Yumiko egy csendes,okos lány. Ikertesója teljes elentéte. A gyönyörű modelként dolgozó Nanami. Mindenki szereti őt. A suli összes diákja imádja a gyönyörü kedves sportos lányt. De mi van akkor ha feltünik egy fiú? Kei nem olyan régen debütált modelk...
"Reggel a suliba nem történ semmi most megyek az utolsó órámmra."
Lassan megyek a termemhez,ahogy belépek röktön meg látom legjobb barátomat. Csilógó szemmekel nézte az előte lévő újságot."Egy doboz Nutellát kapok ha igazam lesz és az újságba Nanami lesz." -Szia Daichi- köszöntem neki míg hejet foglaltam a melete lévő padban.-Mit nézel?-kérdeztem tőle. -Kiyoshi Nanamit és az osztálytársunkat-mondta "Há, tudtam. Én meg mondtam. Várjunk az egyik osztálytársunk modell? Mégis ki az?" -És ki az?-kérdeztem nem törödőnen -Tachibana Kei-kun-mondta -Az meg kicsoda?-kérdeztem. -Az a fekete hajú kék szemű srác,aki ott ül általában az első padban-mondta miközben szeművegét feltolta az orán. -Más infó? Nem igazán rémlik ki az.-mondtam neki. -Tudod az iskola 99,99%-ka oda van érte. -Jaaa, most már tudom ki az.-mondtam. Még egy ideig beszélgetünk amikor is Rocky sensei az osztály fönökünk lépetbe. -'Regelt kölykök-köszönt nekünk a félig Amerikai tanár.-mivel hamarosan lesz a fesztivál minden osztálynak kell csinálni valamit. És nem csak osztályonként hanem páron ként is kell dolgoznotok.-mondta a tanár, az osztály többi tagja már el is kezdett sugdolozni ki kivel fogja csinálni a feladatot de sensei megint közbe szólt.-Mielőt bele élitek magatokat elmondom a párokat.-mondta a tanár mindenki egyszere fújolt,hogy "ne már" de a senseit ez nem fogja meg hatni szóval mindegy. Elkezdte sorolni a neveket és reméltem,hogy Daichival leszek együt csapatba.-Kiyoshi Yumiko és Tachibana Kei-halotam meg nevem mire majd nem az összes lány szúros tekintetel nézet rám. Ez engem hidegen hagyot és továbra is az ablakon néztem ki. A tanár még egy ideig magyarázot utána már ránk is csengetetek. Pakoltam el a cucaim amikor is valaki oda ált elém. Nagyon magas fekete haja van és kék szeme....biztosan ő az a Tachibana Kei. -Szia Tachibana Kei vagyok. Kérlek hívj Keinek.-mutatkozott be iledelmesen. -Örvendek a szerencsének Kei. Engem hívj Yuinak.-mondtam neki semit mondo arccal. -Mond Yui mi találkoztunk már?-kérdezte egy csábos mosolyal az arcán,mire a körötünk álok lányok (akik ahogy oda ment Kei körbe veték őket) elkezdtek olvadozni. "Hát ez rohadt nagy vic. Hahaha. Kacag a májam. Azt hiszi ez nálam bejőn. Velem aztán ne flörtöljön." -Bocs Kei ez nálam nem jön be.-mondtam neki és feljeb toltam a "szemüvegem".-És nem,életemben nem talákoztam veled. Fél órával ezelőt azt se tudtam ki vagy.-mondtam neki szín tiszta gúnnyal- Amúgy se barátkozni akarok veled meg csináljuk a feladatot utána majd, éretségi után beszélünk.-mondtam neki miközben felkeltem és az ajtó felé mentem. Majd az ajtónál visza fordultam a döbent arc kifejezésén nagyot röhögnék de anyira nem vagyok köcsög. - Ma rá érsz?-kérdeztem tőle mire elkezdet igen jelzően bologatni.- Háromig dolgozok utána,gyere a kávézoba és onnan pedig a könyvtárba.-mondtam neki. Pislogot egy párat majd mire eljutot az agyáig mefszólalt. -Melyik kávézó?-kérdezte -Caffe Nina-mondtam-akor még találkozunk Tachibana Kei. Szia Daichi majd beszélünk,és ne nézd megint orrvérzésig azt az újságot-nevtem el magam. -Hahaha nagyon vices vagy ma Yui,inkább menjél már.-mondta nekem,még egyszer vissza intetem utána el mentem.
Sziasztok sütikék. Itt az új fejezet remélem teszik mára enyi itt egy kép és sziasztok.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
