Yumiko egy csendes,okos lány. Ikertesója teljes elentéte. A gyönyörű modelként dolgozó Nanami. Mindenki szereti őt. A suli összes diákja imádja a gyönyörü kedves sportos lányt. De mi van akkor ha feltünik egy fiú? Kei nem olyan régen debütált modelk...
-Hé Yui.-rohant felém mosolyogva Kei. "Vagy egy hete megcsináltuk a be adandót de ő minden nap ide jön hozám és elkezd beszélgetni vagy velem vagy Daichi-val." -Jó regelt. Hitoka-kun hol van?-üdvözölt. -Jó regelt Kei-köszöntem neki unotan-Neked nem a rajongóidal kéne,hogy légy?-kérdeztem meg. -Nem. Ma veled leszek és Hitoka-kunnal.-válaszolta még mindig mosolyogva. -Daichi ma nem jön.-mondtam neki,és elindultam be a terembe. -Miért nem jön?-kérdezte -Beteg.-montam és le ültem a hejemre. -Kei-samaaaa~-halodtuk meg az osztály kis "hercegnőjét"."Úgy utálom őt. Azt hiszi mert szép akkor hamarosan felfedezik mint modelt. Meg folyton azt hazudja,hogy ismeri Nanamit miközben amikor rá kérdezek akor mindig azt mondja,hogy mégis ki ő. De atol fügetlenül ezt a töbiek elhiszik."-Kei-sama miért lógsz ezzel a nyomival?-kérdezte azon az idegesítő vinyogo hangján. -Enek a "nyominak" neve is van Hime-sama*.-mondtam neki -Hogy mertél visza szólni te pápa szemes.-nézet rám csúnyán "Úgy leveném ost a szemüvegemmet,hogy meg mutasam neki ki a pápaszemes." -Látod Kei nem velem hanem ezel a kis festet hajú felmosóval kéne barátkoznod.-mondta Kei-nek -Kei-samaaa~ gyere velem ki a folyósora. Elegem van eből a kis idiótából-húzta fel az orát. -De én most épp Yui-val beszélgetem-mondta neki. -Menjél csak Kei, ha anyira azt akarja,hogy járj vele akor legalább normálisan utasídtsd vissza. Hisz kinek kéne egy ilyen hisztis p***a -mondtam,majd felkeltem a székemből és elmentem a mosdba. Amikor beléptem senki sem volt bent ezért rá néztem a telomra. 1 üzenet Nanami-tól.
Nanami: Suli után gyere értem. Nagyon-nagy bajban vagyok.
Kicsit meglepődtem,hisz ő sose kerül bajba. De majd suli után bíztos megtudom. Elraktam a mobilom majd viszamentem a terembe. Ahol néhány lány szuros tekintetel nézet rám. Míg a fiúk csodálkozva meredtek rám. -Mi van? Miért néztek?-néztem rájuk mérgesen,majd le ültem a helyemre. Egy fiú és egy lány osztálytársam oda lépetek hozám azt hiszem a nevük Akihiro és Hanae. -Mit szeretnétek?-néztem ki az ablakon. -Tudod az előb visza szóltál Hatsu-sanak aki most anyira dühös,hogy azt mondta ide hívja a nagyon híres barátnőjét Nanami-samát és a porig fognak típorni.-mondta félénken a lány."Olyan mintha félne tőlem". Feléjük néztem és egy lágy mosolyt mutatam felé,hogy kevésbé féljen. -Értem,köszönöm,hogy szóltál. De nem kell agódni. Hime-sama és Kiyoshi Nanami igazából nem is ismerik egymást.-mondtam nekik. Meglepődve néztek rám. -És ezt te honan tudod?-nézet rám Akihiro. -Onan,hogy én személyesen ismerem őt és azt mondta nem ismer ilyen nevű embert.,válaszoltam nekik -Mégis honan tudjuk,hogy igazat mondasz-kérdezte valaki. -Ha nem hisztek nekem fel hívhatóm őt.-mondtam nekik ördögi mosolyal. Mindenki azt mondta,hogy nem hisz ezért felekel hívnom. Előbetem a mobilom és tárcsásztam a testvéremet,majd kihangósítotam. Nagyon gyorsan felvete a telefont majd beleszólt. -Háló-halodtuk meg Nanami hangját. -Jó napot Kiyoshi Nanamit keresem.-szólaltam meg. -Én vagyok az. Miben segíthetek?-kérdezte. -Azt szeretném tudni,hogy maga ismer egy Fuyoshi Hatsu nevezetü lányt?-kérdeztem -Életembe nem halodtam még ezt a nevet. Miért ki ő?-kérdezte. -Nem fontos. Köszönöm a segítségét. -Nincs mit Yui. Amúgy ak-nem tudta befejezni mert leraktam. -Kinek hisztek?-kérdeztem mikor a tömegre néztem. -Én neked hiszek.-szólalt meg Hanae. -És én is.-mondta magabítosan Akihiro. -Köszönöm.-mondtam nekik. Hirtelen az ajtó ki csapodott és egy nagyon mérges Kei lépetbe, nyomába Rocky sensei. -Gyerekek mindenki üljön le a hejére.-kiabálta. Lassan mindenki leült kivéve Akihiro-t és Hanae-t. Hirtelen csak azt vetem észre,hogy az elütem lévő üres hejre egy ezüstös haj ült le. Mögém meg egy világos kék. -Ezentúl itt ülünk a közeledbe.-mondta Hanae. -Legyünk barátok.-mondta Akihiro. -Rendben.-mondtam és rájuk mosolyogtam. -Amúgy,hogy szólítsunk?-kérdezte Hanae. -Yui-nak hívhatok-mondtam nekik. -Yui-chan megfele?-nézet rám Hanae. -Persze. És én hogy hívjalak titeket? -Hívj Hanae-channak. -Hiro-nak.-mondták kedvesen.
