A modell tesóm árnyékában

12.fejezet

Yui szemszög
Két hét telt el azóta, hogy a barátaim tudják a titkommat. A suliba ezt a témát általábba nem hozúk fel. Hitsu amióta "összevert" a pláza mosdojába nem szólt be. Talán azért mert nem volt rá oka, vagy azért mert jelenleg egy eljárás folyik elene. Mert a plázaőr feljelentést tett elene.

Ma iskolai fesztivál van a suliba. Mint a DÖK elnöke az egész napom fel alá rohangálásból ál. Jelenleg ebédsziünetem van így az osztályomhoz megyek,mi kávézott csináltunk. Nyugodtan sétáltam amikor egy nálam csak egy kicsivel kisebb srác jött.
-Bocsánat. - nézet rám.
-Semmi baj. - válaszoltam.
-Elnézést Senpai tudna segíteni? A 2.A osztály kávézoját keresem. - nézet rám.
-Persze én is oda tartok gyere. - mondtam és elindultam. Alaposan végig néztem a srácon. Alsó középbe járhat. Csak egy kicsivel kisebb nálam. Fekete bozontos haja és kék szeme van. Szemüveges de azt kell mondjam, hogy neki kifejezetten jól áll. De... olyan ismerőssek a vonásai.
-Valami baj van Senpai? - nézet rám kék szemeivel.
-Nem semmi érdekes. - mondtam. - Megjötünk ez 2.A terme. - mondtam és beléptem a terembe ahol enyhe káosz volt.
-Itt meg mi történt? - néztem körbe.
-Nagy bajban vagyunk-rohant hozám idegesen Hanae.
-Mi az Hanae-chan? - kérdeztem
-Sok volt a vendég így kijötem segíteni és meg kértem Hitoka-kunt és Tachibana-kun, hogy süsenek de a sütit el sózták. Mit csináljunk?! - mondta egyre idegesebben Hanae.
-Hanae mély levegő és ki.-néztem rá-Azt hiszem, hogy útjaink itt elválnak. Sok sikert a mai naphoz-fordultam a sráchoz aki elköszönt és már elisment.
-Akkor most hívom az egyszemélyes seregemet. - mondtam elövéve a telefonom, felhíva Nao-t.
-Moshi moshi- vete fel egy álmos hang a telefont.
-Oh hello bello én felmentő seregem. Kéne a segítséged. - tértem rá a lényegre.
-Yumiko-chan hadj had aludjak.
-Na ide figyelj most azonnal bejösz és segítesz vagy nem segítek neked Hana-sannal. - mondtam kicsit ingerülten.
-Ne hid, hogy nélküled nem tudnék be vágodbi Kiyko-sannal. - válaszolta nagyot ásítva.
-Akkor úgy mondom drága Naoki, hogy nem csak engem hanem a te kis édes öcsikédet hagyod cserben szóval induljál meg nagyon gyorsan-mondtam már nagyon mérgesen.
-5 perc és ott vagyok. - mondta kicsit megijedve

-Yui-chan kivel beszéltél ilyen ingerülten? - nézet egy kicsit rettegve Hanae.
-Hamarosan meg tudod.-mondtam. Majd elindultam hátra ahol sütnek. Beléptem a kicsi hejiségbe ahol meg látam a fiúkat.
-Na Daichi, Kei ti sem fogtok többé sütni. - néztem rájuk vissza tartott röhögéssel. A fejük búbjáig lisztesek és krémmesek voltak. Daichi valamit oda súgot Kei-nek majd ki ment. Oda léptem Kei-hez és rá néztem.
-M-mi az? - nézet rám értetlenül. Elvetem egy szalvétát és elkezdtem az arcát törölgetni.
-Tiszta liszt, és krém az arcod. Ha így mentél ki tuti szégyen lene. - mondtam és el eresztetem egy halvány mosolyt.
-Yui! - kapta el a kezemet Kei, és kulcsolta át nagy ujjaival. - Szeretnék mondani valamit.
-És mi lenne az? - kérdeztem meglepődve a kezünket nézve.
-Yui... én... én sze-nem tudta befejezni mert hirtelen ki vágódott az ajtó mi meg arébb léptünk egymástól. Daichi volt aki megszakított minket mögötte enyhén meglepődve Hanae-chan és Hiro jöttek be.
-Yui! Mért kellet Őt ide hívnod? - kérdezte "enyhén" dühösen a szemüveges barátom. Hiro, Hanae-chan, és Kei össze nézték majd felénk majd egyszere mondták.
-Őt? - vágtak értetlen fejet. Ekkor kintről elég hangos síkonyálásokat lehetett hallani, majd ki csapodott az ajtó és egy rémült Nao rohant be magamögött be csapva és neki támaszkodva az ajtónak.
-Azt hitem ki nyirnak. - mondta Nao közelebb lépve.
-Csak, hogy ide értél. - néztem rá.
-Ez gonosz volt. Most komolyan eljötem segíteni te pedig ilyen köcsög vagy. Ez gonosz~-nyavajgott egy kicsit Nao.
-Én tudom te ki vagy! - kiáltott fel Kei. - Te voltál ott abba a kávézóba amibe Yui is dolgozik.
-Igen én volnék az. Te pedig Lera-chan unokaöcse vagy. Kei ugye? - nézet rá.
-Igen. Az én nevem Tachibana Kei. - mutatkozott be Nao-nak Kei.
-Srácok had mutassam be ő itt-mutattam Nao-ra. - Hitoka Naoiki, a munka társam és egyetemista közgezdaság szakon első éves.
-Nagyon örvendek. - mosolygott kedvesen Nao.
-Nao ők itt a barátaink. Inazami Hanae, Saijo Akahiro,és Kei. - mutattam rájuk.
-Nagyon örvendek Hitoka - san. - mosolygott Hanae.
-Elég csak a Nao, mindenki így hív. - mondta zavartan a tarkóját vakarva Nao. Közben megéreztem egy nagyon erős gyilkos tekintetét magamon. "Fogadjunk, hogy Daichi az." - gondoltam miközben hátra fordultam. És igazam volt, Daichi a szemével többször is át gondolata miféle kép fog ki nyírni. De nem csak én vetem észre de Nao is.
-Dai-chan melyikünket akarod ki nyírni? - kérdezte kicsit rémülten Nao.
-Hát elöször is Yui-t mert, ide hívott téged. Másodszor téged Nii-san mert te meg eljötél. - mondta fog csíkorgatva. Majd még halodták az értetlen makogást amit barátaink, és Kei kezdtek el külön-külön mondani.
-Az előbb...
-...azt..
-... mondtad, hogy...
-Nii-san?! - akadtak ki.

Rég volt rész,bocsi. Itt a fél év és bele kellett huznóm így nem tudtam írni bocsi. De még lett az 1K olvasó amit mégegyszer nagyon köszi. Itt egy kép mára enyi.