What Is Love? (Bts/Twice ft. Tokyo Ghoul ff.)

16: Ezüst

Az ismeretlen lány szinte felnyársalt a tekintetével. Még a vérem is megfagyott, amikor elindult felém. Hobira pillantottam, akinek a szemében csodálat villant. A lány rajtunk tartotta a szemét, közben a tőlünk nem messze álló Rap Monsterhez sétált.
- Gondolom meg tudod magyarázni - szólalt meg.
- Nem ölhetjük meg őket - utalt ránk - Lelepleződnénk, és a munkád semmibe veszne.
- A Mester tud róla?
- Nem. De Lótusz igen. Félő, hogy elmondja. Szeretném, hogy figyelj rá, nehogy kikotyogjon valamit.
- Rendben - sóhajtott - Fent leszek.
Azzal pár ugrással a lépcső tetején termett, majd eltűnt az egyik oldalra vezető folyosón.
- Ő ki? - kérdezte Hobi.
- A barátnőm - nézett rá rosszallóan RM.
- Nyugi, nem kell - nevetett fel - Csak úgy kérdeztem. Nekem amúgy is itt van Sana.
Átkarolta a vállam, mire én mosolyogva simítottam a hátára.
Jimin szája egy pillanatra szétnyílt, keze bosszúsan összeszorult. Ez egy kicsit kezd megijeszteni...
- Chimmie-... khm... Jimin - állítottam vissza az anime karaktereket megszégyenítően magasra csúszott hangomat a nyelvbotlás után - Akkor bemutatsz neki, vagy inkább hagyjuk?
- Gyertek - intett flegmán, majd megindult. Kibontakoztam Hobi karjai közül, hogy külön kövessük a fiút. V éppen a frissen átöltözött Dahyunnal beszélgetett. 
- Srácok - V, V- srácok - flegmázott tovább a rózsaszín.
- Dehogy mész - ragadta meg a karját - Úgyis rég beszéltünk.
- Alig három napja - kételkedett Jim - Miért nem mehetek?
- Ha már idehoztad őket, vigyázz rájuk, nehogy megkóstolja őket.
- Ennyire mániád az evés? - szólalt meg Hoseok.
- Ez genetika - vont vállat - Nem tehetek róla.
- Igazából nagyon megértő és kedves - karolta át a nyakát Barackvirág.
Miért hangoztatják a ghoulok, hogy ők mekkora szentek? Ha ennyire hangsúlyozzák, akkor tuti, hogy kamu. Mint Bambam. Ott mondja, hogy mekkora egy drogos. Közben meg azt se tudja, mi a különbség a metamfetamin és a kristálymet között.
-Azért ne túlozzunk - mondta ki a gondolataimat Jimin.
- Az egy dolog, hogy te gyökér vagy velem, azért én is az vagyok veled - nevetett fel mély hangján - De ez ilyen kölcsön kenyér visszajár. Aki jófej velem, azzal én is az vagyok. De aki ekkora kretén, mint például egyesek...
- De ti nem legjobb barátok vagytok? - kezdtem hirtelen mutogatni kettejük között.
- De - vont vállat a sárga-rózsaszín - De néha megjön neki, akkor jobb hozzá sem szólni...
- Már az összes alkalmat megbántam, amikor hozzád szóltam - húzta fel az orrát Mr. Hisztis Picsa.
