A modell tesóm árnyékában

15.fejezet

Yui szemszög

-Miért isten, miért én? - motyogta az orrom alatt.
-Mutatkozatok be. - mondta Rocky sensei hejet foglalva az asztalánál.
-Sziasztok az én nevem Kagawa Hiroto. - mondta Hiroto
-Én pedig az iker testvére Kagawa Hajime. - mondta Hajime-kun.
-Lenne hozzátok egy kérdésem. - mondta Kei. - Hogyan különböztetünk meg titeket?-kérdezte azzal a mosollyal ami miatt az összes lány rajtam, és Hanae-chanon kívül elkezdet olvadozni.
-Hívjatok a kereszt nevünkön. - mondta Hajime.
-Oké, szünetben majd ki kérdezitek ezt a két tojást, de most kezdjük az órát. Ti pedig... - nézet körül a teremben-üljetek oda hátra. - mutatott Daichi üres padja mellet lévő, két üres padra. A fiúk hejet foglaltak, majd elkezdödött a tanóra. Amint mint majdnem mindig most is a Rocky c. filmet néztük. Végülis ezért ez a gúny neve a tanárnak is, hogy Rocky mert mindig ezt a filmet nézetei meg velünk.

/óra után/

-Hé Hajime-kun, Hiroto-kun. - mondta nyávogos hangján Hime-sama. - Nagyon aranyosan nézték ki. Alapból ilyen a hajszínetek? - kérdezte.
-Eto... Igen. Alapból ilyen vörös a hajúnk. - mondta Hiroto-kun.
-Jaj de illetlen vagyok. - kapott a szája elé. Jaj drága te nem csak illetlen hanem közveszélyes is vagy. - A nevem Fujoshi Hitsu. Hé van barátnőtök? - kérdezte őket nyávogva.
-Ejnye Hitsu-san röktön le csapni az első fiúkra akiket még látsz az nem szép dolog. Mi lesz szegény Kei-vel ha egyedül hagyod. - mondtam neki.
-Te kis... - szürte ki a fogai közül.
-Nanana ilyet nem szabad Fujoshi. Tudtommal még megy az eljárás. - nézet rá Hiro. Hitsu gyors meg furdult haját amolyan ribisen hátra csapva és el sétált.
-Szép volt Hiro. - pacsiztam le vele.
-Te sem voltál semmi Yui. - mondta hátra dölve székében. - Amúgy meg ne barátkozatok azzal a lánnyal,nem éri meg. - mondta Hiro Hajime, és Hiroto-kunnak.
-Köszönjük a tanácsot!
-Sziasztok. - köszönt Kei le ülve Daichi hejére, de nem felénk hanem két új tesóm felé. - Nagyon örvendek Hajime-kun, Hiroto-kun az én nevem Tachibana Kei. - nyújtotta a kezét majd kezét ráztak. - Nyugodtan hívjatok csak Kei-nek.
-Rendben, de te is nyugodtan hívj minket simán a nevükön.
-Oké. - mondta Kei. Aztán a srácok végig beszélgetnék a szünetet. Majd elkezdödött az irodalom, amin Kei elment a hejére.

