What Is Love? (Bts/Twice ft. Tokyo Ghoul ff.)

2: Üdv

Egy fiú volt az. Haja rózsaszín, alóla csak félig lógott ki a szemét körbeölelő fásli. Hátából egy rózsaszín kagune jött elő, melynek vége egy ciklámen és egy fehér résszé vált ketté.
Csápjának ciklámen része engem, fehér része a barátomat ragadta meg, majd bevonszolt minket az épületbe.
Mindenki ránk figyelt. A csönd csípte a fülemet, de mi csak ott feküdtünk a terem kellős közepén. Orrom felfogta, hogy a poharaikból nem vörösbort, hanem vért iszogatnak.
- Ki kéri? - szólalt meg a mögöttünk álló rózsaszín, meglepően magas hangon.
Nem egyen megindultak felénk, de kénytelenek voltak megállni.
- Senki sem nyúlhat hozzájuk - tűnt fel egy magas férfi. Közvetlenül előttünk állt meg, egyedül rajta nem volt álarc. Kisugárzása tiszteletet parancsoló, már-már fenséges. Lehet, ő a vezető?
- Kik vagytok? - fordult felénk.
- Hoseok vok - ült fel törökülésbe.
- S-Sana vagyok - fordultam át a hátamra, hogy könnyebben felülhessek.
- Hány évesek vagytok? - érdeklődött tovább.
- 17 - vágta rá a barátom - És még gimisek vagyunk.
Ez az ezüst hajú rendkívül okosnak tűnik. Most Hosi adott egy ötletet.
- Én mindig erre járok haza - hazudtam - Gyakran jönnek át hozzám az osztálytársaim, de eddig csak ez az idióta volt az első, aki bemászott.
Látszólag elgondolkodott. Vajon beválik?
- Most, hogy már tudnak rólunk - tette le a poharát a sárga-rózsaszín hajú srác - el kéne őket hallgattatni.
- Nem - szólt rá az ezüst - Mindenki tudja, hogy a lány erre jár haza. Ha eltűnne, egyből itt keresnék, és lelepleződnénk.
- De ha elengeded őket, akkor is - szólt egy rövid ruhás, zöld hajú lány.
- Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem döntsön a Mester - állt meg mellette eg barna hajú srác.
- A Mester? - gondolkodott el az, akiről eddig azt hittem, a vezető, de tévedtem.
- Nagyon dühös lesz! - mentett a lány.
- Akkor - szólt a narancs-pink - Adjunk nekik beavatást. Nem teljes körűt, csak titoktartásit, és ha akarjátok, én követhetném őket mindenhova.
- Nem a legjobb ötlet - ismerte el az ezüst - De gyorsan kel cselekednünk, és nincs túl sok választásunk. Fel kell fedned magad és iskolát váltanod. Ezek ellenére elvállalod?
- Igen! - lépett előre magabiztosan.
- Ahogy kívánod - ekkor ismét felénk fordult - Ha valamelyikőtök elszólja magát, a társát is a halálba rántja, világos? Emellett minden nap el kell ide jönnötök. Ha mégsem teszitek, akkor Barackvirágon keresztülértesítenetek kell minket. Nem lepleződhetünk le.
- Oké - álltam fel, majd leporoltam magam - De ha mos nem megyek, a nővérem aggódni fog.
- Menjetek - mutatott az ajtó irányába - Vélhetőleg holnap lesz egy új osztálytársatok.
- Felkészülünk! - kiabált hátra Hoseok boldogan. hogy tud ilyenkor is örülni?
- Nézd a jó oldalát - szólalt meg, amikor már kimásztunk a lyukon - Sőt, ennek több is van. 1: nem öltek meg, 2: vannak új barátaink, 3: nem kell több pénzt költened a buszra.
- Bérletem van - kuncogtam el magamat a túlzott lelkesedésén, de ismét komolyra váltottam - Tudod mik voltak ezek?
- Valamilyen szekta?
- Nem. Vagyis nem pont. Hoseok... ezek ghoulok.
- Azok az emberevő genyók Japánból?
- Igen. Mi is azért költöztünk el, mert veszélyes volt ott. Gondolom azért nem akarnak lelepleződni, mert túl kevesen vannak a harchoz.
- Pedig tök jófejnek tűntek.
- Nem azok, hidd el. Mind ugyanolyan.
- Kétlem. Emberekből is sokféle van...
- Te ezt nem értheted. De lehetőleg majd nem beszéljünk róla. Egyáltalán.
Ezzel be is léptem a házba.
- Hol voltál eddig? - támadott le a nővérem.
- Bocsi - tettem le a táskám - Jeongyeon üdvözöl.
- Akkor gondolom ő tartott fel... Amúgy szia, Hosi.
- Hali, Momo. nincs kedved segíteni a fizikában?
- Az a specialitásom! - válaszolt, aztán felmentünk az emeletre.
Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy már itt is ghoulok vannak. Ott van Barackvirág, aki a "barátnőm" lesz. Most komolyan...
Barátkozzak össze olyanokkal, akik miatt anya meghalt?