Mindent újrakezdve

7. fejezet

*Emlékezés*

Egy barátnőmmel, kinek neve nem jut eszembe, egy repülőn ültünk. Nagyon izgultunk mindketten, egyrészt, mert akkor repültünk először, másrészt, mert végre megláthattuk élőben kedvenc bandánkat, a BTS-t.

- Add ide a jegyemet, mert nem bízok benned, el fogod hagyni! –mondtam.

- Nem fogooom –vigyorgott a lány, de azért inkább ideadta a jegyemet, amit akkor láttam először. Felszaladt a szemöldököm, mikor elolvastam, hogy mi van a kis cetlin.

- VIP? Komolyan? Át versz! –az örömtől bekönnyesedett a szemem, mire a barátnőm szívet formált két ujjal. A nyakába ugrottam, mire a repülő elindult, ezért a mellette ülő fickóra estem, aki emiatt morgott valamit az orra alatt. –Mi van? Ne mondja, hogy nem élvezte! –erre én és a barátnőm nevetni kezdtünk, a srác barátnője pedig szúrós szemekkel méregetett engem. Gyorsan visszaültem a helyemre, bedugtam a fülesemet, és figyeltem a mellettünk elterülő felhőket.

*filmszakadás*

Egy csarnok bejárata felé tartottunk, mikor hirtelen megálltam. Pár army belém ütközött hátulról, a barátnőm pedig kérdőn nézett rám.

- Nagyon ideges vagyok... mi van, ha elszúrom? Mi van, ha egy kis idegesítő fangirl-nek fog tartani? Mi van... ha csak egy leszek a sok közül? –lehajtottam a fejem, és kis híján elsírtam magam. Legszívesebben visszafordultam volna, sőt, ha egyedül vagyok ott, meg is teszem.

- Ha az vagy, akkor az vagy. Ideje bemutatkoznod Sugának. Most szépen bemegyünk, és bármi is történjen, magadat adod! Fogd fel úgy, mintha bemutatnálak pár haveromnak! Ha így nem fogadnak el, akkor máshogy se kellj nekik! Értem, hogy fontosak neked, nekem is azok... de ők is csak emberek. Nem muszáj nekik megfelelni. –a lány kis monológja után felkaptam a fejem, hiszen valaki nagyon gyorsan közeledett felénk. Jin elkapta a karunkat, és magával rángatott, be egy ajtón.

- *angolul* Ez itt a VIP részleg. Ti vagytok a szerencsés kiscsajok, akiket ma boldogíthatunk, igaz? –a barátnőm csak sokkban bólogatott tátott szájjal, úgyhogy rajtam volt a sor, hogy most én álljak a sarkamra.

- Pontosan. A nevem Anna, ő itt pedig Heni. Minden oké, Jin, sápadtnak tűnsz...?

- Cuki, hogy észrevetted. Kissé tényleg beteg vagyok, de kibírom. Nem hagyom cserben az armykat.–kacsintott, mire elmosolyodtam, és szívecskét formáltam neki az ujjaimmal.

- Az a szív lehet az enyém is, kis európai? –jött oda hozzánk Namjoon, mire a barátnőm megszorította a kezemet. Neki Namjoon volt a biasa.

- Egy már nem is elég, anyu? –vigyorogtam rá, és hozzálöktem Henit.

- Na, mi ez a tömegnyomor, gyertek már! –ordított oda Suga a folyosó végéről. Odaszaladtam hozzá.

- Azt is megmondhatnád, hogy hova, fater.

- Fater? Ne aggódj kislány, megmondom én neked! –ezzel átfogtam a derekamat, nekem pedig elkezdett égni az arcom. Ilyen közelről még félelmetesebb volt.