Az óra hamar eltelt és mi még mindig ott ültünk. Hiroto, Hajime, Kei pedig nem voltak a teremben. Csendben beszélgetünk amikor az ajtó kinyílt. Egy ismerős személy lépett be rajta. Bár lehet csak én is mertem fel. Daichi volt az, haja sokkal rövidebb lett így még gyönyörü király kék szemei is látszódnak. Az osztály azon része akik bent voltak el kezdtek sugdolozni, hogy ki lehet ő. Daichi ez nem zavartan indult el felénk.
-Üdv köztünk. - köszöntem neki.
-Ohayo Yui, Inazami-san, Hiro. köszönt Daichi le ülve.
-Történt valami amíg nem voltam? - kérdezte.
-Nem sok. - mondtam váll ránditva.-Amúgy Daichi hol voltál? - kérdeztem.
-Heeee?! - kiáltotta el magát Hiro, és Hanae.
-Ő Hitoka-kun? Nem is ismertem fel. - mondta Hanae.
-Ja most olyan... jól festesz haver. Talán történt valami,hogy meg változtál? - kérdezte sejtelmesen Hiro.
-Elegem volt a nyagatásokból. Na meg Yui azt mondta, szervez egy randit Nana-channal. - nézet csillogó szemekkel rám.
-Aha. Majd szólok - mondtam rá nézve. - De Daichi a kérdésemre még nem válaszoltál. - terelte el a témát.
-Lerobant a kocsi ide felé, a buszt lekéstem,így gyalog jöttem. - válaszolta az asztalon könyökölve. Felkeltem a hejemről majd felé léptem és megöleltem.
-Jaj te szegény kicsi Daichi. Már semmi baj. -kezdtemmel gögyögni neki közben a fejét simogatam.
-Menj a francba Yui. - mondta.
-Ezer örömmel Daichi természetesen csak utánad. - mondtam vissza ülve a hejemre. Majd ki tört belölünk a röhögés. Pár perc röhögés után elkezdtünk beszélgetni. Ez adig ment amíg a terembe röhögve nem jött be egy baráti társaság. És jöttek hátra.
-Hé srácok ki ez a két srác? - nézet ránk Daichi.
-Kagawa Hiroto, és Kagawa Hajime. Ma kezdtek. - mondta Hiro.
-És miért most? - kérdezte.
-Azt tölük kérdezd. - mondta.
-Amúgy be kéne nekik mutatkozni. - mondta mosolyogva Hanae-chan. Majd barátaim elmenek be mutatkozni míg én inkább elhagytam a termet és elment a DÖK termébe. Vagyis mentem volna, ha véletlenül nem mentem volna valakinek.
-Sajnálom. - mondta a lány és elkezdtem a papírjait fel szedni amit az imént el ejtett.
-Nincs semmi baj. - mondtam majd legugolva kezdtem el fel szedni a papírokat. - Tessék. - nyújtota neki oda.
-Köszönöm szépen Kiyoshi-senpai -mondta majd elvete a papírokat.
-Igazán nincs mit. - néztem rá. - Nem te vagy a kosár csapat menedzsere? - néztem a lányra.
-Öhm... igen én vagyok. A nevem Hayase Makoto. - mondta kicsit megszepnve.
-Hát örültem a találkozásnak Hayase-san. Hova mész enyi papírral? - néztem rá.
-A diák elnöknek viszem. - mondta-Ezek a papírok a nyári edzőtáboról szólnak amire elkéne jönnie. - válaszolta.
-Ah. Tényleg az a jövő hónapban lesz. - gondolkodtam hangosan.
-Igen. Idén Kikoka sensei lesz a kísérő, Ren edző mellet. Ez a két tanár jön. És a nővérem. Mint kiderült sem az edző sem Kikoka sensei nem tud főzni, így a nővérem el válata a főzés. - válaszolta miközben el indultunk a terem felé.
-Nagyszerű nővéred lehet. - néztem rá.
-Igen az. - mondta mosolyogva. Miközben beszélgetünk megérkeztünk a terembe.
-Gyere Hayase-san ide le rakhatód a papírokat és neki is látok akkor. - mondtam miközben hejet foglaltam az asztalomnál.
-Várjunk egy pillanatra. Te vagy az elnök? Én azt hitem valamelyik harmad éves senpai. - nézet rám.
-Nem, igazából a harmad évesek közül senki nem vázlata be így egy másod évesnek kellet. Én váltam el. - mondtam el neki.
-Akkor köszönöm a munkádat nekem vissza kell mennem a csapathoz ha nem baj. - mondta, le rakva az asztalra a papírokat sietve indult az ajtóba. - Viszlát Kiyoshi-senpai. - köszönt el, majd sietve elment.
-Viszlát Hayase-san. - köszöntem utána, majd el merültem a papír munkába. Ami gyorsan eltelt. Hát ügyes voltam.
-Azt hiszem ideje vissza mennem a terembe. - gondolkodtam hangosan az üres terembe. Majd hangokat halottam,és az ajtó kínyilt. Már megint isten?
-Hé mijen ez a bizonyos diák elnök? - kérdezte Hiroto-kun a mögötte áloktól észre se véve engem.
-Hát barna haja van, kék szeme, szemüveges, és nagyon, nagyon ar--Kei kezdet el beszélni, de mondat végét abba hagyta amikor még látott.
-Kösz a bókot Kei,de mint már mondtam rajtam nem müködik az mint a többi lányon. - néztem rá. Hiroto-kun, és Hajime-kun rám nézet.
-YUI?! - kiabálták egyszerre

Nagyon, nagyon rég volt rész. Gomen, gomen, gomen, gomen. Nem volt időm írni és kedvem se sok. Tényleg bocsi. De most nagyon parázok a felvételi miatt, és a kompetencia is a nyakamon van, meg a Dél-Somogy megyei dalos találkozó,meg a grafikai kiállítás,és még három kirándulás is. Jól össze hoztam ezt az év végét ugye? De amint tudok részt hozni fogok sziasztok

(Daichi új kinézete)