- Hát micsoda? - sürgettem.
- Hát eddig nem volt dolgunk emberekkel. A ghouloknak alap volt, de a ti esetetekben ez kérdéses. Most ha nem baj, öltöznék.
Hobi el is fordult, én viszont nem. Elővette az egyik szekrényből azt a ruhát, ami nekem nagyon tetszett. Felvette a szájmaszkját, ami rózsaszín-narancssárga színben pompázott.
- Beszélek Rap Monsterrel - ment az ajtóhoz - Ha akartok, jöhettek.
Mivel engem nagyon érdekelt ez az egész, így egyértelműen mentem. De...
Én most mit művelek?! Beavatnak ghoulnak?! Annak a lénynek, ami miatt már nem lehetek a szüleimmel, ami miatt évekig rettegésben éltem, ami miatt el kellett hagynom a hazámat?! Miért csinálom ezt?!
Nagyot dobbant a szívem, amikor megéreztem egy kezet a vállamon. Hoseok kezét.
- Tudom, hogy utálod őket - szólalt meg lágy hangon - De most nincsen más választásunk. Legfeljebb majd a végén köpünk, mi meg elrejtőzünk, és majd a ghoul nyomozók kinyírják őket.
- Itt nincsenek olyanok - keseregtem.
- Akkor jönnek Japánból, na bumm! A lényeg, hogy most ki kell bírnod. Legalább értem tedd meg.
- Rendben - szólaltam meg egy kis idő elteltével.
Kimentünk a szobából, majd együtt barangoltunk a kihalt folyosókon, amíg el nem értünk a csarnokba.
Ismét elhallgatva ránk meredtek. Az ismerős alakok elkapták tekintetüket, az eddig nem látottak még mindig minket bámultak.
- Sana! Hobi! - jött oda Barackvirág, Rap Monster társaságában.
- Megadtam az engedélyt - szólt az utóbbi - Kaptok ruhát és maszkot. Ne keltsetek feltűnést.
Azzal arrébb is sétált.
- Gyertek - intett Dahyun, mire követtük. Csakis Hoseokért teszem.
Felsétáltunk a lépcsőn, egyenesen a második emeletre, ahol az egyik volt műtő felé vettük az irányt.
Bent a sarokban lévő asztalnál ült egy lány, éppen valamit rajzolgatott.
- Szia Jisoo - köszönt neki Barackvirág - Egy férfi és egy női lesz.
- Csak nem emberekkel van dolgunk? - lépett közelebb.
- Dehogynem - mosolyodott el - Rapmon ideiglenes beavatási engedélyt adott.
- Akkor még jó a szaglásom - kuncogott - És a mester tud róla?
- Még nem, de egy ideig nem is terveztük közölni vele.
- Gondolom hosszú történet, szóval ameddig te mesélsz, én addig méretet veszek.
Dahyun részletesen elmondott mindent, Jisoo alaposan lemért minket.
- Nos, elég érdekes történet - jegyezte meg - Szerintem is ez a legésszerűbb megoldás. De szerinted V nem lesz féltékeny?
- Erős idegei vannak, ne aggódj.
- A ruhák várhatóan egy hét múlva készen lesznek. Majd látogassatok fel.
- Oksa. Pusszancs! - tessékelt ki minket a pink.
- Ki az a V? - kérdezte Hobi.
- A barátom. Azért hívják így, mert a felsőtestből mindig csak v alakban ette ki a szerveket. Igazából azért csinálta, mert a kedvence a vesék és a szív. Ki nem állhatja a gyomrot.
- A sárga-rózsaszín hajú srác? - tettem fel a kérdésem.
- Igen. Ugye nem nézted ki magadnak?!
- Dehogy! Egy ghoult? Komolyan? Csak azért mondom, mert fel akart zabálni.
- Ennyiben különbözünk. Én vega vagyok, ő meg hetente vadászik. Gyakran hív, hogy menjek vele én is, de mindig visszautasítom. Habár, ha ajándékba hozza, akkor lefogadom.
- És mióta vagytok együtt? - érdeklődött Hosi.
- Majdnem 2 éve.
- És már csináltatok kis V-ket és kis Barackokat?
- H-hogy kérdezhetsz ilyet?! - pirult el, majd leszaladt a lépcsőn. Ezek szerint igen.
Ismét követtük, de persze egy kicsit lassabban.Lesz olyan jó a ruhám, mint Dahyunnak? Ha már ezt kell csinálnom, akkor élvezzem, legalább egy kicsit.
- Sana! - kérdezte lent a zöld hajú lány, kicsit bizonytalanul.
- Én vagyok - álltam meg.
- RM még sosem csinált ilyet - nézett rám. Száját egy vízililiomlevél takarta, mégis úgy beszélt, mintha ott sem lenne. Édes hangja volt, ezek szerint fiatalabb, mint én. Még ilyenek is? Kis szörnyek is...
- Froppy! - tűnt fel a világosbarna hajú srác, aki tegnap mellette állt - Baj van.
- Mi az? - fordult felé a lány.
- Vörös Lótusz már az első emeleten van! - ragadta meg a zöld kezét - Gyere! Ti pedig bújjatok el!
- Az kicsoda? - kérdezte.
Választ már nem kapott, mert egy meleg fuvallat kíséretében egy piros alak jelent meg a középen tátongó lépcső tetején.
YOU ARE READING
What Is Love? (Bts/Twice ft. Tokyo Ghoul ff.)
FanfictionUndorító, önfejű lények, akik csak magukkal törődnek. Elhitetik, hogy kedvesek, és akkor csapnak le rád, amikor nem figyelsz. Egyszerűen csak szörnyek... Ha Hoseok nem óhajtott volna a pénzét busz helyett kajára költeni, akkor még mindig nyugodtan é...