- Suga! Engedd már el, Jézusom!–szaladt oda Jin, és játékosan fejbe csapta Yoongit. Suga elindult, mi pedig követtük. Ahogy beértünk a színfalak mögé, Suga kinyitotta az ajtót, és udvariasan előre engedett, ami először meglepett. Viszont nem kellett sok idő, hogy megtudjam kedves gesztusa miértjét, ugyanis Jhope ugrott elő a semmiből, ordítva. Ijedtemben hátraugrottam, és én is felkiáltottam. Mindenki nevetett, míg én fejbe csaptam Jhope-ot. Már adtam volna egyet Sugának is, mikor ő megfogta a csuklómat, magához rántott és megölelt.

- Ugye, hogy így sokkal jobb? Tudod, béke meg minden. –felnevettem.

- Nem is tudtam, hogy békepárti vagy.

- Ch, egy fake army? Megyek és el is mondom a többieknek! –most én rántottam vissza, és tettem rá az ujjam a szájára. Erre Yoongi csak bele harapott, mire felszisszentem.

- De gonosz vagy!–lebiggyesztettem a számat, mire ő a kezével felhúzta, kevéske sikerrel.

- Mosolyogj már!–suttogta.

- Az nincs ingyen!

- Nincs, mi? –féloldalasan elmosolyodott, és hirtelen a számra tapasztotta a sajátját. Annyira meglepett, hogy elfelejtettem pislogni is.

*filmszakadás*

A srácok jól teljesítettek a színpadon, mint mindig. Elköszöntek az armyktól, majd visszajöttek hozzám és Henihez.

*filmszakadás*

Éppen Sugát követem, otthagyva a vadul smároló Henit és Namjoont. Suga beinvitál egy öltözőbe, ahol csak ketten vagyunk. A falhoz szorít, és erősen a számra tapasztja a sajátját. Pár percig csókol, majd egy kicsit eltávolodik tőlem.

- Nagyon megszerettelek, kiscsaj. Üdvözöllek a maffiacsoportomban.

- Hogy... mi van? –kérdezem, majd meglátok nála egy tűt. –Suga! Mi a franc? –ő csak belém döfi a tűt, mire elálmosodok.

- Szeretünk, Anna. Én, és minden BTS tagja. Legyél jó kislány.–puszit ad a számra, majd elsötétedik minden.

*Emlékezés vége*

Kipattan a szemem. Egy kórházi ágyban fekszem, körülöttem a BTS összes tagjával, Mikivel, Viktorral, Cintivel és J-vel.

- Végre felkelt, már azt hittem, meghalt. –könnyebbült meg Viktor.

- Én reméltem –vágta rá Cinti.

- KUSS! –ordított Suga. –Mennyire emlékszel, te szuka? Beszélj, különben elvágom a torkát! Jut eszembe, felismered, ugye?–ezzel Jimin mellém lökte Henit, akinek a szája és két keze is meg volt kötve. És itt elpattant bennem valami. Kiszedtem az infúziót a kezemből, kiszálltam az ágyból, és elkaptam Suga torkát.

- Mégis mit képzelsz magadról, fuckboy? Így kell bánni két lánnyal, aki olyan sok pénzt és időt fektetett abba, hogy egyáltalán találkozhasson veletek? –lehajtottam a fejem. Éreztem, ahogy átjár az adrenalin. –Ereszd el, most.–Suga ijedt fejjel nézett rám.

- Mi van, Suga, öld meg azt is, mit vagy úgy befosva? –kérdezte JHope, majd mikor Suga nem válaszolt, odajött hozzánk.–Mi a szar? Srácok ennek a csajszinak piros a szeme!–erre Namjoon elvigyorodott.

- Hát, nem kellett volna megölni az apját is, mert úgy látszik, most már ő az alpha farkas. –itt elengedtem Suga nyakát, aki emiatt a földre esett.

- MIT CSINÁLTATOK? –ordítottam.

- Na, most kurva nagy szarban vagyunk, kösz, Namjoon. –mondta Suga, majd felállt, és kiment a teremből. A saját kis csapata követte, én pedig ott maradtam a BTS tagjaival és Henivel a kórteremben.