What Is Love? (Bts/Twice ft. Tokyo Ghoul ff.)

9: Kérdés

Hoseok és én lassan sétáltunk tovább a hajnali utcán. Úgy döntött, menjünk be a boltba, vegyünk kaját a mai napra. A megmaradt pénzből telt 2 csomag kekszre és egy üveg nutellára.
- Te még reggel is itt vagy? - néztem Jungyeonra.
- Teljes munkaidő - sóhajtott - Nem csak a nővéred akar egyetemre menni. Amúgy már nem azért, de hogy hogy ilyen korán már a boltban?
- Nem tudtam aludni - mentett a barátom - Szóval most ő issza meg a levét.
- Értem - blokkolta le a cuccokat - 4000 won.
- Tessék - adtam neki - Amúgy tudtad, hogy Hyuna egy kávézóban dolgozik?
- Csak palizik - forgatta a szemét - Neki a pénz csak mellékes.
- Jogos - vettem a kezembe a nutelllát - Most viszont sietünk. Puszi!
- További szép napot! - köszönt el. Ezután már nem volt olyan sok idő eljutni a suliba.

- Kérsz? - kínáltam meg az osztály legidősebb lányát.
- Köszi, nem - utasította vissza - Fogyózom. Amúgy miért van nálad egy egész üveg nutella?
- Reggel volt egy kis időnk, beugrottunk a boltba, és megkívántam - vakartam meg a tarkóm.
- Semmi baj nincs vele - kuncogott - Igazából a nutella az egyik kedvencem, de rájöttem, hogy fogynom kéne. Addig örülj, amíg ilyen sovány vagy!
- Jajj ne csináld ezt! Nem is, inkább most azonnal fejezd be! Egyáltalán nem vagy dagadt! Ugyan már, egy falat most mit árt?
- Rendben - vett el egy kekszet - De ha az előadásra meghízom, az a te hibád lesz! 
- Ez az igazi Nayeon - tettem le elé az üveget, majd az ajtó mellett lévő kukához sétáltam kidobni  az üres zacskót.
Nem csodálom, hogy ennyire fogyhatnéka van. A színjátszó klub előadást fog tartani a továbbtanuló nyolcadikos diákok számára, valami romantikus vígjátékot, és Nayeon kapta a főszerepet. És mi a másik, a fontosabb ok? A társának nem mást kapta, mint a suli leghelyesebb fiúját. Kim Seokjint. Akibe mellesleg fülig bele van zúgva. Kevés lánynak van ekkora mákja. Kár, hogy Jin a ghoul után érdeklődik.
- Sana - jött oda Hoseok - Dahyun most írt, hogy ma nem jön suliba.
- Adta az ég - tette össze kezeit a színésznő.
- Jó tudni, hogy nem csak én vagyok vele így - sóhajtottam.
- Azt hittem jóban vagytok - harapott egyet a kekszbe.
- Mindig fiúk veszik körül - nyafogtam - Emellett folyton a nyakamon lóg. Nem tudom, te tudod-e milyen érzés, amikor egy társaságban semmibe vesznek.
- Így már értem. Sőt, pontosan értem. Igazából nekem is ez a bajom. Elveszi tőlem Rózsaszín Hercegnőt!
- Majd megpróbálok kezdeni vele valamit - túrtam a hajamba.
- Akkor kapsz egy esélyt - kuncogott - Még óra előtt el szeretnék menni vécére. Elkísérsz?
- Bocsi, nem - vettem elő a füzetem - Elfelejtettem megcsinálni a földrajzot.
- Nem csinál házit, de korán reggel a boltba jár - indult az ajtó felé.
- Na, senki sem tökéletes! - szóltam utána. A földrajzot mindig elfelejtem, nem mintha érdekelne. Mellesleg mindig a suliban hagyom a cuccaim 80%-át.
- Sana - jött oda Hosi ismét - Szerinted mi baja Dayhunnak?
- Szerintem csak evett egy kis húst - vágtam hozzá - Rosszul lett szegényke.
- Az te vagy - suttogta - Majd szünetben akkor megkérdezzük.
- Most már csendesedjünk el - tette fel a térképet Mr. Kang.

- Na, gyere - fogta meg a kezem a barátom, majd kirángatott a folyosóra. A lépcső fele húzott, de mielőtt elérhettük volna, a fiú lekanyarodott az A-sok termébe. Még voltak bent páran, főleg színesre festett hajú fiúk. Az egyik sarokban ülő felé vettük az irányt.
- Szia Jimin - köszönt neki Hobi - Nem tudod Dayhun ma miért nem jött?
- Nem érezte jól magát - válaszolt. Tekintete végig a barátommal összefont kezemet égette, mégis bánatosan csillogott. Még meg is sajnáltam volna, ha nem tudnám, hogy ő az egyik legerősebb szörny a klánban.
- Nem tudod, Rapmon adott haladékot? - folytatta az osztálytársam.
- Adott - nézett fel - És gondolom kihasználjátok.
- Nem... - csúszott ki akaratlanul a számon.
- Biztos? - csillant fel szemeiben a remény, mégis aggódott - Legutóbb is hánytál.
- T-tudom - járt az agyam valami normális kifogáson - D-de talán h-ha nem megyek a svédasztal közelébe, és n-nem gondolok rá, akkor lehet t-túlélem. Habár gondolom te nem nagyon szeretnéd, hogy ott legyek a közeledben...
- Dehogynem! - csattant fel - Vagyis, úgy értem, még sosem voltak élő emberek a kórházban, mint tagok. Ti különlegesek vagytok.
- Köszönjük szépen - hajolt meg a barátom színpadiasan - De igazából csak ennyit akartunk, szóval nem is zargatunk tovább. További szép napot!
- Hé - szóltam rá, amikor átértünk a termünkbe - Ezt most miért kellett?
- Totál bele vagy zúgva - dünnyögött - És én, mint azt a mai nap folyamán már mondtam egy rakatszor, FÉLTELEK.
- Nyugi - sóhajtottam - El tudom nyomni. Ezt meg én mondtam neked jó párszor.
- Most is felajánlottad neki, hogy a haladék ellenére bemész, pedig nyilvánvaló, hogy utálsz ott lenni.
- T-tudod mit? Akkor csak Dayhunt látogatjuk meg. Az most miért olyan nagy ügy?
- Egyértelmű, hogy ki nem állhatod. Nem lesz egy kicsit feltűnő?
- Ne ellenkezz velem! Csak beugrunk, kiderítjük hol lakik, aztán mehetünk is haza.
- Oké - egyezett bele - De ha megint elhányod magad, akkor kilöklek az ablakon.
- Én is szeretlek - kuncogtam el magam, majd adtam egy puszit az arcára - Ha megölsz, megöllek.
- Ha megöllek, engem Jimin öl meg - nyelt nagyot.
- Ez igaz - nevettem el magam - Most már van egy biztosíték a halálom ellen. Így végül is mégsem olyan rossz közöttük lenni.
- Amúgy most megint előjött a kérdésem, amit már hamarabb is fel akartam neked tenni... miért utálod őket annyira?