A modell tesóm árnyékában

16.fejezet

-YUI?! - kiabálták egyszere

-Csak észre vettetek a nap folyamán egyszer. Nem igaz, hogy nem tünt fel, hogy egy paddal arébb ülök mint ti. Egész nap a terembe voltam, gondoltam csak észre vesztek valamikor. - néztem rájuk gúnyos mosollyal.
-Mi Hiroto-chi Hajime-chi Honan ismeritek Yui-t?-nézet rájuk Hiro
-Hm. Mint már mondtuk most fogadták örökbe minket. - mondták egyszere
-Igen mondtátok. De ez nem válasz.
-Ő Natsuko-san és Yuki-san lánya. - jó úton haladnak ahoz, hogy Hiro most le üse mindkettőt. Oh de jó az egyszerre beszélésel tréfálni őt. (Lásd 11.fejezet)
-Akkor ő az új húgotok? - kérdezte Hiro.
-Csak, hogy tud én vagyok az idősebb. - néztem dühösen Hiro-ra. Aki csak válat rántott rajta.
-Yui te egyébként mit keresel itt? - néztek rám a fiúk.
-Ülök. - válaszoltam nekik.
-Nem úgy értjük, mit keresel a diák önkármányzat termébe?
-Nem ti kérdezzétek az előbb milyen a DÖK elnöke? Na tessék most látok.-válaszoltam.
-Akkor te vagy a DÖK elnőke? - nézték rám
-Bizony. - válaszoltam.
-Sose hitük volna.-mondták. 5...4...3...2...1...
-NE BESZÉLJÉTEK EGYSZERE MERT ROHADTUL IDEGESÍT. - ordítota Hiro ingerülten.
-Mégis mit? - nézték értetlenül.
-Azt hogy egyszerre beszéltek. Rohadt idegesítő. - mondta Hiro.
-Ez az ikreknél gyakran elő fordul így már hozzá szoktunk- mondták válat rándítva.
-Déja vú. - suttogta Daichi, Hanae-chanak.
-Amúgy miért jöttetek ide? - kérdeztem őket miközben fejemet a kezemmel támasztottam ki.
-Az igazgató azt mondta ezeket a be íratkozási papírokat adjuk neked. - nyújtott felém egy köteg papírt. De jó még több munka.
-Remek. - sóhajtotam. - Amúgy jó, hogy jösz Hiro. Alá kéne írnod egy papírt. - mondtam neki.
-Nekem? Miért? - lepödöt meg.
-Nem te vagy a kosárlabda csapat kapítánya? - kérdeztem
-Én vagyok. - válaszolta.
-Remek, mert a jövő hónapi edző táboról szól amit a kapítánynak is alá kell írnia. - mondtam, majd Hiro elé csúsztatam a papírt,amit gyors alá firkantott.
-Kik lesznek a kísérők? - kérdezte tőlem.
-Ren edző bá, és Kikoka sensei. - válaszoltam. - Ezen kívül még megy a menedszer Hayase-san, és Hayase-san onee-chan-ja. Na meg én. - mondtam.
-Te is jösz?! - nézet rám meglepődve Kei.
-Igen. A suliba hagyomány, hogy a DÖK elnöke elmegy az egyik sport táborba. Én a kosárlabdát választotam, mert az egyik ismerősőm imádja ezt a sportot,igaz most már baseballozik. - mondtam.
-Tényleg ki az? - kérdezte Hajime-kun.
-Majd megismeritek. - mondtam. -Nos akkor van még valami? - kérdeztem.
-Igen, lenne. Kaede-san azt kérdezte, hogy ma dolgozol-e?-mondta Hiroto-kun.
-Igen, dolgozok, szóval későn megyek. - mondtam. - Ha enyi akkor sziasztok. - köszöntem el.
-Szia Yui. - köszöntek el majd elmentek, és én újra elmerültem a papír munkába.

Idő ugrás délutánra...

-Yumiko-chan vidd ki ezt a kávét a négyes asztalhoz, utána elmehetsz szünetre.-mondta Nina-san.
-Rendben azzonal visszem-válaszoltam.Meg fogva a csészét és elmentem.Az aztalhoz érve felismertem a személyt aki kérte. Hana-san volt az. Mellete egy számomra nem anyira ismeretlen fiú. A fiú törzs vendég de általábba egyedül szokot itt lenni. Egyedül Nao-val beszélget mert tőle rendel.
-Jó napot. - üdvözöltem le rakva a kávét.
-Szervusz Yumiko-san. - üdvözölt Hana-san.
-Szervusz Hana-san.-mosolyogtam rá
-Oh.Nagashima-san ő itt Kiyoshi Yumiko-san itt dolgozik.Egy nagyon kedves barátom.Yumiko-san ő itt Nagashima Mamiko-san.Ugyan arra szakra járunk az egyetemre.
-Örvendek.
-Szintúgy-mosolygott rám-Mielőt azt hinéd lányos névvel rendelkező fiú vagyok,én egy fiús arcal rendelkező lány vagyok-mondta.Upsz. Hát ez téves volt.
-Bocsánat. - mondtam
-Már hozzá szoktam. - legyintett egyet a levegőben.
-Igaz is Yumiko-san nem csatlakozól hozánk? - kérdezte Hana-san.
-Nem rosz ötlet. - mondta mosolyogva Nagashima-san.
-Rendben úgyis szünetem van. - mondtam melletük hejet foglalva.
-Yumiko-san történt valami mostanában? - kérdezte Hana-san. Most váltott át pszichológusra.
-Ne is mond. Az szüleim haza jötek és elhoztak valami intézetből két iker fiú. Hiroto és Hajimét.-sóhajtotam.-Halvány lila gözöm sincs miért. Nem mintha nagyon zavarna mert edig kedvesek voltak. Ahoz képest, hogy csak tegnap lettek a testvéreink. - mondtam.
-Testvéreink? - kérdezte vissza Nagashima-san.
-Aha. Van egy ikrem. - mondtam.
-Áh értem. És őt nem zavarja a két új tesó? - kérdezte.
-Nem. Ő még örül is annak, hogy össze tévesztenek minket. - válaszoltam.
-Fura egy tesód van. - nézet rám
-És még csak nem is ismered. - mondtam-És neked Nagashima-san van testvéred? - kérdeztem.
-Két mostoha bátyám. - mondta. - Bár ők szerintem még furcsábak mint a te testvéred. - mosolygot.
-Nem furcsák, inkább egyediek. - mondta Hana-san.
-Melyikünké? - kérdeztük egyszere. Egymásra néztünk mand halkan kuncogtunk.
-Mindketőtöké. - mondta. Még egy ideig beszélgetünk. Mint kiderült Nagashima-san és köztem sok hasonlóság van. Egy újabb jó barátra tetem szert akit majd meg tanítok pitét sütni.

Hú tudom, hogy most ki akartok nyírni, de ne. Az igazat meg valava nyáron sok dolgom volt. Próbálok azért gyakraban jelentkezni. Tényleg sajnálom. Hamarosan találkozunk, sziasztok.

Tudom szar lett. Nézétek el.