What Is Love? (Bts/Twice ft. Tokyo Ghoul ff.)

14: Vendég

- Lemosnád az ablakokat? - szólt ki Momo a fürdőszobából - Én közben felporszívózok.
- Én lemosom belül, te kívül - nyomtam be a maradék pirítóst - Te felporszívózol itt, én az emeleten.
- Mi ez a munkamegosztás? - termett előttem egy vödörrel a kezében.
- Nem szeretem a sokáig tartó monoton munkát.
- Így értem. Hol kezded? Kezd már itt. Én addig felporszívózok a nappaliban.
- Ahogy kívánod - húztam fel a kezemre a gumikesztyűt, majd a vödröt megfogva indultam a konyha ablaka felé.

Tisztítás közben nem bírtam folyamatosan koncentrálni. Gondolataim ismét a klán felé terelődtek. A Mester bármit megtehet, mégis, a többiekkel ellentétben havonta csak egyszer eszik. Lehet, hogy van valami kapcsolat közte, és Dahyun között? Mi van, ha... Dahyun nővére?! Vagy a húga, csak erősebb tőle, ugye a kaguneje révén. Tényleg, még azt sem tudom, miért hívják Barackvirágnak. Minden bizonnyal neki is a kaguneje miatt. Egyre kíváncsibb vagyok. De a Mestert most már nagyon látni akarom. Mindenki szereti őt, még ha alig látják is, akkor is, feltétel nélkül. Vajon a Blackpink találkozik vele? Vagy RM? Lótusz biztos. Vajon mi lesz, ha tudomást szerez rólunk? Megöl minket.
Egyre furcsább kérdések fogalmazódtak meg bennem. Mester a fedőneve, vagy korábbról van más is? Ha igen, őt is Lisa nevezte el? Ő dönti el, kinek milyen színű lesz a haja, vagy azt Rosé? Neki milyen színű a haja? Hány éves? Mióta él itt? Miért alapította a klánt? Neki is szoknyás, fekete ruhája van, vagy rövidnadrágja, mint Jennie-nek? Milyen a kaguneje? Van barátja? Tényleg, a ghoulok olyan fekete özvegy meg sáska fajták, hogy megölik a párjukat? Egy kicsit bizarr lenne. Habár csak kölcsönösen kihasználják egymást, szóval...

- Min gondolkozol ennyire? - húzta be a porszívót a nővérem - Ritkán vágsz ilyen megfontolt és töprengő fejet.
- Én szalámit szoktam vágni, nem fejet - töröltem át szárazzal az üveget - Amúgy éppen azon gondolkodtam, hogy ugye vannak a kisgyerekek Nayeon darabjában, akik az óvodásokat játsszák. Én amikor ennyi idős voltam, két sort is alig tudtam rendesen megjegyezni.
- Az óvodai fellépéseiden mindig színesre festettük a kezedet illatos filcekkel. Egyszerűen imádnivaló voltál.
- Illatos filccel? Miért?
- Nem emlékszel? A szöveg tanulásakor minden résznél más valamit szagoltál. Mindkettőnknek elég fejlett szaglásunk van, így a két rész között megtörölted az orrodat, közben megszagoltad az adott színűt, és egyből eszedbe jutott a szöveg. Ketten mindent meg tudtunk oldani.
- Ne beszélj múltidőben! - szálltam le a székről - Most is mindent meg tudunk oldani. Vagy nem?
- De - kuncogott - Most osonj a nappaliba. Hyunáék kb. egy óra múlva itt lesznek.
- Hyunáék? Többes szám? Ki jön még?
- Az új palija... Szerinted ha egyedül jönne, akkor pont mostanra szúrtam volna a nagytakarítást?
- Ezt már majdnem egy hónapja tervezed.
- Nem baj. Véletlen egybeesés. De meg akarok ismerkedni vele.
- És felírod Hyuna volt pasijainak listájára?
- Ne csináld már! Honnan tudsz róla?
- Honnan nem? Na, én most megyek, elvégzem a napi feladatom.
Azzal a napaliba költöztem a rongyokkal, vödörrel és takarítószerekkel együtt. Hogy lehet valaki akkora ribanc, hogy egy konkrét lista van az exeiről? Eddig csak Hyunával találkoztam, aki ilyen lett volna. Szerintem a takarítás után egy kicsit belekukkantok. Vajon milyen hosszú lehet? Momo mióta vezeti? Egyáltalán miért vezeti? Ezt is meg kellesz majd kérdeznem tőle.
Ahogy töröltem le a tisztítószert, megláttam valamit, pontosabban valamiket, de még inkább valakiket, akiknek véletlenül pont az ép utcámban kellett sétálniuk vasárnap 12:47-kor. Egy nagyjából természetes hajszínű, és egy feltűnően festett hajú ghoul sétált el a házunk előtt. Egy rosszul irányított pillantás következtében a lány észrevett, majd óriási, integető mozdulatokkal átvágott az úton, egyenesen hozzám. Kinyitottam az ablakot, eredetileg azzal a szándékkal, hogy elküldjem őket a-...
- Szia~ - köszönt Tzuyu - Te egy ilyen nagy házban laksz egyedül?
- Nem - fogtam vissza a hangom - Itt van a nővérem is, aki nem nagyon kedveli a hívatlan látogatókat. Nem tartalak fel titeket, menjetek nyugodtan, majd hétfőn találkozunk.
- Hopsz, okés, nem zavarunk - haladtak tovább - Szia!
Elengedtem egy halk sóhajt, majd bezártam az ablakot. Bedobva a rongy halk csattanással esett a vödörbe.
- Ők meg kik voltak? - hozott rám szívrohamot Momo. Az agyam hirtelen leblokkolása miatt kicsúszott számon az igazság.
- Dahyun volt iskolatársai.
- 2 kérdés. Első: miért vagy olyan jóban az ój osztálytársad volt iskolatársaival? Második: mit kerestek itt? Úgy tudtam, Dayhun csak most költözött a városba.
- Igen - helyeseltem, egy sóhajtásnyi szünetet hagyva, hogy a hazugságom megformálhassa önmagát - Nagyon jóban vannak Dahyunnal, ezért bemutatott nekik Skype-on. Most hétvégén feljöttek meglátogatni őt. Tudod, nem mindenki felejti el a volt osztálytársait, Hirai Momo.
- Mert ők nem olyanok, mint te, Minatozaki Sana - vágott vissza, nevetését elfojtva - Mond meg nekem, ez alatt az egy év alatt mennyit beszéltél Yutaval!
- Ö... és te... Bambam-mel?
- Ő csak cserediák volt. Mint nálatok Chittapon.
- Jaj, az a nagyszájú...
- Szerintem tök aranyos.
- Az agyadat levetted róla!
- Nyugi, nem úgy értettem. Inkább most menj fel az emeletre és takaríts fel. A porszívó ott van a lépcső aljánál.

