The Circuit (magyar fordítás)

NEW YORK, NEW YORK ÁLLAM

MÁJUS 22, 2020

NEW YORK, NEW YORK ÁLLAM

3,355 MÉRFÖLD

"Hál' istennek. Hál' istennek." A személyzeti tag, akivel Gerard korábban beszélt, zavarodottan néz egyszer rá, egyszer Frankre, de egyértelműen megkönnyebbült. A többi alkalmazott felé fordul, akik ugyanolyan egyenruhát hordanak, mint ő, és az egyik kezét a levegőbe emeli. "Valaki vigye Iero-t felkészülni, jesszusom. Öt perc múlva kezdünk, komolyan!"

Miközben Franket kezdik elrángatni, Gerard érzi, ahogy valami meleg megsimítja a kezét, és Frankhez fordul, aki gonoszan vigyorog rá. Véletlen is lehetett, gondolkodik Gerard, ahogy összedörzsöli az ujjait. De nem annak tűnt.

"Ez kifejezetten több volt tíz percnél." Mondja a férfi - aki úgy néz ki, mint akinek mindjárt szétrobban az ütőere az idegességtől - Gerardhoz fordulva, miközben vádlón mutat rá.

"Lehetetlen." Mondja ártatlanul, de még számára is kamunak tűnik. De mi van akkor, hogyha véletlenül megnyomták a gombokat minden emelethez a liftben, és az extra időt arra használták, hogy smároljanak? Mr. Producer Tesónak erről nem kell tudnia.

Gerard újra elfoglalja a bárszékét, úgy is, hogy tudja, berendeztek nekik egy asztalt, aminek az egyik székéhez tettek egy csicsás kis táblát a nevével, és elismerően bólint, amikor a pultos önt neki egy másik diétás kólát. Elkortyolgatja, amíg a körülötte lévő zaj teljes zűrzavarrá válik, majd hirtelen elhal, ahogy a kamerák bekapcsolnak, és megkezdődik az adás. Talán jobb, ha a terem szélén marad, gondolkodik, miközben körülnéz. Ha középen lenne, biztos lecsesznék, amiért ennyire alulöltözött.

Egy öltönyt viselő férfi jön elő lila díszzsebkendővel és egy fiatalnak tűnő hölggyel, majd tart egy unalmas beszédet az Amerikai Circuit élvezetéről, amiből egyértelművé válik, hogy még soha életében nem versenyzett. Gerard rá se hederít, helyette inkább a színfalak mögötti munkát figyeli. Véleménye szerint, a barna hajú nő, aki a hármas kamerát irányítja, sokkal érdekesebbnek tűnik, mint hogyishívják-fickó a színpadon.

Gerard csak akkor veszi észre, hogy a bevezető beszédnek vége, amikor mindenki elkezd tapsolni. Kedvetlenül csatlakozik a tömeghez.

Ezután egy reklámszünet jön, ami alatt az összes személyzeti tag idegesen rohangászik, és kaját töm a képébe, amíg a versenyzők kínosan üldögélnek. Egy újabb beszéd következik - egy magas rangú Circuit vezetőtől. Ami lényegében csak egy újabb reklám. Ő jelentősen kevesebb tapsot kap. Ezek a dolgok sokkal könnyebbek lennének egy kis alkohol társaságában, Gerard nem tagadja.

Amikor eljön a nagy közlemény ideje (végre, basszameg), Gerard kiegyenesedik a székén. Szokás volt, hogy visszavonult győzteseket hívtak meg az eseményre, hogy mondjanak pár szót, és átadják a csekket - hála istennek, mert máskülönben az emberek már rég elaludtak volna a tévéjük előtt.

Nem kéne olyan megdöbbentőnek lennie, de Gerard szemei mégis kitágulnak, ahogy Billie Joe Armstrong átveszi a színpadot. Ugyanúgy néz ki, mint Gerard 2013-ból emlékszik rá - talán egy kicsit kevésbé ápolatlan? - ahogy a pódium mögé pozicionálja magát. Megrázza a fejét, kiveszi a mikrofont az állványból, és a pódium elé sétál, hogy inkább nekidőljön. Közömbösen a közönség felé biccent.

"Kemény verseny, huh?" Gerard biztos benne, hogy nem ez van a forgatókönyvben, amit Billie Joe-nak adtak. Ezért bírja őt Gerard annyira. "Úgy értem, az új kölyök, mi? Jesszusom." Halkan füttyent egyet. "Mi is a neve?" Előre hajol, és a reflektorfénybe hunyorít, majd elvigyorodik. "Nah, csak viccelek. Tudom a kölyök nevét. El ne higgyétek, hogy nem."