- Csak egy kérdés - szakította félbe őket Hoseok - Miért ugyanolyan a fáslitok? Vagyis maszkotok?
- Véletlen egybeesés - próbált menteni a rózsaszín.
- Direkt lett kérve - süllyesztett el minden kifogást V - Mint a hajam Barackkal. Ti nem mondtátok Jisoonak?
- Mit? - eszméltem fel - Ja, nem tudtuk, hogy lehet. De reménykedni szabad.
- És a hajatokat milyenre terveztétek? - enyhült meg Jimin is.
- Hobi piros, Sana rózsaszín - közölte helyettünk Dahyun.
- Szerintem jól állna nektek - tette a vállamra a kezét a mély hangú. Óvatosan megfogtam a csuklóját, és leemeltem magamról.
- Milyen elővigyázatosak vagyunk - mért végig gúnyosan.
- Rózsaszín? - ocsúdott fel ismét az évfolyamtársam - Miért pont rózsaszín? - közben reflexből beletúrt a hajába.
- Hát nem egyértelmű? - kuncogott fel a lány - Azért, mert teljesen odavan érte-...
- Nem! - vágtam a szavába - Mármint, úgy értem, nme vagyok oda a rózsaszínért, mint valami hétéves. Inkább úgy fogalmaznék, hogy szeretem a rózsaszínt. Hogy odavagyok érte, az túlzás.
- De attól bejön neked - bökött oldalba. Szemem sarkából láttam a zavarba jött Jimint, ahogy elbizonytalanodott arckifejezést színlel. Már megint a kis ártatlan. Azt hiszi, vagyok olyan naiv, hogy bedőlök neki? Apró pír jelent meg az arcán. Rohadt jó színész. Nem tudom, benne van-e a színjátszó körben, de simán kaphatna főszerepet.
- És neven gondolkodtatok már? - ölelte át Dahyun derekát a barátja - Igen, azt is lehet kérvényezni.
- Én jobban örülnék, ha a barátaim neveznének el - vallottam be - Amúgy sem nagyom van használható ötletem.
- Pinkie Pie - vágta rá Hoseok - Illeni fog a hajadhoz.
- Ne csak a haj alapján nevezzük el - gondolkodott Barack - Lehetne... Beauty.
- Beauty Princess - nyávogott gúnyosan V - Milyen kreatív.
- Legyen valami egyszerű - vélekedett Hosi.
- Mia? - ajánlotta fel Jimin - Rövid, és illik a rózsaszínhez.
- Nekem tetszik - bólintottam - Lesz valaki az egyszarvúm?
- Én már most az vagyok - ölelt át hátulról a barátom. Kettős Lélek befogta az orrát egy kicsit. Elsőre úgy tűnik, mintha megpróbálna elfojtani egy tüsszentést, de engem még mindig nem tud átverni. Fásli van a szemén. A szaglásával lát. Ha valamit nem akar látni, befogja az orrát. De ezen mit nem akar látni? Oh... most eljátssza, hogy belém van zúgva. Mert ha tényleg belém lenne, akkor csak visszatartaná a lélegzetét, hogy ne tűnjön fel. Miért hiszi azt, hogy nekem ezt be tudja etetni? Ennyire hülyének tűnök? Vagy csak ő annyira biztos a dolgában?
- Akkor Hoseok lesz Ochako - kuncogott Dahyun.
- Az Onchao - javította ki durcásan V.
- Ti nézitek a Mia és ént? - lepődött meg Hoseok.

