8.fejezet

4 0 0
                                    


- Sajnálom! –szólt Namjoon. Csendben bólintottam.

- Ha tényleg sajnálod, válaszolj! Miért nem emlékszem semmire? Annyit tudok, hogy hogyan kerültem Suga bandájához... de semmi másra nem emlékszem a gyerekkoromból...a szüleimre sem.

- Válaszolnék én, de nem tehetem. Ha válaszolok, az neked nagyon fog fájni. Úgyis rájössz majd szép lassan mindenre, ha az agyad képes lesz feldolgozni. Ha velem jössz, addig nem engedem, hogy meghalj. –mondta ezt olyan arckifejezéssel, amilyet még sosem láttam tőle, majd kisétált a kórteremből.

- Kövess minket, vagy menj egyedül, de ne maradj itt, ha nem akarsz egy halottaskocsiban utazni.–mondta Jin, és Namjoon után indult a többiekkel együtt. Senkit sem érdekelt igazán, hogy megyek-e, vagy mi lesz velem. Leültem az ágyam mellé, és úgy döntöttem, ott is maradok. Nem volt kedvem élni. Ekkor valaki lágyan megérintette a karomat, majd szorosan átölelt.

- Gyere velünk, kérlek–mosolygott rám Jhope, a BTS napsugara.

- Nem akarok. Meg akarok halni–Jhope megfogta az arcomat, és homlokát az enyémhez döntötte.

- De igen. Igenis akarsz.

Heni szobájában ültem, és hintáztam az íróasztala előtt álló székkel. A srácok elmentek próbálni, mi pedig addig kipakoltuk az én cuccaimat.

- Te emlékszel dolgokra? –kérdeztem Henit.

- Igen. Az én dolgom egyedül a hackelés... és a szüleimmel is találkozom néha... Namjoon itt a vezető, mint ahogy a bandában is, csak Sugának ez nem tetszett, ezért kilépett, és azon dolgozik, hogy hogyan tegyen keresztbe nekünk... mi meg azon, hogy visszaüssünk, de csak annyit, amennyit megérdemel. Gondolom azért törölte az emlékeidet, mert nem mentél volna bele, hogy embereket gyilkolj... ahogy ismerlek, még érte sem.

- Namjoon nem is haragszik Sugára?

- Lehet, hogy valahol mélyen haragszik... de tiszteletben tartja a döntését.

- Értem... kérdezhetek pár dolgot? –ekkor Heni abbahagyta a ruhái rendezését, rám nézett, és pár másodperc gondolkozás után felelt.

- Válaszolok, ha megengedhetem magamnak. –ezzel tovább pakolt.

- Hány éves vagyok?

- 18 leszel márciusban.

- Mi a vezetéknevem?

- Nem mondhatom el, apukád miatt.

- Hány barátom volt?

- 2.

- Van más testvérem az öcsémen kívül? -itt megint abbahagyta a pakolást, és tátott szájjal rám nézett.

- Ezt honnan tudod?

- Igen, erre én is kíváncsi vagyok.–Namjoon állt az ajtóban csípőre tett kézzel, és szúrós szemmel méregetett.

- Csak rá emlékszem...nem tudom, hogy miért. –Namjoon összenézett Henivel, és miután ők valószínűleg mindent megbeszéltek, csak ennyit mondott:

Mindent újrakezdveWo Geschichten leben. Entdecke jetzt