- Tessék - vettem le a gumikesztyűt, és a kezébe nyomva elosontam. Felcipeltem a takarítógépet, bedugtam kábelét a konnektorba, majd neki is kezdtem. Még a hangos zúgás sem tudta elnyomni a gondolataimat. Amik persze ismét a Mester körül forogtak. Honnan tudják, hogy SSS szintű? Mivel csak akkor kap hivatalos osztályzatot, ha már volt összetűzése nyomozókkal. Amik jelen pillanatban még csak Japánban vannak. Még ha járt is ott, akkor felhívták volna a figyelmet egy ilyen veszélyes valakire. Vagy ez egy ilyen önjelölt osztályzat? Akkor elég beképzelt egy nő. Hogy lehet pont egy ilyet választani vezetőnek? Attól, hogy havonta csak egyszer eszik, még nem lesz szent. Akkor... akkor Rapmon az igazi, el nem ismert vezető? Vagy Mester a főnök, RM pedig a vezető. Nem ugyanaz. Még jó, hogy ő van nekik. Tényleg, a klánban elég sokan vannak, de én alig ismerek belőlük párat. A Mester pedig minden apró részletet tud róluk... ez is kamu. Habár a havonta egyszer evésben nem kételkedhetek olyan sokat. Egész reális. Csakhogy a ghoulok legrosszabb érzése, ha éheznek. Akkor... lehet, hogy kisebb a gyomra? Vagy, ha még fiatal? Mintha apa mondta volna, hogy a fiatalabb ghoulok erősebbek. Vagy csak kontrollálatlanabbak? Vagy ezt az a speciális ghoul anyag bigyó gyenyó felszívóadatlansága teszi? Az a világító anyag, amit a kagunekből kivonva az ellenük használt fegyverekbe töltenek. Az egyetlen anyag, amivel meg lehet őket sebezni. Most már tudom, hogy azt a fiatal ghoult, akivel 8 évesen találkoztam, azért tartottam nagyra, mert 'világított'. Igazából elég ritka, hogy egy felnőtt ghoulban maradjon annyi nyersen, hogy nagy korában még fényjen. Nos, igen: apától elég sok dolgot tanultam a ghoulok kapcsán. Legalábbis annyit, hogyha összefutok eggyel, le tudjam győzni. De őszintén: az én esetemben nem csak egyről van szó. Túl sokan vannak, és persze túl erősek. Ott van Jimin. Egyedül is simán nyerne. Meg ott van Piros Lótusz, 'Ezüst Liliom', RM, és a tetejébe a Mester. Oh, ne felejtsük el, hogy sok kicsi sokra megy, azaz a klán többi tagja is, erőiket összeadva lehetetlen lenne legyőzni. De...
Ha egymás ellen harcolnának? És kinyírnák egymást? Belülről? Ezt... meg lehetne valósítani. Csak ki kell használnom... Jimin elszántságát, Lótusz lobbanékonyságát, talán RM logikáját...
- Sana! - bukkant fel az ajtóban Momo - Itt vannak.
- Már? - ijedtem meg - Mennyi ideig takarítottam?
- Fél órán át.
- Feltartanád őket egy kicsit? Nekem még... uh.
- Oké - kuncogott - Öltözz fel nyugodtan.
Azzal ki is ment. A takarítás engem mindig transzba ejt. Annyira elmerülök a gondolataimban, hogy már arra sem nagyon figyelek, éppen mit csinálok. Most is már a szobámban álltam, feltakarítva az egész emeletet; a folyosót, Momo szobáját, a fürdőt és az én szobámat is.
Gyorsan felkaptam egy éppen kézen fekvő kék kockás inget egy fekete farmerrel, majd átszaladtam a fürdőbe, befújtam magam, kibontottam a kontyba fogott hajamat és átfésültem (inkább már téptem), majd leszaladtam a vendégekhez.
A konyhaasztalnál ültek, kávét és teát szürcsölve. Egyszer reménykedtem, hogy egyedül jön, erre...

-------------
Most jut eszemebe
Ide is kérném a visszajelzéseket a folytatás kijövetelének időtartamáról