Yumiko egy csendes,okos lány. Ikertesója teljes elentéte. A gyönyörű modelként dolgozó Nanami. Mindenki szereti őt. A suli összes diákja imádja a gyönyörü kedves sportos lányt. De mi van akkor ha feltünik egy fiú? Kei nem olyan régen debütált modelk...
-Yumiko,Nanami úgy hiányoztatok.-ölelt magához szorosan az anyám. -Anya nem kapok levegőt.-nyüszörögtük mire elengedett. -Az apátokat meg sem ölelitek?-kérdezte apa a kezét ki tárva felénk mire Nanami oda szaladt és megölelte őt is.Mégis mit keresnek ők ithon?! -De apa,anya,hogyhogy vissza jötetek?-kérdezte Nanami. -Yumiko,Nanami be szeretnénk nektek mutatni valakiket.-mondta anya mosolyogva majd a kanapén ülö másik két ember is felkelt. Két velünk egy korú vörös hajú kék szemű fiúk áltak ott. -Ők itt Hajime-kun, és Hiroto-kun ikrek akár csak ti. -Nagyon örvendünk.-ráztunk kezet mind a kettő fiúval. -Mától kezdve ők is itt élnek majd.-mondta apa. -És ti?-kérdeztem rá. -Mi is haza költözünk,de egyenlőre még el kel intéznünk egy két dolgot. -Mikor mentek vissza?-kérdezte Nanami. -Hamarosan.-mondta anya mire elszomorodtunk. Még egy ideig beszélgetünk anyával meg apával majd elmentek. Úgy egyeztünk meg,hogy Nanami át költözik az én szobámba és a fiúk be költöznek Nanami szobájába addig amedig nem költözünk anyáékkal. És az igazat megvalva új testvéreimről...nem igazán beszéltek velünk és amikor anyáék elmentek csak egy "Viszlát Natsuko-san,Yuki-san." Mondjuk nem igazán örülök nekik de majd meg szokom.
Hajime szemszög
-Elnézést Natsuko-san,de hova megyünk?-kérdeztem meg az új anyánkat. -Én és a férjem nem itt élünk és a munkánkat elkel intéznünk mire egy házba tudnánk költözni veletek,ezért a húgomhoz visszünk aki vigyáz rátok. A két lányunk Yumiko,és Nanami is vele él.-válaszolta kedvesen a nő. Alig két hete történt,hogy a gyám ügyetel közölte velünk,hogy örökbe akarnak fogadni engem és az ikremet Hiroto-t. Hiroto nagyon örült neki,hogy végre lesz egy családunk. Én már kevésbé. És most még az is kiderült,hogy lesz két testvérünk. Na eggyel is alig bírok nem még kettő-vel. Az autó elkezdet lassulni majd megált egy nagy kertes háznál. Natsuko-sant követve léptünk be a nagy házban,ahol egy Natsuko-sanra hasonlíto nő volt. -Okaryi Nee-chan,Yuki-kun-mosolygot kedvesen a nő-ti lehetnétek Hajime-kun,és Hiroto-kun egy ideig velem és az unokahúgaimmal fogtok élni. A nevem Akaashi Kaede.-mondta Kaede-san be vezetve a napaliba ahol elkezdtek beszélgetni amit én és Hiroto csendben halgatunk végig egészen adig amíg gyors lépteket meg nem halodtunk. Két velünk egy idős derékig érő barna hajú lány jöt be. Gyönyörü kék szemeik csak úgy csillogtak. Mindkettő ugyan úgy nézet ki kivéve az egyenruhájukat. Nagy örömmel ölelték meg szüleiket majd mutatkoztunk be nekik. Nem sokkal később Natsuko-san,és Yuki-san, elment mi meg Hirotoval becucoltunk az egyik lány szobájába. -Hé Hajime nekem olyan ismerösek az új testvéreink,de nem jut eszembe honan.-mondta Hiroto az ágyon feküdve. -Hát ezzel az érzéssel egyedül vagy.-válaszoltam.-Amúgy is Hiroto ilyen szép lányoknak tutira van barátjuk és ha nincs is akkor se a "mostoha" testvérükkel jönének össze.-mondta miközben egy újságott vetem a kezembe. -Nem azért gondoltam te hülye,de nekem anyi.....-nem fejzte be a mondatát,mert gyors felugrott ülő hejzetbe,és rám nézet. -Mi az? -Hogy nem jötem rá. Hisz az egyikük az Kiyoshi Nanami a modell.-fogta fejét testvérem. -Ezt most nem mondod komolyan?! - néztem rá. -Ahj, tesó olyan jó életünk lesz. Lett két gyönyörü testvéstvérünk, és két jó fej szülönk nem is beszélve a kedves nénikénkről Kaede-sanról. - mondta miközben hátra dölt az ágyon. -Az már egyszer biztos. - mondtam az újságot nézegetve. Majd egy kopogás halatszodott és egyik új testvérünk lépett be. - Valamelyikőtök mehet fürdeni. - mondta. -Köszi Yui. - mosolygott Hiroto -Téves! Én Nanami vagyok. - mondta röhögve mire drága ikrem arca tiszta pír nem lett. -Bocs. - mondta elfordulva. -Semmi baj régen sokszor megtörtént. - mosolygott. -Miért most már nem? - kérdeztem -Csak néha amikor a barátaim vagy Yui barátai át jönnek. -Miért csak akkor? - kérdeztem. -Nem ugyan abba a suliba járunk. Ja egyébként korán feküdjetek le mert holnap kezdtek a Shirotakában, Yui is oda jár. - mondta majd mosolyogva elhagyta a szobát.
/Másnap/ Yui szemszög
Fáradtan huppantam be a padomba. Direkt korában jöttem el otthonról,mert mint kiderült az új "testvéreim" is az én sulimba fognak járni. Mért vér engem a sors? Amíg nem kezdödik óra szerintem itt fekszem a padon. De az én terveim sose jönnek be. -Ah~. Jó reggelt Yui. - köszönt enyhén kómás hang. Hiro jött meg. -He?! - néztem rá amolyan "hagyál, mert még egy szó és neked véged" tekintettel. Szerintem vete a célzást és csöndben leült mögém. -Szia Yu... - kezdet bele Hanae-chan de Hiro leintete. Így volt egy 10 perc nyugi míg a két barátom azon gondolkodott mi van velem. -Hé srácok - lépett vigyorogva hozzánk Kei. - halodtátok, ma két új tanuló jön az osztályba. -Remélem kedvesek lesznek. - mondta Hanae-chan. -KÖLYKÖK!! - üvöltötte Rocky sensei belépve a terembe. - MINDENKI A HELYÉRE! - kiabálta tovább. Mindenki elment és leült a hejére,majd egy török köszürés után folytata-elöször is Hitoka ma kicsit késni fog, de az nem lényeg.-legyintett a levegőbe majd folytatta a mondani valóját-mint ahogy halodtátok ma két új diák jön gyertek be és mutatkoztak be. - szólt ki mire két ismerös vörös haj lépett be a terembe. Most komolyan mért vér engem ennyire az isten?!
Szóval itt a következő rész. Eleinte úgy terveztem kicsit izgalmasabb lesz, mert elképzelve tök jó volt aztán leírtam, de mindegy. És most itt van Yui két új "testvére". Amúgy a fenti képet én rajzoltam és ne, ne kérdezzétek miért raktam oda.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