Igen... Hobi szabadidejében gyakran néz gyerekmeséket. De jó oka van rá. "Ilyenkor úgy érzem, mintha újra együtt lenne a családom, mint régen..." A húga már kilépett abból a korosztályból, és nem is nagyon izgatta, mit művel a bátyja. Már 12 évesen a saját feje után ment, bulizott, nem járt haza éjjelenként... Hoseok mindig halálra aggódta magát, ilyenkor engem hívott, vagy írt nekem, mivel én a szülei válása előtt még Japánban voltam. A kapcsolatunk erősebbé vált annak hála, hogy az anyám halála (akit akkor nagymamámnak mondtam) pont egy időbe esett a húga ellengésével, így tökéletes lelkizőpartner lettem.
Amikor felmerült a költözés, a téma beleesett a szülei válásának időszakába. Szüksége volt valakire, aki nen homofób, mint a legtöbb fiú; valakire, aki nem csak azért barátkozik vele, hogy pasikról beszélgessen vele, kifesse a körmét (?), befonja a haját, vagy esetleg féltékennyé tegyen vele egy-két fiút. Kellett neki valaki, aki hasonló lelki állapotban volt, és megérti a helyzetét. Ez voltam én. A találkozásunk óta tanítottuk egymást, én őt japánul, ő engem koreaiul.
Már egy éve élek itt - mégsem találkoztam még soha az sem az apjával, sem a húgával. Viszont viszonylag hálás vagyok nekik, mivel a történtek tökéletesen megalapozták a kapcsolatunkat.
Amiről Jimin nem akar tudomást venni. Feltűnően játssza, hogy belém van esve, megtéveszt, és azt hiszi, olyan kis tiniribanc vagyok, aki mindenkit felszed, aki csapja neki a szelet. Hogy egyből lecsapok minden lehetőségre. Még mit nem.
- Attól, hogy gyerekmese, még nem bűn, ha nézzük - vont vállát durcásan V.
- Neked inkább nem tanulnod kéne? - vontam kérdőre.
- Fontos a pihenés, hogy utána jobban fogjon az agyam - okított.
- Persze - ionizált Jimin.
- Már értem miért nem vagytok olyan jóban - cikázott a tekintetem a két fiú között.
- Tae-... V az egyetlen, aki fél tudja hergelni - magyarázta belekarolva Barack.
- Pedig az elmúlt időben elég gyakran láttam idegesnem - gondolkodtam el.
- Csak az utóbbi idő egy kicsit stresszes - húzta le a rózsaszín, ami meglepett, hogy nem az történt, amire számítottam. Azt hittem, a tekintetét mélyen az enyémben fogja fúrni, egészen a lelkemig hatolva, ám helyette olyan lágyan nézett rám, úgy éreztem visszaverődik rólam. Igazából ez is történt, mivel az én arckifejezésem is ellágyult. A hosszú másodpercekig tartó csendet V törte meg.
-  Basszus - túrt a hajába - Most egy pillanatra úgy nézetek ki, mint egy romantikus tinidráma főszereplői, akik éppen szakítani készülnek.
- Inkább annak a klisének tűnik, amikor az egyikőjük a világ másik felére utazik, és így soha többet nem láthatják egymást - pontosított Dayhun.
- Csak féltékeny ne legyek - forgatta a szemeit Hoseok.
- Hát ne is legyél - böktem oldalba kuncogva, majd gyorsan észbe kaptam - Amúgy sincs mire.
- Azt majd meglátjuk - cikázott Barack köztem és Jimin között.
- Khm - köszörülte meg a torkát az emberfiú, közben egyik kezével átkarolva a derekamat, a másikkal összenyomva az arcomat, ezzel csücsörítésre kényszerítve - Ha nem zavarna, neki van barátja. És egy jó ideig lesz is. Szóval ne shippeld más fiúkkal, legalábbis ne az én jelenlétemben.
- O-oké - szeppent meg a lány, majd kínos csend telepedett körénk.
- Gyerek - duruzsoltam - Elengednéd az arcom?
- De olyan kis aranyos vagy így - gügyögte.
- Blah - tettetett hányást Jimin - Én léptem.
- Miért? - nyávogott V, miközben kikapta a barátja kezéből a fásliját.
- Nem akarok én lenni a különc szingli, aki csak arra jó, hogy hallgatja a nyáladzásokat - szerezte vissza a maszkját, majd elindult a folyosó irányába.
- Hé - szabadultam ki Hobi szorításából, és elkapva a csuklóját maradásra bírtam. Hirtelen kapta felém a fejét; fekete-piros tekintete a lándzsánál is élesebben fúródott az enyémbe. Hogy én miért nem gondolkodom, mielőtt cselekszem...
- Maradj...






---------------

Bocsánat, amiért eddig nem volt rész (nem találtam meg a füzetet amibe írtam), de most már itt van, szóval köszönöm aki még mindig olvassa XD