The Circuit (magyar fordítás)

SANTA MARGARITA, KALIFORNIA

MÁJUS 15, 2020

SANTA MARGARITA, KALIFORNIA

0 MÉRFÖLD

"A még csak húsz éves Frank Iero az egyike azon versenyzőknek, akit érdemes figyelni az idei Grand Circuit Tour-on. Az utóbbi évét azzal töltötte, hogy kisebb bajnokságokon mutatta meg tehetségét, kitörve a sötétből, és olyan gyorsan emelkedett a ranglistákon, mint az utóbbi évtizedben senki. A sok kemény munkája biztos helyet nyújtott neki az idei Circuit-on, és most itt vagyok vele, hogy feltegyek neki pár kérdést az elkövetkezendő háromezer-ötszáz mérföldről."

A kamera kizoomolt, hogy a fehér hajú operatőr és Frank is a képernyőn belül legyen. Frank a felszerelését viseli, a fekete motoros dzseki a derekára van kötve, a bakancsát felrakja az asztalra, ahogy kényelmesen hátrahajol a székében. Gerard megforgatja a szemeit, függetlenül attól, hogy senki nincs a közelben, aki láthatná. Ez az egész egyszerűen olyan szakszerűtlen.

A riporter közelebb hajol a hozzá egy kamu-barátságos mosollyal. Vagy talán egy igazival - Frank az egész országot az ujja köré csavarta. "Mondd, Frank, izgatott vagy?"

"Nagyon is," mondja Frank egy önelégült mosollyal. "De mégis, innen szinte látom a célvonalat New Yorkban." Ez egy elég hülye mondat volt, és egyértelműen előre megírt, de Gerard tudja, hogy Frank megszámlálhatatlan rajongója minden egyes szótagot imád.

A riporter vehemensen bólint egyet. "Mesélnél nekünk egy kicsit a stratégiádról a versenyre?"

Frank egy erőfeszítés nélküli, egyszerű vállvonással reagál. "Csak azt fogom csinálni, amiben a legjobb vagyok. Hónapokig edzettem olyan motorokon, mint amiket a Circuitban is használnak, mindenféle talajon. Nem tudnak olyan dologgal előállni, amit én még nem próbáltam."

"Persze, nyilván. De van bármi az idei versenyen, ami miatt aggódnod kéne? Vagy valaki?"

"Ha nem tudnám kezelni a helyzetet, nem lennék itt." Frank egyenesen a kamerába néz, nyájas tekintettel. Gerard ellenállt a kísértésnek, hogy morogjon egyet.

"Tetszik a magabiztosságod," mondja a riporter. "De barátok vagyunk, Frank, úgyhogy nyugodtan elmondhatod, hogyha ideges vagy valakitől. Mi van Lindsey Ballato-val? Vagy Gerard Way-el, a régi profival, aki hat év után visszatér?"

"Nem aggódok valami volt-profi miatt," válaszolja Frank gőgösen, hezitálás nélkül. "Amúgy is, ha tényleg annyira a versenyzésre építkezett volna, nem hagyta volna abba."

"Bátor szavak, Mr. Iero." Ez az a pont, amikor a kamera kerete addig szűkül, hogy már csak a riporter látszik a képen. A gép az arcára fókuszál, ahogy megszólal, "A fogadásainkat rád tettük le. Azonnal visszatérünk egy rövid üzenet után a támogatóinktól."

Gerard addig nyomja a távirányító kikapcsológombját, amíg a tévé el nem sötétül, majd eldobja, mintha csak megégette volna. A dühtől begörbíti a lábujjait a csizmájában, az izületei recsegnek, mint a puskagolyók. Hová tűnt a sportszerűség? Mikor vált elfogadhatóvá, hogy ócsárold az ellenfeleidet egy riport alatt? Ha nem kéne ennyi mindent bizonyítania, Gerard sosem indulna ilyen seggfej punkok ellen, mint Frank Iero. Az ilyen kölykök csak a hírnévért versenyeznek, meg a fazék aranyért a szivárvány végén. Gerard rosszul van tőlük.

Az eldobott távirányítóra néz, ami magányosan feküdt mellette a fehér ágyon. A szoba túl csendes volt a tévé zaja nélkül, de biztos benne, hogy az összes csatornán csak ezek a hülyeségek mennek a versennyel kapcsolatban. Gerard nem akart riportokat, statisztikákat hallgatni, vagy egy szakértő véleményét a versenyzők erősségeiről és gyengeségeiről. Azt egyedül is meg tudta mondani, sokkal jobban, mint bármelyik nyakkendős bohóc a félhold alakú asztalnál valaha is fogja. Ez az, ami bajnokká tette.