összegyűjteni az esetlegesen erre járó ghoulokat, és az újaknak fedőnevet adni.
- És a tiéd miért ez? - kérdeztem rá. Nem nagyon látok benne jelentést.
- Mert a szüleim ezt a nevet adták nekem - röhögött - Amúgy nem. Megváltoztattam, hogy illjen a jóslathoz. Mielőtt megkérdezed: mindenki szeretni fog.
- És mi az igazi neved? - váltott fel engem a fiú. Csak féltékeny ne legyek.
- Ez - próbálta elfojtani nevetését - A Blackpinkeseknek nincsen álnevük.
- Blackpinkesek?
- 4 lány a klánban, akinek van valamilyen "fontos" szerepe. Én gyűjtök és nevet adok, Jisoo ruhát tervez és varr, Rosé hajat fest, Jennie pedig gyógyít, ha szükséges.
- Miért pont Blackpink?
- Eredetileg a megalakulásnál, vagyis a kinevezésnél Jennie-nek és Jisoonak fekete, míg nekem és Rosénak rózsaszín volt a hajunk. Szóval ja, elég kreatív név.
- Vannak más csapatok is? - érdeklődtem.
- Nincsenek. Legalábbis nem tudok róla. De most ideje zabálni!
Azzal kitárta a főbejárat ajtaját, és bevetette magát a svédasztalhoz. Amit persze én nagy ívben elkerültem.
- Hé, Jimin! - tereltem el gondolataimat - Megmondanád Dahyun merre lakik?
- De hát már tudjátok - vonta össze szemöldökét a fásli alatt.
- Nem rémlik - gondolkodtam.
- A szobájában - kuncogott - Arra el a folyosón, ahonnan mindig jösztök.
- Mi? - esett le az állam - Ő itt lakik? 
- Ahogy mindenki más is.
- Mi?! Ti itt laktok?! Így rendesen?
- A klán csupa családtalan, árva ghoulból áll. Nem tudtátok?
- Árva... - suttogtam magam elé. Akkor itt mind...?
- Elkísérjelek? - szakította félbe a gondolataimat - Neked amúgy sem tesz jót, ha sokáig itt vagy.
- T-tudom - hunytam be az egyik szemem, hogy ne essen bele a látószögembe az emberi vérrel töltött puncsos tál.
Jiminnel és Hoseokkal az oldalamon vánszorogtam a lány szobája felé. A ghoul kopogott, majd egy női hang hallattszódása után benyitott.
A fekvő Dahyun mellett ült egy fekete hajú lány. Élénkzöld kaguneje vékony volt, vége 3 felé ágazott, nagy levelekben végződve.
- Nincs annyira nagyon nagy gond - sóhajtott - Viszont a kezelés nem annyira hatásos, mint amilyennek kellett volna lennie.
- Van valamilyen elképzelésed? - dőlt a falnak a rózsaszín.
- Attól félek influenza - nézett fel fekete-piros szemeivel.
- Abból nem lehet csak úgy egyszerűen kigyógyulni? - csúszott ki a számon.
- Ez hasonló, mint a csoki - vezette rám a tekintetét - Az emberek szeretik, nem lesz tőle semmi bajuk, talán egy kicsit elhíznak. De a kutyák számára mérgező. Míg ti pár nap alatt kigyógyultok belőle, addig ez a ghoulok számára nagyon veszélyes.
- Semmi baj - suttogott Barackvirág - Csak sok kávé kell, és már semmi bajom nem lesz.
- Ez így nem lesz olyan egyszerű - sóhajtott az orvos - Viszont egy próbát megér. Folyamatosan főzzetek neki kávét. Akkor én most megyek is.
Azzal visszahúzta a csápját, és már el is hagyta a helyiséget. Eddig ő az első olyan lány a klánban, akin nem szoknya volt. Meglehet én is örülnék egy ilyen fekete harisnya-rövidnadrág összeállításnak. Mellesleg, egy kicsit szokatlan volt egy orvostól, hogy hosszú ujjú haspóló volt rajta. Habár, ha a kagune a hátából jön ki, akkor praktikus.
- Ő volt Jennie? - törte meg a csendet a másik ember.
- Igen - lepődött meg Jimin - Már találkoztatok vele?
- Nem - válaszoltam helyette - Ma összefutottunk Lisával, ő mesélt róla. Amúgy akkor most főzzünk kávét?
- Azt hiszem kellene - vakarta meg a fejét Hobi - De most semmi kedvem sincs fel-le rohangálni.
- Nem is kell - bámulta a plafont Lélek - Ugye nem bánod, ha csinálok egy rövidebb utat?
- A jelenlegi állapotomban édes mindegy - köhögött a gyengélkedő - Legfeljebb majd később megcsinálom.
- Én köszönöm - tűnt fel a már jól ismert fehér-ciklámen kagune - Álljatok hátrébb. Így kb. a falhoz.
- Mit tervezel? - engedelmeskedtem.
- Már mondtam. Csinálok egy rövidebb utat.
Azzal belevágta ragadozószervét a plafonba. Két nyúlványával kivágott egy kört, majd óvatosan letette a szoba közepére.
- Mi a jó Isten?! - ugrottam Hobi ölébe - Te megőrültél?!
- Hm, lehet, sőt, biztos, hogy még kellesz.
- Mit kellesz? - húztam magam feljebb a barátomon.
- Még egy kört. Ha a számításaim nem csalnak, akkor kell lennie még egy falnak, ami elválaszt minket a főzőszobától. Maradjatok itt - közölte, majd fogta magát, és felugrott az emeletre az újonnan gyártott feljáratán keresztül. Ismét a törmelékek ismerős hangja hallatszott, majd a lyuk felé hajolt és lenézett ránk.
- Ki főz kávét?
- Én nem tudok - tolt előre az árulót, akit eddig a barátomnak neveztem. 
- Akkor gyere - fonta körém fehér csápját, majd minden ellenkezésemet figyelmen kívül hagyva emelt fel maga mellé.
- Te lefőzöd, én meg leadom Hosoeknak - adta ki a feladatot, majd halkabban hozzátette: - Dahyunnak meg kell gyógyulnia.
- Értem~ - vettem az irányt az egyik kávéfőző felé - Tudod, most felmerült bennem a kérdés, hogy miért akarod őt ennyire, izé, egészségesnek látni.
- N-ne értsd félre! - vörösödött el - Ő a legjobb barátom. Meg persze V. Nem akarom őt elveszíteni. Ő olyan nekem, mint neked m-mondjuk Nana...
Ezzel most egy kicsit meglepett. Barát? Egy ghoulnak? Egy olyan érzelmek nélküli szörnynek?! Egy egocentrikus sz*rdarabnak (aki mellesleg erősebb mint a fél klán összevéve)?! Ja, én mire fel meri becézni az egyik legjobb barátom?!
- Valami rosszat mondtam? - húzta le a fáslit szemeiről, csak hogy rám nézhessen az emberekhez nem illő színnel. Szinte belelát a lelkembe.
- M-mi? D-d-d-deh-hogy! Csak... izé...- már megint dadogok. Azok a szemek! Ha nem lennének...
Hál' Istennek pont lefőtt az első adag. Megfogtam az egyik ottani bögrét, beleöntöttem, majd újrakezdtem. Átadtam neki a kész italt, ő pedig leadta.
Most egy kicsit össze vagyok zavarodva. Barát? Van egy olyan frusztráló érzésem, hogy nem hazudott. Kitépett érte 2 falat is. Ilyet az emberek nem csinálnak. Lehet...
Lehet, hogy ők jobb barátok, mint mi?