Mindent újrakezdve

6. fejezet

Reggel arra keltem, hogy furcsa szagot érzek. Miután rájöttem, hogy ez nem más, mint vér, szemeim kipattantak. Felültem, és rögtön megéreztem az égető érzést karjaimon és mellkasomon, miket vágások, jobban mondva karmolások ékesítettek. Mi a... ? Ekkor meghallottam egy morgást magam mellől. Oldalra kaptam fejem, és a kis farkas vicsorgó pofájával találtam szemben magam.

- Nyugi! Hé... nem ismersz meg?–néztem a farkasra, mi most rám vetette magát. Eltoltam magamtól, de karmai benne maradtak a pólómban. Ijedten nézett rám, majd orra mozogni kezdett, ahogy megszagolta kezemet. Elengedte a pólómat, mire letettem az ölembe. Bocsánatkérésképp ráugrott a vállamra, és megnyalta az arcomat. –Ez így rohadtul nem lesz jó... egyáltalán mit képzeltem, hogy magam mellé engedtem egy vadállatot?–gondolkodtam hangosan.

- Azt, hogy meg akarod menteni az életét–Viktor állt a szobaajtómban. Nem is hallottam, mikor kinyitotta ki.

- Nem érdekel. Megetetem, és szabadon engedem.–Viktor erre felemelt egy kevéske húst, majd az ölembe dobta. Kivettem a húst a zacskóból, és odaadtam a farkasnak, aki vidáman elszaladt vele az egyik szekrény mögé.

- Készülődj, mert el fogsz késni.–mondta Viktor, majd sarkon fordult, és elment. Ránéztem az órára, és valóban már fél 6 volt.

Kipattantam az ágyból, kerestem egy rövidnadrágot, és egy lezser pólót, amiben kimehetek edzeni. Megfogtam a fésűmet és a fogkefémet, majd a fürdőszobába vettem az irányt. Szerencsére nem volt bent senki, úgyhogy bementem, összefogtam a hajam, és elkezdtem fogat mosni. Éppen fogkrémes szájjal meredtem magam elé, mikor valaki belépett. Odakaptam a fejem. Achilles közvetlenül mellettem állt, és mielőtt észbe kaphattam volna, már át is fogta fél kézzel a derekamat.

- Még meg sem kérdeztem, hogy hogy aludtál –szája nagyon közel volt az enyémhez, tisztán éreztem forró leheletét számon.

- Miért nem győződtél meg róla?–hozzáérintettem számat az övéhez, de nem csókoltam meg.

- Játszadozni akarsz, kutyus? –mondta, majd lenyalt egy részt a számon lévő fogkrémből, és így vezette be a nyelvét a számba.

- Elfogyott a fogkrémed, Achilles? Adjak kölcsön?–szólalt meg mögötte Miki, mire Achilles elengedett. Felnevetett, majd Miki felé fordult, és elindult felé. Megállt mellette, és oldalról erősen megfogta az ágyékát... asszem itt elfelejtettem, hogy hogyan kell pislogni.

- Egyszer már megmondtam, hogy ne szólj bele a dolgomba, igaz, Mikike?

- Engedj el, meleg seggfej!–ordított rá Miki.

- Miért, kisfiú, mi lesz?–erre még egyet szorított Mikin, aki erre hangosan felnyögött. Achilles a szemét forgatta, majd kisétált, Cintit megkerülve.

- MIT CSINÁLTÁL VELE? –visította a csaj, de Achilles csak ment tovább a folyosón, mit sem törődve vele. Cinti odasietett Mikihez. –Gyere, hadd segítsek rajtad –erre kirángatta Mikit kezénél fogva, otthagyva engem egy túlzottan nagy sokkban. Gyorsan fogat mostam, majd lerohantam a konyhába.

Mire leértem, a többiek már nagy ívben reggeliztek. Meglepetésemre, egy új taggal bővült a csapat. Megálltam a lépcső közepén, ugyanis... kissé félek az olyan emberektől, akiket még nem ismerek. A srácokat is több hónap volt megszoknom. Viktor észrevett, és hevesen integetni kezdett nekem, mire az új srác megfordult. Barna szemeivel meredt rám, mibe kissé belelógott fehér haja. A bal füléből egy hosszan csüngő fülbevaló lógott, míg a jobb oldaliban csak egy sima karika volt. Öltözködése is más volt, mint a többieknek, nem hordott annyi feketét. Jelen esetben egy fekete felső volt rajta, ami alól a derekánál és ujjánál kilógott fehér ingje. Ehhez felvett egy világoskék szakadt farmert és piros cipőt.

A kisurgázása roppant hűvös volt. A srác nem volt se boldog, se szomorú, szimplán...szart mindenre maga körül. A szemébe néztem, és akkor beugrott... a fájdalom ismét megjelent a fejemben, mikor felismertem a srácot. Nem akartam hinni a szememnek, hiszen a holtig imádott rapperem állt előttem!

- SUGA??? –ordítottam...

- Mi... honnan tudja a nevemet? Nem megmondtam, hogy töröld az emlékeit, J?!

- Én megtettem! –a fejemet fogtam, mert a fájdalom nem hogy alábbhagyni nem akart, erősödött.

- Mindegy... mi bajod van, Tina? Gyere ide, azonnal! –Suga hangja mélyen és komolyan csengett. Biztos voltam benne, hogy bántani fog, de már nem volt hova futnom. Elengedtem a fejem, és indultam lefelé a lépcsőn. Vagyis indultam volna, de akkor a fájdalom a fejemtől indulva végigment a gerincemen, és lezsibbadt a lábam. Emiatt leestem a lépcsőn, és már csak annyit hallottam, hogy Viktor odaszalad hozzám, Suga káromkodik, Cinti nevet, Miki tárcsázza a mentőt, J pedig segít Viktornak feltenni engem a konyhapultra.