Mindent újrakezdve

9. fejezet

Álmodtam.
Vonatpótlón voltam, mivel vonat valamiért nem közlekedett. Én voltam az egyetlen utas, és ez nem tetszett. A füllhallgatómból valami rock zene szólt, de nem emlékszem a címére, és nem is figyeltem rá. Sötét volt. A busz zaja kissé hallatszott a zene mögött. Előre sétáltam, leültem a lépcsőre, és rágyújtottam.
-Miért ma mész vissza? Kedd van, nem vasárnap. Csak ma van nyitva a kollégium? -kérdezte Karesz, a buszsofőr. Szivarkájának szaga betöltötte a légutamat. Nagy hasa szinte elért a kormányig. Fekete sapkája alatt kopasz feje bólintott, ahogy meglátott egy felénk közeledő buszt. A másik sofőr visszadudált köszönésképpen.
-Beteg voltam. Vagyis vagyok, de nem akarok többet hiányozni. Holnap megyek suliba. -válaszoltam. A sofőrre néztem, akinek szemöldöke feletti tetoválás budhistaságáról árulkodott. Egy Nap, egy Hold, és egy lakat, feltételezem az volt a "titok". Félelmetes látvány volt, ahogy rásütött a Holdfény az arcára, viszont mosolya kedves volt és meleg.
-Értem. Jobbulást. Apád mondta, hogy depizel valami fiú miatt. Lehet az is gátol a jobbulásban. Osztálytársad?
-Igen. Ő is szeret engem, de félt saját magától.
-Ezt nem értem.
-Azt mondta, simán fűzögetne más lányokat a szemem előtt. Nem hiszek neki, más van a dologban, és ezen kattogok már egy jó ideje. -a busz hátuljából nagy csattanás hallatszott. Eldőlt a bőröndöm a kanyarban.
-Hagyjad, mindjárt odaérünk.
-Micsoda? Tuti nem.
-De, mert csak a következő városig megyek. Onnantól vonat. -eloltottam a cigimet, és visszamentem felállítani a táskámat. A busz lefékezett.-Hát akkor szia. Legyen szép estéd.
-Neked is. -köszöntem el, majd elindultam a vonatok felé. Félúton jártam, mikor valaki meglökött hátulról. Reflexből hátrafordultam, és az üres kezemet használva meg is pofoztam egyben. Ekkor valaki hátulról lefogott, kitépve kezemből a bőröndöt.
-Most pedig mesélj, mit tudsz Siklósi Bencéről. -szólt egy mély hang, és pisztolyt tartott a fejemhez. J nevének hallatán elfogott az aggodalom. Ekkor Viktor hangjára kelltem.
-TINA, KELLJ FEL! -rázott meg.
-Mivan?
-Álmodban ütötted a falat. Minden rendben? -megráztam a fejem. Semmi sem volt rendben. A kis farkas vicsorgott és morgott az asztalom mellett, aminek fiókjai kihúzva, üresen tátongtak. Valaki járt a szobámban. És az sem egyértelmű, hogy Viktor hogy jutott be egyáltalán. És honnan tudta az a "mély hang" J nevét? És ki volt az?