/Suli után/
-Hé Yui-chan nem megyünk el valahova a hétvégén?-kérdezte Hanae -Mondjuk mozi?-néztem rájuk. -Nekem jó.-mondta Hiro -Nem baj ha még három barátommat el hívom?-kérdeztem -Engem nem zavar. De kikre gondoltál?-kérdezte Hiro. -Daichire az egyik munkatársam és az egyik legjobb barátom aki másik suliba jár.-mondtam nekik. -Hát oké-mondták majd ki léptünk a kapun. -Hé Yui-chan mere mész haza?-nézet rám Hanae. -Én autóval megyek haza.-mondtam feléjük nézve. -He?!Heeeeeeeeeeeeeeeee?!-kiabáltak rám. -Talán csak nem a barátod jön érted?-nézet rám csillogó szemekel Hanae. -Nem. Akor inkább mondjuk úgy hogy a kocsimal megyek haza.-mondtam mire megint meglepődtek. -Neked van autód?-nézet rám Hiro. -Igen. -És melyik az? -Az a cseresznye piros.-mutatam rá. -De király. Elvihetnél egy köre.-mondta -Majd máskor. Elkel menem a tesómért.-mondtam majd gyorsan elhelgatam. -Hát akor szia Yui-chan mi haza mentünk.-mondta Hanae. -Sziasztok.-köszöntem el tölük. És most ideje el meni Nanamiért.
/Mikor Nanami sulija elé ér/
Kidzáltam az autoból és elindultam volna a kapuhoz de kaptam egy üzit Nanamitól.
Nanami:Kérlek Yui ved le a szemcsidet és légyszives most tényleg mencs ki a bajból.
Okééé. Nem tudom mi baja van de ha ezt akarja. Levetem a szemüvegem és elindultam a bejárathoz. -Hé nézétek azót Nanami-sama-mutatot rám az egyik lány. -Nem bocsi én nem Nanami vagyok.-mondtam nekik és elkergedtem őket. -Yui-san?!-halodtam meg Hayate hangját-Te mit keresel itt?-nézet rám a fekete hajú aki melet még két fiú ált. -Mi az Tsukishima talán ismered?-nézet rá egy ezüst hajú fiú. -Mondhatni. De Yui-san te mit keresel itt?-kérdezte meg megint. -Nanami azt írta nagy bajban van és,hogy jöjek ide.-válaszoltam neki. -Hé,hé,hé,hé. Áljunk meg egy percre úgy érted Kiyoshi Nanami, a suli legszebb lánya? Mégis mit akar tőled?-kérdezte egy sötét kék hajú fiú. -Ő Kiyoshi-san testvére.-mondta Hayate. Most már teljes egészében feléjük fordultam így megláták az arcom. Elakdt a lélegzetük. -H-h-hogy l-lehet ez?-nézet rám az ezüst hajú. -Kiyoshinak igaza volt. Akor nem hazudot. De ez,hogy lehet?-sutogta a sötét kék hajú -Talán úgy,hogy Nanaminak az ikre vagyok! És te meg miről beszélsz,hogy érted,hogy igaza volt.-néztem rá már mérgesen. -Yui-san nyugi. Ők a barátaim nem kell őket fel falni.-mondta Hayate. -Tch. Mindegy inkább elmondanátok ho-nem tudtam befejezni mert két kar fonodot körém. Rá néztem,hogy ki az. Nanami volt és nagyon úgy tünik,hogy sír. -Mi a baj Nanami.-néztem rá agodóan,milözben át öleltem. -Yui-chan,Yui-chan,Yui-chan-mondogata a "becenevem". -Semi baj Nana-chan. Mond el mi történ légyszíves.-kértem meg rá,mire még jobban magához szorítot. -Ne itt-sutogta. -Akor menjünk haza.-mondtam neki.-Othon mindent elmondasz. Rendben? -Ők is jöjenek-mutatot Hayate-ra és a két srácra. -Rendeben. Ők is jönek.-mondtam és kérlően feléjük néztem. Elkezdtek bólogatni. Így hát elvezetem Nanamit a kocsihoz majd beült. Most már nem úgy zokogot mint az előb,most már csak néha szipog. -Száljatok be.-mondtam a fiúknak akik csak áltak és nézték a kocsit. Lasan ők is beszáltak,és indultunk is.
Sziasztok sütik.Remélem tetszik a fejezet. Mára enyi és egy kép sziasztok.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
